Az Európai Bizottság 2008 októbere és 2011 októbere között 4500 milliárd euró értékű (ez az EU GDP-jének a 37 százaléka) állami támogatást hagyott jóvá a pénzintézetek megsegítése érdekében. Barnier szerdán bemutatott javaslata ugyan már nem segít a spanyol bankrendszeren, amely kritikus helyzetben van, de José Manuel Barroso bizottsági elnök ugyanakkor a bankunió felé tett lépésnek nevezte a tervezetet.

A bizottság javaslata nagy hangsúlyt helyez a megelőzésre: a bankoknak helyreállítási tervet kell készíteniük arra az esetre, ha helyzetük drámaian romlana, a pénzintézetek szanálásáért felelős hatóságoknak pedig a likviditás helyreállítására. A „korai beavatkozás” fázisában (amikor a bank várhatóan megszegi a tőkekövetelményekre vonatkozó előírásokat) a hatóságok dönthetnek a helyreállítási terv életbeléptetéséről, és rendkívüli ügyvezetőt is kinevezhetnek.

Ha a bank mégis csődbe jut, a hatóságok átveszik az intézmény irányítását. Ekkor a bank egy részét vagy egészét eladhatják, a „jó” és „rossz” eszközök szétválasztásával megtisztíthatók a bankok mérlegei, hídintézményt hozhatnak létre a bank létfontosságú részei életben tartására, illetve lehetőség lesz adósságleírásra, vagyis a hitelezők követeléseinek csökkentésére, átalakítására.

Ez utóbbi lehetőség csak 2018-tól lépne életbe, hogy a befektetők addig beárazzák az új kockázatot. Ugyanakkor elemzők szerint ez az elképzelés így is megnehezítheti a pénzintézetek finanszírozását. E szabályt valószínűleg Írországban olvassák a legnagyobb érdeklődéssel. A zöld sziget 2010-ben kapott pénzügyi segítséget az EU-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). A piaci pániktól való félelmében az Európai Központi Bank (EKB) akkor megakadályozta az ír kormánynak azt a javaslatát, hogy a jelentős kötvénytulajdonosok is fizessenek. A pénzintézetek megmentésének 64 milliárd eurós költségét így az adófizetők állják.

A szanálás finanszírozására a bizottság külön nemzeti pénzalapok létrehozását javasolja. Az alapokba a bankok fizetnek be: tíz év alatt kell elegendő, a fedezett betétek egy százalékának megfelelő kapacitást elérniük. A nemzeti alapok részt vehetnek egymás, például több tagállamban lévő bankok szanálásának finanszírozásában. A javaslat arra is lehetőséget ad a tagállamoknak, hogy összevonják a betétbiztosítási rendszerüket a szanálási alappal – ami a bírálók szerint magában rejti azt a veszélyt, hogy bankok megmentésére használják a betéteket garantáló pénzt.

A bankszanálási terv nemzetek közötti rendszere nem emeli európai szintűvé a pénzintézetek felügyeletét, és nem hoz létre európai szintű alapot. Barnier sajtótájékoztatóján utalt rá, ha megvan rá a politikai akarat a tagállamok részéről, ő kész „közösségibbé” tenni az elképzelést. A teljes bankunió egyéb elemeit – hatékony uniós szintű felügyeleti szerv, európai betétgarancia – az uniós állam- és kormányfők a június végi csúcson vitatják meg.

Michel Barnier uniós biztos ismertette tegnap az új bankmentési mechanizmust