A botrány péntek óta dagad. Kirobbanásáért Orbán Viktor az előző szocialista kormányok idején sztrájkjaival ismertté vált Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VDSZSZ) mondhat köszönetet. A vasutas érdekvédők 2012: A MÁV őszödi beszéde címmel kitették honlapjukra mindazt, amit az NFM velük tárgyaló szakértője elmondott. (Elsőnek az Index számolt be az ügyről.)

A szakminisztérium szerint a közlések nem a tárca alkalmazottjától származnak. Az ellenzék Völner Pál közlekedési államtitkár és Fónagy János kormánybiztos eltávolítását követeli. A vasutasok szerint az NFM-ben igazat mondanak – a folyamatosan a szakszervezeti vezetőket mutató felvételen beszélő „láthatatlan ember” személyében nem a minisztérium munkatársát, hanem Dóka Gábort, a szaktárcának dolgozó Közlekedéstudományi Intézet (KTI) kebelében működő közlekedésszervező irodák (KI) vasúti közlekedési vezető szakértőjét vélték felismerni.

„Függetlenül attól, hogy mi hangzott el a vasúti érdekegyeztető bizottsági ülésen, akár az elsőn, akár a másodikon, és akármit mondott Fónagy úr vagy Völner úr, azzal a mandátum egyes módosítás eredményeit, illetve céljait nem lehet” – tette egyértelművé megbeszéléseik lehetséges kereteit a szakszervezeti vezetők számára az NFM nevében tárgyaló, egyelőre hivatalosan meg nem nevezett tisztviselő. Aki feltehetőleg azt akarta leszögezni, hogy a minisztérium nem engedhet az április 15-i „nagy vonatleállítás” eredményeiből, mindabból, amit a MÁV több mint négyszáz vonatának megszüntetése hozott.

De szavaiból az is kiderült, a szakszervezeteknek igazuk van abban, hogy a vonatok megszüntetése valójában távolról sem hozza azt az eredményt, amit az NFM hivatalosan közölt. Megfogalmazása szerint: „ha azt mondja az államtitkár a sajtóban, hogy nyolcmilliárd a megtakarítás, én sem mondhatok nektek mást”. Pedig az érdekvédők szerint mondhatna, a valóság ugyanis ennek az összegnek jó esetben is a töredéke.

Egyértelművé vált az is: a kormány kezéből végképp kicsúszott a közösségi közlekedés. A beszélgetésbe belemelegedő, egyre nyíltabban fogalmazó minisztériumi szakértő legalábbis azt fejtegette, már nem csak a költségvetés 40 milliárd forintos elvonása sújtja a közösségi közlekedési szektort. Megérkezett a MÁV-Start, a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút (GYSEV) és a Volán-társaságok éves jelentése is 2011-ről, márpedig ezekben újabb 40 milliárd forint költségtérítési igény fogalmazódik meg. Ez összesen 80 milliárd forintot jelent a közösségi közlekedésben.

Az igazságkeresés egészen odáig ment, hogy a szakszervezetekkel tárgyaló szakértő saját főnökeit is alaposan bemártotta. Kifejtette: „Nekem az a problémám az egésszel, hogy nem biztos, hogy ugyanez a Völner vagy ugyanez a Fónagy nem fogja azt mondani esetleg szeptemberben, amikor már látszik az, hogy teljesen finanszírozhatatlan a közösségi közlekedés, hogy jó, akkor mégiscsak nem két pár vonatos megoldást találunk, hanem még további ritkításra, és igenis: vonalbezárásra kerül sor. És nyugodtan rá lehet fogni arra, és ezt egyébként zárt körben elmondta a Völner úr, hogy majd akkor, hogyha lehet kire fogni a vonalbezárásokat, akkor igenis meg fogják lépni. És ez mikor lesz? Amikor az IMF-tárgyalások beindulnak, és azt lehet mondani, hogy igen, az IMF az egy büdös, mocskos karvalytőke; azt erőltette ránk, hogy be kell zárni a mellékvonalakat”.

A minisztérium küldötte szinte elpanaszolta az érdekvédőknek: a kormány szakmailag sem uralja a vasutat. Döntéseit, utasításait a társaság kijátssza, nem veszi figyelembe. Megfogalmazása szerint „szeretnénk menetrendalapú pályafelújításokat, pályakarbantartásokat elérni a (MÁV) Pályavasúttal szemben, ennek ellenére a Pályavasút nem így gondolkodik. De ezzel nem tudunk mit kezdeni, erre nincsen ráhatásunk, hogy olyan helyeken újítanak fel vasúti pályát, például a 121-es vonalon – épp olvastam, hogy 1200 aljat cserélnek –, amire nem biztos, hogy szükség van. De ugyanakkor azokon a vonalakon, ahol meg szükség van, vagy szükség lenne, mert jobb lenne a csatlakozás, jobb lenne a vonattalálkozás – például a 46-os vonalon Cece és Vajta bekerülhetne az IC-vonatok megállási helyei közé –, az jelen pillanatban nem lehetséges, mert ott speciel nem végeznek semmiféle pályafelújítást.”

A minisztérium szándékairól beszámoló szakember másról is nyíltan beszélt. „Öt éve nem bírjuk elérni, hogy a Pályavasútnál a pálya-karbantartási pénzeket olyan helyekre csoportosítsák, ahol menetrendi haszna van. Tehát így, ilyen körülmények között tényleg beszélgethetünk egymással szerintem délután négy óráig is, de nem fogjuk tudni megváltani a közösségi közlekedés jelenlegi helyzetét.”

A kemény állításokat megfogalmazó szakember abból sem csinált titkot, hogy a pályafelújításokról sajátos szempontok alapján születnek döntések. Szavai szerint, „ha azt nézzük, hogy 2005 óta csak az EU-s pénzek azok, amik a pályafelújításra fordíthatóak, és a pályakarbantartás meg a többi vonalnak a rovására megy, és ezeket ilyen-olyan megfontolásokból döntik el – nem tudom, hogy hol –, addig sajnos nem lehetünk optimisták”. A beszélgetés utolsó perceiben pedig a hivatalnok arról beszél: „Nekem is saját magamnak kellett meghasonulni bizonyos dolgokban, amivel én szakmailag nem értek egyet. Nem ez volt a feladat: ez politikai diktátum volt, ezt nagyon jól tudjátok, minden egyes ilyen intézkedés. Nekünk kötelességünk megvédeni a mundért, mert nyilván ők adják a fizetést, valagba rúgnak satöbbi, satöbbi”.

Ha kell, lesz feljelentés

Bárány Balázs, a VDSZSZ alelnöke szerint nincs csodálkoznivaló azon, hogy Magyarország a korrupció területén éllovas. Kérte: ha a minisztérium valóban tehetetlen, és kiderül, hogy olyan helyen akarnak pályafelújítást végezni, ahol arra semmi szükség, bátran keressék meg. A szakszervezet alelnöke, ha kell, megteszi a feljelentést is az ügyben. Ez ugyanis hűtlen kezelés.

Karcagi megálló – Elindul a vonat?