Magyarországon a válaszadók 83 százaléka gondolta úgy, hogy az állami nyugdíj veszíteni fog értékéből, 78 százalékuk pedig úgy látja, tovább kell dolgoznia, hogy elérje a nyugdíjkorhatárt. Ez a pesszimizmus a nyugdíj vásárlóértékével kapcsolatos várakozásokban is megmutatkozik. A magyar lakosság igen jelentős hányadának vannak kétségei azzal kapcsolatban, hogy a majdani nyugdíja elegendő lesz-e a mindennapi megélhetésre: különösen pesszimisták a nők és a középkorúak, akik nem bíznak abban, hogy a gazdaság talpra áll, mielőtt eljön a nyugdíjba vonulásuk ideje.

Bár a magyarok igen borúsan látják a jövőt a nyugdíjukat illetően, egyelőre kevés konkrét lépést tettek azért, hogy ezen változtassanak. A kutatás szerint a megkérdezettek 37 százalékának nincs vagy igen kismértékű a saját nyugdíjcélú megtakarítása, holott az összes ország átlagát tekintve ez a réteg csak 23 százalékot képvisel. Nagyon jól felkészültnek a megtakarítások szempontjából viszont csak a magyarok másfél százaléka vallja magát, szemben a németek 14 vagy az amerikaiak 11 százalékával. A felelősség kérdésében szintén rosszul állunk: több mint 18 százalék egyáltalán nem vagy inkább nem érzi magát felelősnek a nyugdíjas évei jövedelméért.

Ezeket az eredményeket jól tükrözi az Aegon által kifejlesztett, nyugdíjra való felkészültséget mérő index értéke is, amely a kilenc vizsgált országból Magyarországon a legalacsonyabb, 4,8 pont. (A mutató öt szempontot vizsgál súlyozva: felelősség, tudatosság, megértés, tervezés és megtakarítás, melyeknél az ötös a legmagasabb érték.) A kutatás készítői szerint ezt az eredményt részben a nehéz makrogazdasági környezet is magyarázza, ám nem kétséges, hogy a saját nyugdíjcélú megtakarítások mértékének komoly növelése is elkerülhetetlen Magyarországon.

Biztató ugyanakkor, hogy a második nyugdíjpillér megszüntetése nyomán a nyugdíj finanszírozhatóságának kérdése egyre jobban foglalkoztatja a magyar lakosságot. Annak ellenére ugyanis, hogy a válaszadók 39 százaléka az állami nyugdíjra kíván leginkább támaszkodni időskorában, a megkérdezettek 76 százaléka fontosnak látja a minél több forrásból származó nyugdíjat. Emellett már a magyarok 71 százaléka vélekedik úgy, hogy fontos a tervszerű felkészülés a nyugdíjas évekre. Szintén biztató eredmény, hogy bár egyelőre a magyarok igen kis része képes érdemben megtakarítani kifejezetten a nyugdíjas éveire, 44 százalékuk tervezi, hogy elkezd félretenni.

Hasonló eredményekre jutott nemrég a GfK Hungária, amely a Raiffeisen Capital Management megbízásából vizsgálta a kérdést. A kutatás szerint a magyarok 22 százaléka tartja rendkívül fontosnak és 34 százaléka fontosnak, hogy maga is gondoskodjon időskori anyagi biztonságáról. Az előtakarékosságot fontosnak tartók 40 százalékát az motiválja, hogy nyugdíjas korukban se kelljen szűkölködniük, egy másik nagyobb csoport (19 százalék) az állami nyugdíjrendszer bizonytalanságaitól fél, a harmadik (16 százalék) pedig úgy gondolja, hogy az állami nyugdíj nem lesz elég a megélhetéséhez. Az öngondoskodást elutasítók (12 százalék) csaknem ötöde ezt pénzhiánnyal indokolja, 15 százalék szerint a nyugdíjaskor még messze van, 14 százalék pedig az egész nyugdíjrendszert túl bizonytalannak tartja ahhoz, hogy előre takarékoskodjon.

Miközben a többség jelenleg ezért semmit nem tesz, százból harminc válaszadó jelenlegi munkajövedelmét szeretné majd megkapni nyugdíjként, hatvan százalék pedig legalább jövedelme 70 százalékát – bár a realitásokkal többségük tisztában van, hiszen csak hét százalékok gondolja úgy, hogy ez elérhető. A többség (68 százalék) beismeri, hogy ehhez a jelenlegi nyugdíj-előtakarékossága nem lesz elég. Akik takarékoskodnak, a kutatás szerint inkább a rendszeres, havi vagy negyedéves, kisebb összegű megtakarításra helyezik a hangsúlyt. A rendszeresen takarékoskodók átlagosan 90 ezer forintot tesznek félre évente, s a többség pár éves befektetésben gondolkodik, tíz-, húsz-, harmincévesben csak 40 százalék. Az időskori anyagi biztonságuk érdekében már most is takarékoskodók pénzüket elsősorban életbiztosításokban és önkéntes nyugdíjpénztárakban tartják.

A korlátozott anyagi lehetőségeket jól mutatják a nyugdíj-előtakarékosság legkedvezőbb formáját jelentő, önkéntes nyugdíjpénztárak adatai is. A pénzügyi felügyelet statisztikája szerint a 2008. szeptember végén mért csúcshoz képest folyamatosan csökken a kasszák taglétszáma: 2012. március végére több mint tizedével, 161 ezerrel, egymillió 245 ezer főre csökkent a tagok száma. Ezen belül az idei első negyedévben 22 ezer fővel csappant meg a pénztárak ügyfélállománya: a szolgáltatásban részesültek és kilépők együttes száma emelkedett, miközben az új belépőké (13 ezer) elmaradt mind az egy évvel korábbitól, mind a tavalyi év átlagától. A válság a tagságuk és ezzel a befizetéseiket szüneteltetők számán is meglátszik. Idén január–márciusban évtizede nem látott szintre, 27 ezerre nőtt az ilyen tagok száma a tavaly év végi nyolcezerről. A tagdíjbefizetések alakulása jól tükrözi az ügyfélszám csökkenését, illetve a tagságukat felfüggesztők számának emelkedését: az idei első negyedévben 17 mil liárd forintot fizettek be, míg 2009 azonos időszakában még 23 milliárdot.

Nem akarunk korhatáremelést

A magyarok túlnyomó többsége szerint szükség van a nyugdíjrendszer valamilyen irányú reformjára. A megkérdezettek valamivel több mint fele úgy gondolja, hogy az állami nyugdíjellátás fenntarthatósága érdekében növelni kell az adókat és ezzel párhuzamosan csökkenteni a nyugdíjkifizetések mértékét, és csak öt százalék látja úgy, hogy a rendszer változtatás nélkül is működőképes marad. Ezzel együtt a magyarok mereven elutasítóak a nyugdíjkorhatár emelésével szemben: 68 százalékuk nem tart elfogadhatónak újabb, ilyen jellegű lépést.