Válság idején tudtuk stabilizálni a költségvetést – állítja a nemzetgazdasági miniszter, én pedig tanácstalan vagyok, hogy akkor ez jó hír vagy rossz. Stabilizálni azt szokták, ami ingatag. Ha meg a körülmények sem ideálisak, mert futóhomokra építkeztünk (vagy mert válság van), akkor a jól sikerült stabilizáció nem jelent mást, mint hogy öntöttük dögivel az anyagot a labilis szerkezetbe.

Pontosan ez történik a 2013-as büdzsével: öntik bele az adóbevételt, hogy ne essen szét az alapja. A gond ott van, hogy ez a pénz nagyon hiányozni fog a gazdaságból. Közvetlenül a bankokból, áttételesen a vállalatoktól, az emberektől, akik hitelért fordulnának a pénzintézetekhez. Kevesen fognak kapni, ez előre látható.

Ördögi körbe került a kormány, mert a gazdaság egészséges szerkezetéhez megreformált büdzsére van szükség – a reform előfeltétele viszont a stabilizált költségvetés, ami pedig nem megy anélkül, hogy a gazdaságból ki ne vonják a pénzt. Erre nincs tökéletes megoldás, de helyes arányérzékkel meg lehet találni az egyensúlyi pontokat, amelyek a legkevesebb kárt okozzák.

Ez a helyes arányérzék, illetve helyzetértékelés az, ami talán leginkább hiányzik ebből a büdzséből. Olyan növekedési terven alapszik, amelyről már most mindenki tudja, hogy irreális. Aki itthon 1,6 százalékos bővülést álmodik a következő évre, az nincs tisztában a valósággal.

Ami igaznak tűnik a büdzséről szóló kötetben, tehát hogy a tervezett GDP alapján kijönnek a bevételi és kiadási számok, arról legkésőbb jövő ilyenkor már a kormány is el fogja ismerni, hogy tévedés volt. Ez történt az idén, ez történt tavaly is: hetekkel az új költségvetési év után megjelentek az első kiigazítások.

Meglehet, talán januárig sem kell várnunk a rossz tervezés korrekciójára. Előttünk állnak a hiteltárgyalások, ahol az IMF és az Európai Bizottság szembesíti majd a kormányt a költségvetési terv hiányosságaival. Addig nem lesz megállapodás, amíg a kormány végre nem hajtja a szükséges változtatásokat.

Ebből a szempontból talán jobb is, hogy már most benyújtották a parlamentnek a 2013-as költségvetést, mert így még időben vagyunk az újratervezéséhez. Borítékolható, hogy lesz mit újragondolni: az IMF bizonyosan látni akarja, hogy a büdzsé miként járul hozzá a gazdasági növekedéshez. Úgy biztos nem, hogy beleírunk egy tetszőleges GDP-számot.

A kormánynak erre a két kérdésre kell majd választ adnia a hiteltárgyalásokon: miért nem reális növekedési pálya szerint tervezték a büdzsét, és mit tesz ez a költségvetés annak érdekében, hogy gyorsuló és fenntartható legyen a bővülés? Tekintettel arra, hogy az asztalnál nem Matolcsy György, hanem Varga Mihály képviseli az országot, van remény, hogy a kormány kielégítő válaszokkal tud szolgálni.

A tárca nélküli miniszter kevésbé optimista, mint a nemzetgazdasági tárca irányítója: Varga szerint egyszázalékos lehet a növekedés a következő évben. Ez jó tárgyalási alapnak tűnik.