Tételesen is visszaestek a támogatások, amit jórészt az elhúzódó gazdasági válsággal, a növekvő állami elvonással magyaráz az üzleti szféra. Hogyan látja a helyzetet Küllői Péter, a Mosoly Alapítvány egyik alapítója, az immár nemzetközi szinten is példaszerűnek elismert Bátor Tábor elnöke?

 – Nagyon erősen szétválik mostanában a társadalmi mecenatúra – mondja Küllői Péter. – Létezik egy úgynevezett – nem épp szalonképes kifejezéssel élve – mutyikultúra. Ennek a kategóriának több jellemzője is van. A vállalkozások egy része úgy látja, hogy ha az államhoz közel álló civil kezdeményezéseket támogat, akkor jó pontokat szerez magának, és elősegíti üzleti érvényesülését. A másik ilyen elem, hogy az állam kifejezetten felszólítja a vállalkozásokat, hogy milyen kezdeményezéseket támogasson.

Ez érvényesül egyébként a szociális szférában az állami pénzek elosztásában is. Küllői Péter nem hisz abban, hogy az állami megoldások hathatósak lehetnek, ehhez egyrészt hiányzik a következetes stratégia, másrészt egyre kevesebb pénz jut a szociális problémák orvoslására. A vállalkozások viszont csak akkor tudnak érdemben eredményeket elérni, ha a cégek és dolgozóik egyértelműen elkötelezik magukat egyegy program mellett.

Ezt megnehezíti, hogy a civilszervezetek sem tanulták meg, hogyan lehet átláthatóan, professzionális módon megnyerniük mentoraikat. Egy nagyon egyszerű példával élve: nem arra kell törekedniük, hogy egy-egy cégtől milliós támogatásokat szerezzenek, hanem szélesíteniük kell azt a kört, amelyik segítségükre van a feladatok megoldásához.

Együtt messzebbre!

Sokkal többre jutnak, ha sikerül elérniük, hogy olyan széles körű támogatást szerezzenek, ahol a támogatók akár ötszáz vagy ezerforintonként járulnak hozzá céljaik megvalósításához. A Bátor Tábor például azért tud évről évre eredményesen fejlődni, mert ezt az alapelvet követi, és így biztosít a maga számára állandó, folyamatos segítséget. Ugyanakkor a társadalom viszonylatában is jelentkeznie kell az adok-kapok elvnek. Ez közelebbről annyit jelent, hogy a civilszervezetek sokkal nyitottabbak legyenek, ne csak az államnál lobbizzanak segítségért, hanem kreatív ötletekkel keltsék fel a nagyobb közösség figyelmét.

Adok-kapok

A piacon jelen lévő vállalatok megszokták, hogy akkor fejlesztik üzleti tevékenységüket, ha világosan látják, hogy befektetéseiknek milyen üzleti haszna van. Ugyanennek az elvnek kell érvényesülnie a vállalatok és a civilszervezetek viszonylatában is. Az alapítványoknak pontosan meg kell jelölniük, hogy azért a támogatásért, amit a vállalat – vagy a magánemberek – adnak, milyen társadalmi, szociális problémák megoldását kapják cserébe.

– Nagyon fontos – hangsúlyozza Küllői –, hogy a civilszervezetek ne csupán általánosságokban fogalmazzák meg céljaikat, hanem olyan konkrét kreatív megoldásokat dolgozzanak ki, amelyekkel hosszú távra is támogatókat állíthatnak maguk mellé. Az amerikai egyetemeken jellemző, hogy az egyetemen végzett diákok vállalják, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten folyamatosan hozzájárulnak az egyetem alapítványának célkitűzéseihez. A Harvardon nem költik el ezeket a pénzeket, hanem a hozamából gazdálkodnak, és a kuratórium határozza meg, hogy évről évre milyen társadalmi-szociális problémák megoldására hasznosíthatja leginkább az alapítvány tőkéjét.

Ezeket az önkéntes felajánlásokat máshol is hosszabb távú célok megvalósítására fordítják. Vietnamban például így indult el a Save of Children akció, amely a falvakban terjesztette azt az elgondolást, hogyan lehet az alultáplált gyerekeknek egyszerű és olcsó módszerekkel magas tápértékű étrendet biztosítani, például azzal, hogy vitaminokat tartalmazó vízben főzik meg az alapanyagokat. Magyarországon is találni jó példákat. Mezőcsáton például a Derdák-modell alkalmazásával sikerült elérni, hogy az elgettósodott telepeken megtanítsák az embereket saját szűk környezetük hasznosítására, hogy önállóan tudjanak előállítani alapvető élelmiszereket.

Beszéljünk példákról!

Magyarországon nagyon kevés olyan csapat van, amely felkutatja és kommunikálja a jó kezdeményezéseket. Az ország első közösségi bankja, a MagNet Bank például több mint száz civil kezdeményezést és ezek kreatív ötleteit terjeszti honlapján és a közösségi oldalakon. A Bátor Tábor, amely a krónikusan beteg gyermekek élményterápiás foglalkozását valósítja meg, egy évvel ezelőtt kezdte közölni a Facebookon a Bátor Könyvet, amely meseszerűen dolgozta fel hétről hétre, milyen segítséget lehet nyújtani ezeknek a gyerekeknek. Ma naponta több mint 25-30 ezren kattintanak a könyvre, amely így széles körben kommunikálja a megvalósítható példákat.

 – Hazánkban sajnos nagyon kevés példa van arra – emeli ki Küllői Péter –, hogy a vagyonos réteg magánkasszájából hozzájáruljon a társadalmi gondok megoldásához. Talán nem értik meg, hogy a világban mindinkább éppen ellenkező előjelű folyamatok érvényesülnek. Ha csak a régiónkat nézzük, Lengyelországban és Csehországban a gazdasági elit már kezdi átvenni az USA-ban, Angliában, a Benelux államokban nagyon jól látható gyakorlatot.

A szociális felelősségvállalás a vállalatok üzletpolitikájában sem jut még annyira hangsúlyos szerephez, mint a nyugati országokban. Talán a következő generáció felismeri, hogy a szociális mecenatúra nemcsak a cég márkáját erősíti, hanem erősen motiválja a munkatársak megtartását is.