Lakk, lazúr, alapozó: aki most veti bele magát először a faápolás rejtelmeibe, értetlenül kapkodja a fejét, amikor a különféle eljárásokról hall.

A lecsiszolt fafelületeket először gondosan meg kell tisztítani a szennyeződésektől, mert a legkisebb porszem is látható rücsökké változik, ha többrétegnyi ápolószer kerül rá. Utána jön az alapozás. A további lépések sorrendjéről és fontosságáról már megoszlanak a vélemények, azt viszont nem árt tudni, hogy melyik réteg mire jó.

Az alapozás után dönthetünk lakkozás, lazúrozás, pácolás vagy viaszozás mellett. A lakk vastag védőréteget képez a felületen, óvja a kopástól és a vegyi anyagoktól, de mindezt olyan ellentmondást nem tűrő módon teszi, hogy a fa nem jut lélegzethez alatta. Általában a rongálódásnak közvetlenül kitett alkalmatosságokra – például a padlóra – használják.

A lazúrok beszívódnak a fa belsejébe, és vékony réteggel védenek az UV-sugárzás és a mechanikai behatások ellen. Hagyják lélegezni a fát, ráadásul több színben is kaphatók. Akármilyen kézenfekvőnek tűnik, hogy nem ugyanazokat a vegyszereket alkalmazzuk kül- és beltéren, mégsem lehet eleget ismételni.

A lég- és páraáteresztő vékonylazúr együtt változik a felülettel, amire rákenik, ezért leginkább a kinti, nem mérettartó berendezésekre (pl. kerítés, kertkapu) való. Ezeken kifejezetten nem ajánlott vastaglazúrt használni, mivel nem alkalmazkodik a kültéri felületek méretváltozásához, idő előtt megrepedezik, és beengedi a nedvességet a fa belsejébe.

A beltéri fafelületek jobban ki vannak téve a használattal járó szennyeződéseknek, mint kerti társaik, ezért ezeket ápolás előtt zsírtalanítani kell. Jobb, ha alaposan megválogatja az ember, hogy milyen anyagokat visz be a lakásba: benti bútorokhoz csak vizes bázisú lazúrt javasolt használni, mert nincs utána oldószergőz a lakásban. A kültéri, aktív favédőszert tartalmazó alapozók, lazúrok beltérben károsak lehetnek az egészségre.

A vékonylazúrt könnyen le lehet szedni a felújításkor, a vastagnál viszont számolni kell vele, hogy minden csiszolás után marad egy kicsi a fán. A viaszos kezeléstől a bútorok tartós fényt és bársonyos felületet nyernek.

A lazúrral ellentétben jól alkalmazható járófelületeken is, a fát belülről védi, vízhatlanít, idővel pedig magától eltűnik, így nem kell mindig újra lecsiszolni. Használata azonban kicsit körülményes: csak olyan felületre kenhető fel, amelyen már nyoma sincs a korábbi lakrétegnek, különben nem tud bejutni a fa belsejébe.