A gáznál a bankbetét is jobb
– Mi a fórum létrehozásának célja?
– Az elmúlt 21 évben a Magyar Gázipari Egyesülés (MGE) képviselte a különböző típusú iparági szereplők véleményét. Erre egyebek között az nyújtott lehetőséget, hogy a társaságok sokáig monopolhelyzetben voltak. A 2000-es évek második felétől viszont a piaci liberalizáció egyre inkább megteremtette a tagok közötti versengés lehetőségét. A lakosság ezt először az EMFESZ Kft. megjelenésekor érzékelhette, de a cég ellehetetlenülésekor ügyfelei átvételéért is komoly verseny alakult ki a Főgáz és a Tigáz között is. A megnyíló lehetőségek miatt lehetetlenné vált a tagok közötti egységes álláspont kialakítása, és május végén jogilag is megszűnt a szervezet. Az MGE ugyanakkor az elmúlt évtizedekben hatalmas tudást, tapasztalatot halmozott fel, intézményes kapcsolatokat alakított ki a szaktárcával, a Magyar Energia Hivatallal, szakértőkkel, lehetőséget teremtve az iparágnak a rá vonatkozó szabálytervezetek véleményezésére, műszaki kérdések egyeztetésére. Rendkívül károsnak tartottam volna, ha ezt veszni hagyjuk. A földgázelosztók – a földgázellátó rendszerek tulajdonosai – egy cipőben járnak. Természetes monopolhelyzetük van, hisz sehova nem fektetnek két vezetéket. Műszaki, technológiai problémáink hasonlók, és égető szükség van ezek egyeztetésére, lehetőség szerinti egységesítésére. Az uniós szabályok szerint anyavállalatunktól – amely tulajdonolhat versenypiaci szolgáltatót-kereskedőt is – függetlenül működünk. Így a négy alapító csoport gyorsan megtalálta a közös hangot. Hamarosan csatlakoznak a kisebb elosztók, és tárgyalásokat kezdünk a tároló, illetve a nagynyomású szállítóvezetékcégekkel is. A végcél egy a földgázbányászattól a fogyasztóig terjedő, egyesített gázinfrastruktúra-érdekképviselet kialakítása.
– A gázszállítási terveket szövögető állami MVM-mel is felvették a kapcsolatot?
– Nem, mert az MVM alapvetően villamosenergia-kereskedőnek számít. Ugyanakkor hosszú távon a villamosenergia-ipari elosztó- és más üzemeltető cégek bekapcsolódását is természetesnek tartanám a lehető legnagyobb érdekérvényesítés elérésére.
– Tehát a torzsalkodó kereskedőktől kellett megszabadulni.
– Közös fellépésünk nem bizonyult hatékonynak, de már ők is megtalálták a saját érdekképviseletüket, viszonyunk kitűnő.
– Hogy kell elképzelni az iparág és a politika közti kapcsolatot?
– Az MGE működése alatt bejáratott hivatalos csatornákon, érdekegyeztető bizottságokban volt szerencsénk véleményezni a ránk vonatkozó szabályokat, legyen szó akár műszaki, akár tarifakérdésekről. Az illetékes szervek mindig elküldték a tervezeteket például az MGE e-mail címére. Nagyon is fontos, hogy ezt a címet immár a fórum kezelésében fenntartsuk, így ott továbbra is tisztelettel várjuk a felvetéseket. A megbeszélések gyakorta gyorsan lezajlanak, hisz, valljuk be, sokszor ugyanabba az iskolába jártunk, egyazon cégnél dolgoztunk, mint a másik fél. Tudjuk, ha megalapozott javaslattal élünk, azt valóban megfontolják.
– A szakmában mi a jellemző karrierirány, az iparágból a minisztériumba, visszafelé vagy vegyesen?
– Túlnyomórészt az iparágból a minisztériumba, visszafelé elvétve. Meg az egyik cégből a másikba. Jelenleg is számos olyan szakember dolgozik a felügyeleti szerveknél, akivel sok a közös élményünk, így gördülékenyebb a tárgyalás.
– Azért 2010 óta ez talán mégsem megy ilyen olajozottan, hisz a kormány befagyasztotta – pontosabban jelentősen lehűtötte – a tarifaemeléseket.
– Valóban, azóta a hivatalos egyeztetések lényegében megszűntek. De a kapcsolatok nem, hisz az csak egy telefon. Így sok esetben még könnyebb, rugalmasabb a párbeszéd, nem szükséges az összes szintet bejárni, vagy minden hozzászólót végighallgatni. Rendkívül fontosnak tartom az élő kapcsolat fenntartását az iparág és a szabályozók között. Most kezdődik az ágazatban az újabb négyéves ciklusra vonatkozó költségfelülvizsgálat, ami alapvetően befolyásolja a 2014–2017-es tarifáinkat.
– Mi a véleménye az önökhöz befolyó rendszerhasználati díjak mostani változtatásáról?
– A lakossági alapdíj július 1-jétől kismértékben emelkedik. Ennek az az oka, hogy az elmúlt években – részint az enyhe időjárás, részint a válság, részint a takarékoskodás miatt – 20-25 százalékkal csökkent a hazai gázfogyasztás. A berendezéseket viszont alacsony bevételek mellett is üzemeltetni kell. Ezért a megmaradó fogyasztókra több költség hárul. Mivel ugyanakkor az úgynevezett forgalomarányos díj csökkent, a lakosságnak összességében kevesebbet számlázunk. A szabadpiaci vevők esetében viszont – a számlán szereplő díj kisebb részét kitevő, hozzánk befolyó rendszerhasználati díj – nőtt. Így talán néhány százalékkal magasabb bevételt remélhetünk, de ez csupán tüneti kezelés a 2010 óta folyamatosan csökkenő nyereségszintünkhöz képest. Az elmúlt két évben halmozottan már 8-8,5 százalékos emelés kellene ahhoz, hogy az eszközökben lekötött tőke legalább a jegybanki alapkamatnak megfelelő megtérülést biztosítsa. A gázipari elosztórendszerek jelenlegi összértéke úgy 300 milliárd forint, ebből tulajdonosaink évek óta jóval kevesebb nyereséget vehetnek fel, mintha ugyanezt a pénzt bankban fialtatnák. A tisztességes fejlesztésekhez legalább nyolc-kilenc százalékos megtérülésre lenne szükség. Ebből telepíthetnénk például előre fizetős vagy „okos” mérőórákat.
– Igazságtalannak és fenntarthatatlannak tartom, hogy ha csökken egy iparág hatékonysága és így a terméke iránti igény, a „szabályozó” az ebből eredő többletköltségeket nem vállalkozói kockázatnak tekinti, hanem a megmaradt vevőkre terheli.
– Igaza van, bár a szabályozó a hatékonyság növelése végett mindig kevesebbet ismer el az általa jogosnak tartott költségekből. De a problémát látnunk kell, nem dughatjuk a fejünket a homokba. Úgy vélem, a földgáz tiszta, hosszú távon is versenyképes energiahordozó. Jelentős távlatokat látok például a földgázalapú tömegközlekedésben vagy – bármily furán hangzik – a nyári klimatizálásban. A személygépkocsik átállítása szintén hamar megtérülhet az üzemeltetőnek.
– A kormány 2013-tól a nyereség 11 százalékára emelt „Robin Hood”-adót is kiveti önökre.
– A döntést furcsállom, hisz tarifáinkat a hatóság szigorú költségfelülvizsgálattal állapítja meg. Ugyanakkor látom, hogy azokat sújtják elvonásokkal, ahol van még nyereség. A lakossági szolgáltatók például ma minden molekulát az engedélyezett eladási áruknál drágábban kénytelenek megvásárolni.
– Mi a véleménye az említett előre fizetős és „okos” mérőórákról?
– A nagyfogyasztóinknál már ma kötelező a használata, és a villany esetében nagy jövőt jósolok neki, de a lakossági gázellátásban jelenleg egyiknek sem látom sok értelmét. Az előre fizetős kártyás mérő életképtelen, mert a fogyasztónak akár jelentős távolságokat is utaznia kell a szolgáltató központjáig egy-egy feltöltésért. A smartmérés a fogyasztót energiatudatosságra ösztönzi. De mivel gáz esetében – az árammal szemben – lehetetlenség napon belüli tarifákat megállapítani, ez itt kevéssé érvényesül. A gáziparban az okos mérő igazán a szolgáltatónak éri meg, hisz jelentős elmaradás esetén távolról is le-, illetve visszakapcsolható a fogyasztó. A jelgyűjtővel együtt mintegy 80 ezer forintba kerülő készülék kihelyezése nyilván a nem fizetők körében várható, amit értelemszerűen a gázcég, azon keresztül pedig a többi fogyasztó fizet majd ki.
– Az egyesülés gazdasági társaság saját pénzügyekkel. A fórum mi?
– Ilyen szempontból egyelőre egy iparági önszerveződés, amely még nem öltött hivatalos társasági keretet. Ez most az együttműködés tesztje. A csatlakozásokat követően tervezzük a hivatalos bejegyzést, de költségvetésünk, alkalmazottaink nem lesznek. Az elnöki posztot mindig az egyik tagvállalat első embere tölti be, aki reményeink szerint saját céges irodájában képes lesz kezelni az alapvető egyeztetési feladatokat. Havonta milliókat takarítunk így meg.
