A Magyar Bankszövetség elnöke, Kovács Levente a Népszabadságnak adott szombati interjúban említette meg, hogy „pozitív hatása lenne a munkabérek kötelező bankszámlára utalásának”. A szövegkörnyezet alapján – a főtitkár a pénzügyi tranzakciós illeték kapcsán hozta szóba az utalásokat – úgy tűnik, hogy a bankszektor az illeték elfogadásának egyik feltételét látja a kötelező utalások megvalósulásában.

Becslések szerint még ma is mintegy egymillió ember kapja meg a bankrendszert elkerülő módon a fizetését. Pontos számot erre nem találtunk, az MNB-nek sincsenek releváns statisztikái arról, hogy a bankszámlaforgalomban mekkora tétel a bérkifizetés.

A bankok szándéka érthető: ha sikerül egymillió új számlát nyitni, akkor az ahhoz kapcsolódó számlakezelési költségek valamelyest ellensúlyozzák a pénzintézetek adóterheit. A munkavállalók már kevesebb előnyét látják a javaslatnak. – Ez nem túl tisztességes felvetés – állítja például Hernádvölgyi Andrea. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lehet elvárni, hogy akár csak pár száz forinttal is megrövidítsék a dolgozók bérét a számla, illetve az ahhoz kapcsolódó bankkártya havi költségei miatt. Amiben valamilyen formában nyilván megjelenne a tranzakciós illeték is, s így már ezres nagyságrendű is lehet a költség. Az alelnök más miatt sem látja most bevezethetőnek a kötelező számlanyitást. Mint mondja, az alkalmi munkásokat a mezőgazdaságban vagy az építőiparban nap végén készpénzben fizetik ki a foglalkoztatók, s ez így életszerű.

Talán meglepő, de a munkaadók sem csak a pozitív oldalát látják a bankszövetség kezdeményezésének. Dávid Ferenc szerint arra ugyan feltétlenül jó lenne a kötelező utalás, hogy a feketegazdaság visszaszoruljon, és a munkaadóknak (ebben az esetben jellemzően a mikrovállalkozásokról van szó) sem jelentene nehézséget az átállás, ám a magyarországi infrastruktúra ma alkalmatlan arra, hogy az ország minden területén a bankokhoz lehessen terelni a bérkifizetéseket. – Ehhez sem elég bankfiók, sem elég bankkártya-elfogadóhely nem áll rendelkezésre – állítja a VOSZ főtitkára. Sok olyan település van Magyarországon, ahol nem vagy csak egy-két helyen lehet bankkártyával fizetni.

Ugyanezen hátrányokat említette lapunknak küldött válaszában az MNB, ahol elviekben támogatják a rendszeres jövedelmek (és – tették hozzá – esetleg a nyugdíjak) bankszámlára utalásának kötelezővé tételét, de ezt szerintük részletes hatástanulmányoknak kell megelőzniük, illetve az ATM- és a POS-infrastruktúra jelentős fejlesztésével kell összekapcsolni. Mint írták, a magyar bankrendszer technikailag képes lenne alkalmazkodni egy ilyen intézkedéshez, s az is emellett szól, hogy társadalmi szempontból komoly költségei vannak a készpénzhasználatnak. Számításaik szerint ha az északnyugat-európai országokhoz hasonló arányban használnánk modern, elektronikus fizetési módokat, évente mintegy 103 milliárd forint társadalmi költségmegtakarítást lehetne elérni, s a gazdaság is tisztulhatna, ami a költségvetés adóbevételeit növelné.

A készpénzhasználat visszaszorítása azonban hosszú folyamat, és csak összehangolt intézkedések útján, fokozatosan valósítható meg – állítja a jegybank sajtóosztálya. Ehhez szükség lenne a fizetésikártya-elfogadó (POS-) hálózat állami támogatással megvalósuló, jelentős fejlesztésére, a kártyás fizetéseket elfogadó kereskedőket terhelő bankközi jutalékok jelentős csökkentésére, valamint arra, hogy bizonyos kereskedelmi tevékenységeknél kötelező legyen elfogadni a kártyát. Megemlítik még, hogy a postai sárga csekk helyett is jó lenne más, korszerűbb fizetési mód elterjesztése.

A bankrendszerrel szembeni további jegybanki elvárás, hogy olyan egységes, olcsó (akár pár száz forint havonta), alapfunkcionalitással bíró alapszámla-konstrukciót kínáljanak ügyfeleiknek, amely minden társadalmi réteg számára elérhetővé teszi a pénzügyi szolgáltatást. Fontosnak tartják még, hogy a számlatulajdonost ne a készpénzfelvételre, hanem a bankszámlájuk használatára ösztönözzék az ajánlatok.

A legnagyobb gát azonban a szűkös kapacitás. Egy jegybanki elemzés kimutatta, hogy vannak olyan megyék, ahol a lakosság negyede olyan településen él, ahol nincs bankfiók, míg máshol ez az arány csupán 2-3 százalék. Általánosságban elmondható, hogy a települések egyharmadában (főleg a kistelepüléseken) nincs bankfiók. Az ilyen településeken élőknek átlagosan 3,7 kilométert kell utazniuk, mire találnak egy bankfiókot. Az ATM-ek, POS-terminálok pedig a turisztikailag frekventáltabb helyeken, illetve a fővárosban koncentrálódnak. Ezért szorgalmazza az MNB a hatástanulmányok elkészítését, mielőtt kötelezővé tennék a fizetések bankszámlára utalását.