A cégek külföldre viszik pénzforgalmukat a tranzakciós illeték elől
Az illeték kulcsa 0,1 százalék, vagyis 100 ezer forint pénzmozgás (átutalás, készpénzfelvétel, csekkbefizetés) után száz forint terhet jelent, főleg, hogy nincs felső határa. Ez a magánszemélyek, kisebb vállalkozások esetében nem akkora tétel (bár örülni nyilván nem fognak), ám a nagyvállalatoknál, de még a közepes méretű cégeknél is aránytalanul nagy terhet jelent. Egy közepes társaságnál sem ritka a milliárdos szintű havi pénzforgalom, míg az igazán nagyok több tíz- vagy százmilliárd forintot is mozgatnak havonta. Márpedig azt igen nehéz elképzelni, hogy a társaságok lenyeljék, hogy az egymilliárdos utalás után egymillió forintot kelljen fizetniük.
Hogy ezt elkerüljék, a cégek valószínűleg egyszerűen külföldre telepítik pénzforgalmukat. Technikailag ennek nincs különösebb akadálya, semmi sem tiltja, hogy például egy szlovák vagy egy osztrák pénzintézet forintszámlát vezessen, sőt, hogy legalább csoportszinten ne veszítsenek el egy nagyobb ügyfelet, maguk a magyarországi bankok segíthetik majd a cégeket abban, hogy számlát nyissanak valamelyik régiós testvér-, vagy adott esetben leánybankjuknál. Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke korábban arról beszélt, hogy egy felső korlát nélküli tranzakciós illeték következtében akár az érintett hazai pénzforgalom fele is külföldre távozhat. Ez a 300 milliárdos kormányzati bevételvárakozásból visszaszámolva azt jelenti, hogy évi 150 ezermilliárd forint távozna a hazai pénzügyi rendszerből, ami komoly csapást jelentene a bankok bevételeire, likviditására, és a hitelezés befagyása révén közvetve az egész gazdaságra.
A veszélyt felismerte a kormányzat. Balog Ádám, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) adóügyekért felelős helyettes államtitkára múlt héten a Magyar Nemzetnek arról beszélt, hogy egyrészt reális, teljesíthető adószabályokat igyekeznek alkotni, másrészt bármikor lehet hozni olyan eljárásjogi rendelkezéseket, melyek gátat vetnek az adóelkerülésnek. Az adózás rendjéről szóló törvény például ma is előírja, hogy a vállalkozásoknak rendelkezniük kell legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával.
Valóban, ám azt nem tiltja, hogy ezen túlmenően ne nyissanak többet, akár külföldön is. Korlátozás csak arra van, hogy az adókat, járulékokat erről a számláról kell befizetni, s a visszatérítéseket is csak belföldi számlára utalja az adóhatóság, ám a cég a működésével kapcsolatos egyéb pénzmozgásokat ettől még nyugodtan kiviheti egy külföldi pénzintézethez. Ha a kormány ezen a módon akarna benyúlni a szabályozásba, hogy elkerülje a pénzforgalom külföldre telepítését, tehát például előírná, hogy a belföldi üzleti tevékenység végzéséhez belföldi pénzforgalmi számlát kell használni, az sértené az Európai Unió egyik alapelvét, a pénz és a tőke szabad mozgásának biztosítását, s garantáltan nem állna meg sem az Európai Bizottság, sem az Európai Bíróság előtt.
Kormányzati forrásaink hasonló aggályokat látnak, szerintük technikai akadályt nem lehet állítani a számlák külföldre vitele elé, ezért érdemesebb inkább az adótörvényt igazítani a valós helyzethez. Balog egy frissebb, a Szak-ma.hu számviteli, adózási szakmai portálnak adott interjújában is már csak ezekről a lehetőségekről – így az egy tranzakció után kiszabható illeték maximálásáról – beszélt. (A Széll Kálmán Terv 2.0-ban még 30 ezer forintos felső plafon szerepelt, a parlamentnek benyújtott törvényjavaslatból azonban ez már kimaradt.) A helyettes államtitkár elmondta, hogy mivel a pénzügyi tranzakciós illeték rendkívül alacsony mértékű, úgy gondolják, nem lesz negatív hatással a banki tranzakciók volumenére. Ahol pedig ez a teher relatíve mégis magas lenne, igyekeznek mentesítéseket vagy „védőkorlátokat” beépíteni a szabályozásba – itt vélhetően az adóalanyokat védő korlátokra gondolt a helyettes államtitkár.
Tudomásunk szerint felvetődött az adóalap szélesítése is, ami logikusan a bankközi forgalom megadóztatását jelentené, a lakosság és a vállalatok ugyanis a benyújtott törvényjavaslat szerint már adóalanyok.
Az NGM-től az ügyben most nem tudtunk választ kapni, azt későbbre, a kormány döntése után ígértek.
Napon belül jön a pénz
A hazai pénzintézetek hétfőtől átállnak a napon belüli utalásra. Ez azt jelenti, hogy a legkésőbb délután fél ötig elektronikusan, tehát interneten vagy mobil bankon keresztül leadott átutalási megbízásokat négy órán belül akkor is jóváírják a kedvezményezett számláján, ha azt más bank vezeti. Az ehhez szükséges technikai fejlesztés 15-20 milliárd forintjába került a bankszektornak, míg az így kieső bevételek további évi hárommilliárd forintot jelentenek. Az eddigi adatok alapján azonban ezeket a költségeket és veszteségeket a bankok nem hárítják tovább ügyfeleikre, nem építik be díjaikba, mivel a várakozások szerint a napon belüli átutalásoknak köszönhetően élénkül a pénzforgalom, és így a gazdaság is, s ezen nyernek majd a bankok is.
