Mindeddig kormányzati illetékesek nem nyilatkoztak arról, hogy a beruházás mintegy 40 milliárdra tehető összege „beépül-e a gázárba”. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztés a normál vállalkozói kockázatviselés helyett a honi gáztarifa kötelező tételén keresztül bizonyosan megtérül. Mindazonáltal a lépés sejthető volt eddig is: az Orbán-kormány a Mol-kézben lévő FGSZ gázvezetékcég helyett az állami Magyar Villamos Műveket (MVM) bízta meg az összeköttetés megépítésével, széles körben hangoztatva az észak–déli kapcsolat stratégiai jelentőségét.

Ennek valós alapjáról mindazonáltal ellentmondóak az információk: noha a külső szemlélő valóban szükségesnek láthatja az újabb nemzetközi kapcsolatot, az előzetes konkrét igényfelmérések eddig kudarccal végződtek. A mindenkori kormányok az elmúlt évek során egy-egy energetikai beruházást hol elismertek a tarifában, hol nem, erősen lobbiszagúvá téve az ügyet. A gázhasználók fizetik többek között az FGSZ beruházásában épült ukrán gázbetáplálás-bővítést vagy a Mol-hátterű stratégiai gáztároló kialakítását, a szintén FGSZ-hátterű román összeköttetésnek vagy az E.ON zsanai gáztárolóbővítésének viszont önmagát kell eltartania. (A különböző beépített támogatások miatt az áramszámla is hasonlóan tarka képet mutat.)

A mostani rendelet nem nevesíti, mikortól és mekkora lesz a magyar–szlovák vezetékre szabott számlatétel, de a korábbi tapasztalatok alapján bizonyosan nem lehet nagyobb köbméterenként néhány tíz fillérnél. (A 150 milliárdba kerülő stratégiai gáztárolóért jelenleg több mint két forintot fizetünk köbméterenként.)

Szakértők szerint a tétel először 2014-ben jelenhet meg a számlában, amikor az első tényleges kiadások felmerülnek. Mértékét minden olyan szerződés csökkenti, amelyben kereskedők lekötnek kapacitást a magyar–szlovák vezetékből. Ha pedig az MVM-et a kormányzat továbbra is ilyen erőteljesen tereli a gázipar felé, meglehet, épp az MVM kereskedelmi ága lesz az egyik legnagyobb megrendelő.

Az előkészítés gőzerővel zajlik: az MVM és a szintén állami Magyar Fejlesztési Bank 50-50 százalékos tulajdonában lévő Magyar Gáz Tranzit Zrt., illetve a szlovák Eustream egy hete írt alá szerződést arról, hogy 2015-ig kiépítik a 115 kilométer hosszúszakaszt.

Az MVM másik gázpiaci projektje, az AGRI már nem ilyen előrehaladott. Az Orbán-kormány 2010-ben írt alá megállapodást, melynek révén azerbajdzsáni gáz kerülne hazánkba. Magyar részről a kabinet szintén az MVM-et bízta meg a részvétellel. Ugyanakkor az azeri Shah Deniz mező gázának nemrég meghirdetett pályázatán az AGRI nem indult, ellentétben például a hasonló végcélú Nabuccóval és SEEP-pel. Ennek az az oka, hogy az AGRI nincs ilyen készültségi állapotban: még megvalósíthatósági tanulmány sem készült rá. Kiss Csaba Attila, az MVM vezérigazgatói tanácsadója a minap a Central European Business Centre Energy Summit nevű konferenciáján úgy fogalmazott: az AGRI elsősorban akkor kerül napirendre, amikor eldől a Nabucco és a SEEP sorsa.

Mindezek kapcsán viszont felmerül: ha az MVM gázipari beruházásokra költi forrásait, esetleg nem marad elég ereje az ezer-háromezermilliárd forint becsült költségű atomerőmű-bővítésre. Ez pedig akkor a költségvetésre róhat pluszterheket.