Termésfokozás metszőollóval
Ahol kis felületen sok törzses növény zsúfolódik össze, ott a metszőolló nyáron sem pihenhet. Rendet kell közöttük teremteni, különben egymásra nőve lopkodják a szomszédjuktól a fényt, a táplálékot és a nedvességet.
Ilyenkor kell a hajtásválogatás, a zöld metszés munkáit elvégezni. A lombfelület helyes arányú csökkentésével ugyan gyengül a növény, de az energiáit a megmaradt részek erősítésére fordítja. A zöld metszés elsősorban azoknak ajánlható, akik számára a fás metszés már rutin. A nyári metszés mellett szól az is, hogy ilyenkor pontosan látható, mit is vágnak. Persze ennek ellenkezője is igaz, mert télen a lomb nem zavarja a metszőt. Vannak persze növényélettani okok is, amelyeket figyelembe kellene venni. Ezek közt az egyik legfontosabb, hogy a növények fajonként eltérő módon hoznak hajtást, levelet, nevelnek virágot, termést.
A nyári metszés lényege, hogy fel kellene ismerni a felesleges, befelé növő, a koronát sűrítő hajtásokat. Ezeket ilyenkor még legfeljebb ceruzavastagságú állapotban könnyeden, a növény számára kisebb traumát okozva el lehet távolítani. Ha már combvastagságú lesz, akkor sokkal nagyobb munka a vágás, ráadásul a temérdek zöld hulladék eltüntetése is embert próbáló feladat.
A gyümölcsfákról a profik tudják, hogy a legszebb, legtöbb gyümölcsöt a természetben ismeretlen formájú, meglehetősen furcsa koronában hozzák. Számukra megszokott, hogy a nyáron időt kell szakítani a nyári hajtásigazításra. A kutatók sokféle, nevezetesen sudaras, váza-, katlan-, kombinált, orsó- és sövénykoronát találtak ki. Ezeket a metszéssel lehet kialakítani. Ráadásul a kertész nem pihenhet, mert a gyümölcsfa évről évre minden erejével természetes formáját szeretné elérni. Az ilyen korona madárfészeknek és a gyümölcstermelésnek kevéssé való. Tudni kell azt is, hogy a metszés igencsak hasznos tudomány, mert a szakszerűen metszett fa kétszer-háromszor többet teremhet, mint a természetesnek meghagyott társa. A metszés mellett szól az is, hogy a kezeletlen fa gyümölcse általában apró, míg a karbantartott fáké szép nagyra hízik.
A legtöbb gyümölcsfa és a szőlőtőke már pontosan „tudja”, melyik termését fogja megtartani, megérlelni. Metszeni nemcsak télen, hanem tavasszal és nyáron is kell. Mostanában kezd ugyanis intenzívebbé válni a hajtásnövekedés is. Érdemes a felesleges hajtásokat, vesszőket eltávolítani. A zöld munka célja, hogy a gyümölcsök, fürtök ne a sűrű, árnyas koronarészeken legyenek, és harmonikus egyensúly alakuljon ki a termő s az ezt szolgáló zöld felület között. A nyári beavatkozás – az, hogy a termés környezetéből a sűrítő részeket egy nyisszantással eltávolítják – több szempontból káros is lehet.
A lombhullató növények kérge alatt, az aktív időszakban a vándorló hormonok utasítására olyan fontos biológiai folyamatok követik egymást, mint az évi termés érlelése, cukorgyűjtés vagy annak leállítása, a jövő évi termőrügyek kialakulása. Ezeket a folyamatokat megzavarhatja a zöld metszés. Nem érdemes sok leveles részt eltávolítani, mert így kevésbé védenek a napégés és a jégverés ellen.
A zöld metszés időzítésénél fontos a korai beavatkozás. Célszerű minél kisebb növényi részt eltávolítani. Ezzel okozzák ugyanis a legkisebb veszteséget a növénynek. Vadalásnak mondják azt, amikor a nemes rész alatti helyről előtörő vad- (alany-) hajtásokat eltávolítják. Ilyen gyakran előfordul a rózsáknál. Ha ilyet találnak, akkor érdemes a talajt is kibontani, és az eredési hely közvetlen közeléből eltávolítani a hajtást.
A jövő héten a balkonnövények nyári ápolásáról írunk.
