Dagad a botrány a hőszolgáltató miatt
Az E-Star Nyrt.-vel konfliktusba került önkormányzatok azt állítják: noha a szerződés megkötésekor nagyon ígéretesnek tűntek azok az energia-megtakarítási beruházások, amelyeket az E-Star Nyrt. jogelődjével, az RFV Nyrt.-vel kötöttek, hamar rájöttek, hogy nem megtakarítanak, hanem ráfizetnek. Azóta sem tudnak szabadulni az általuk is aláírt, de kellően át nem gondolt szerződések fogságából, amelyek több helyen a költségvetés összeomlásával fenyegetnek.
– Az E-Star Nyrt. jogelődje, az RFV Nyrt. úgynevezett esco típusú energia-beruházást ígért – mondta el érdeklődésünkre Göbl Vilmos, a hódmezővásárhelyi önkormányzat szóvivője. Ennek lényege, hogy a város hosszú futamidejű bérleti szerződésben törleszti a beruházónak a megvalósított korszerűsítéseket, mégpedig úgy, hogy a mindenkori megtakarításnak ki kell futnia az éppen aktuális törlesztő részletet. Hódmezővásárhelyen kimutatták, hogy a megtakarítás messze nem fedezi az RFV, majd E-Star néven működő cég által követelt díjat. Az önkormányzat számításai szerint évente körülbelül 40 millió forintot fizetett rá a város.
Az ígéretek szerint mintegy 130 millió forint értékű fűtéskorszerűsítési beruházást valósított volna meg az E-Star jogelődje. Az önkormányzat által végzett felmérés szerint azonban a ténylegesen megvalósult beruházás értéke a 80 milliót is alig érte el. Nem valósult meg az, hogy környezetbarát energiaforrásokat is felhasználnak: döntően gázkazánokat és hozzájuk kapcsolódó vezetékeket vásároltak. A vásárhelyieknek más településekről is megerősítették, amit maguk is tapasztaltak: az E-Star másutt is jóval nagyobb értékű beruházásokról beszélt, mint amilyet valójában megvalósított.
A megtakarítás azért lett kisebb, mint amekkorát ígértek, mert üzemeltetőként az E-Starhoz került a működéshez szükséges gázkapacitási jog, amit gázkvótának is neveznek. Vagyis: egyik oldalról az E-Star valósította meg a fogyasztáscsökkentő beruházást, a másik oldalról azonban ő vásárolta a földgázt, és adta azt úgy tovább a városnak, hogy kérésre sem volt hajlandó a tényleges gázfelhasználásra vonatkozó adatokat mellékelni a számlákhoz.
A hódmezővásárhelyi önkormányzat már 2009-ben felbontotta a hőszolgáltatásra kötött szerződést az E-Starral, amit a cég is elismert. Az önkormányzat ezzel vissza akarta szerezni a gázkvótát – ez azonban nem sikerült neki, mivel ahhoz, hogy más szállítótól szerezze be a gázt, az kellett volna, hogy az E-Star visszaadja a városnak a gázkvótát. A vásárhelyi önkormányzat szerint – noha az E-Star is elismeri, hogy 2010-től már nem volt szerződése a várossal a hőszolgáltatásra – a cég ennek ellenére nem járult hozzá, hogy az önkormányzat más energiaszolgáltatóval kössön szállítási szerződést. Ezzel zsarolták a várost – amely, mivel máshonnan nem kapott gázt –, az E-Star által visszatartott kvótára vásárolható gázt használta.
A sárospataki önkormányzatnál 500 millió forint értékű beruházást valósított meg az E-Star Nyrt. elődje, az RFV Nyrt. Öt év alatt a beruházási összeg dupláját, 1 milliárd forintot fizetett ki a cégnek a város, és a 25 évesről 15 évesre módosított szerződésből hátra van még tíz esztendő. Ha nem sikerül a feltételeken változtatni, abba belerokkan Sárospatak költségvetése – mondta el a Népszabadságnak Aros János polgármester.
Sárospatak 2007-ben kötött szerződést az RFV.-vel. Akkor nagyon vonzónak tűnt az ajánlat, mert az önkormányzatnak semennyi önrészt nem kellett hozzáadnia. Az eredeti szerződés az intézményi hőszolgáltatásra, a távhőszolgáltatásra, a közétkeztetésre és a közvilágításra szólt – az egyes üzletágakra külön feltételeket tartalmazott. Az volt a lényege, hogy korszerűsítik és takarékosabbá teszik ezeket a szolgáltatásokat, a megtakarításokból pedig vissza lehet fizetni az RFV által felvett – az önkormányzat által 500 millió forintra becsült – hitelt.
Nagyon hamar kiderült azonban, hogy az új rendszer nem hogy megtakarítást nem jelent, hanem a korábbinál is sokkal többe kerül az önkormányzatnak. A közétkeztetést már 2009-ben visszavásárolták. Az RFV a szerződésben minden üzletágra úgynevezett megváltási árat kötött ki. Sárospatak városa 160 millió forintért kényszerült „megváltani” a közétkeztetést – ezt a pénzt korábbi kötvénykibocsátásból fedezték. Aros János szerint így is jobban jártak, mert ha nem ezt teszik, akkor évi 40-60 millió forint szolgáltatási díjat kellene fizetniük csak a közétkeztetés üzemeltetéséért.
A közvilágítással kapcsolatban az E-Star jogelődje azt vállalta, hogy 40 millió forint értékben feszültségszabályozókat szerelnek föl. Az ebből származó megtakarításból az ígéretek szerint nemcsak a készülékekre felvett hitelt lehet visszafizetni, hanem további megtakarításai is lesznek a városnak. Utólag derült ki, az E-Star úgy értelmezi a szerződést, hogy az általa vállalt karbantartás csak a feszültségszabályozókra vonatkozik. Noha vállalták, hogy mérhetővé teszik a feszültségszabályozók által elért megtakarítást, erre a mai napig sem került sor. Csak 2012-ben jutott az önkormányzat tudomására, hogy az E-Star 30 százalék árkedvezményt kap az áramszolgáltatótól a feszültségszabályozók alkalmazása miatt – ebből azonban mindössze 2 százalékot ad át az önkormányzatnak. A közvilágítás kapcsán öt éven át évi 10 millió forint szolgáltatási díjat fizettek az E-Starnak, illetve jogelődjének – ennek ellenére a 40 milliós beruházás után még mindig 40 millió forint megváltási díjat követel tőlük az E-Star.
Az intézményi hő- és a távhőszolgáltatásnál is megbontották az önkormányzat által fizetett díjat – hődíjra, amely az elfogyasztott gáz árával egyezik meg, és szolgáltatási díjra, amely a karbantartást, a hitel-visszafizetést és az E-Star profitját tartalmazza. A hődíjat – vagyis a gáz árát – a város rendszeresen fizeti. A szolgáltatási díjról kiállított számlák tratalmát azonban vitatják, így azokat rendszeresen visszaküldik, és kérik a tényleges szolgáltatás szerinti korrigálását. Aros János alpolgármesterként, majd polgármesterként öt éve hiába kéri, hogy az E-Star közölje: a kétféle hőszolgáltatásra elkért évi mintegy 200 millió forint szolgáltatási díjból mennyi a hitel-visszafizetés, mennyi a karbantartási díj, és mennyi az E-Star profitja? Választ sohasem kapott. Aros János úgy számol: a karbantartási díj nem lehet olyan horribilis összeg, hiszen teljesen új készülékeket vásároltak. Vagyis: valószínűleg az E-Star nem részletezett profitja szemérmetlenül magas. A polgármester 12-15 százalék nyereséget elfogadhatónak tartana – úgy sejti azonban, hogy a cég által magának fenntartott nyereség ennél sokkal nagyobb.
Az is problémát jelent, hogy az E-Star olyan intézmények után is a városnak számláz, amelyeknek már egy éve nem az önkormányzat, hanem az egyik egyház a fenntartója. A polgármester nem engedélyezhet olyan kifizetést, amelyben nem a város veszi igénybe a szolgáltatást. Az E-Star azonban nem hajlandó megszüntetni az adott intézményekre fennálló szerződését a várossal, és új szerződést kötni a jelenlegi fenntartóval, hanem a várostól követeli a pénzt, annak ellenére, hogy az új fenntartó már lassan egy éve fizetni szeretne, hiszen ténylegesen ő veszi igénybe a szolgáltatást.
A sárospataki képviselő-testület már többször foglalkozott a témával, és megállapította: a jelenleg érvényes szerződés a város érdekeivel teljesen ellentétes. A testület úgy döntött: ha nem sikerül megegyezni az E-Starral, hogy a város számára is megfelelő módon átalakítsák a szerződést, akkor azt bírósági úton támadják meg. Aros János ehhez még hozzátette: reméli, hogy sikerül megegyezni, és rendezni a viszonyokat – ebben az esetben folytatják az együttműködést. Ugyanakkor a napokban egyeztetnek a hódmezővásárhelyi és minden más olyan önkormányzattal, amelynek hasonló jogvitája van az E-Star Nyrt.-vel.