Az elemzői várakozásoknak megfelelő döntés indoklásában a jegybankelnök kifejtette, hogy a reálgazdaságban nem érzékelhető inflációs nyomás, a belső fogyasztás sem az idén, sem jövőre nem fog nőni, a munkanélküliségi ráta pedig tíz százalék fölötti szinten ragad be. Az infláció most alapvetően az év eleji áfa- és jövedékiadó emelések miatt magas, de csökkenését a Széll Kálmán Terv 2.0-ban beharangozott új adók – pénzügyi tranzakciós illeték, biztosítási adó, telefonadó –sem segítik. A kamatcsökkentés elmaradását emellett az országkockázat alakulásával magyarázta Simor András. Amennyit javított a befektetői megítélésünkön az, hogy a jegybanktörvény kért módosításait végrehajtja a kormány, s ezzel elhárulnak az akadályok az IMF-hiteltárgyalások megkezdése elől, annyit romlott a kockázatvállalási hajlandóság a piacokon. A két folyamat kioltotta egymást, ezért ott állunk, ahol egy hónappal ezelőtt.

Simor osztja a piaci elemzők véleményét, miszerint a lazítás ideje akkor jöhet el, ha sikerül megállapodnunk az IMF-fel, és az adósságválság sem mélyül tovább.

A jegybankelnök a csütörtökön publikálandó negyedéves inflációs előrejelzésből is közölt néhány fontosabb makromutatót. Eszerint a gazdasági növekedés a legutóbbi, márciusi prognózishoz képest előjelet vált, s a 0,1 százalékos idei GDP-bővülés helyett ezúttal már 0,8 százalékos visszaesést várnak a jegybanknál. A jövő évre korábban megadott 1,5 százalékos pluszból is faragni kellett, az új számítások szerint – amelyek már tartalmazzák a Széll Kálmán Terv 2.0-ban nevesített kormányzati intézkedések hatásait is – 2013-ban a növekedés megindul, ami 0,8 százalékos pluszt eredményez a hazai össztermékben.

A kormány a költségvetési javaslatban idénre 0,1, jövőre 1,6 százalékos növekedést vázolt fel. Simor szerint ez nagyon optimista jövőkép, különösen úgy, hogy az MNB által számított jövő évi 0,8 százalékos plusz az utolsó fillérig tartalmazza a pénzügyi tranzakciós adó 280 milliárd forintját, amelynek az államkasszába áramlása jelenleg meglehetősen kétségesnek látszik.

A jegybankelnök szerint a tranzakciós illeték mértékét úgy kell meghatározni, hogy az a lehető legkisebb kárt okozza a gazdaságnak. Úgy vélte, ehhez az is szükséges, hogy a nagyobb tranzakciók után beszedhető illetéket maximálják, mint ahogy azt eredetileg tervezte a kormány, amikor 30 ezer forintos plafont javasoltak. A tranzakciós adó szétterül a gazdaságon, egy részét az adóalanyok kénytelenek lesznek lenyelni, másik részét pedig átterhelik ügyfeleikre, s ez megjelenik az inflációban. A reálgazdasági következmények azonban rendkívül súlyosak lehetnek, részint ez az oka annak, hogy az MNB feleakkora növekedést jósol 2013-ra, mint a kormány.

Ami a kormány által 2013-ra beállított, 2,2 százalékos GDP-arányos hiánycélt illeti, a jegybankelnök úgy fogalmazott, hogy a deficit a jövő évi tartalékok maradéktalan törlésével –és apróbb kiigazításokkal – megközelíthető. – Ez persze azzal is jár, hogy váratlan esetekre nem maradna pénze a kormánynak – tette hozzá.

Jövőre érünk célba

Az infláció esetében márciusban 5,6 százalékos idei és 3 százalékos jövő évi pénzromlási ütemmel számol az MNB, ám ez az új adók hatása miatt változik: az idei évre 5,3 százalékra mérséklődik, a jövő évben viszont 3,5 százalékra módosul az előrejelzés. A 3 százalékban meghatározott inflációs cél elérése 2013 második fél évére csúszik.

Simor András: Nincs még itt a lazítás ideje