Másképp mentik a bankokat
Merkel és Barroso találkozója csak egyike volt az euróválság szempontjából kritikus következő három hét magas rangú egyeztetéseinek. A június végi uniós csúcshoz vezető táncrend annyiban változott meg az elmúlt évekhez képest, hogy most nem egy német-francia javaslatot kell elfogadtatni a másik 25 tagállammal. A következő hetekben a „négyek”, Barroso, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, Mario Draghi, az Európai Központi Bank vezetője és Jean-Claude Juncker, az eurócsoport elnöke dolgoznak ki cselekvési tervet a következő hónapokra az európai gazdasági unió megvalósítása érdekében, és ezt vitatják majd meg az uniós állam- és kormányfők.
Ez az akcióterv több szempontból is szolgálhatja a német érdekeket, amelynek lényege leegyszerűsítve az, hogy a német adófizetők pénzéért cserébe a közösségi irányításnak nagyobb teret kell adni. Igaz, a bankunió – melynek lényege, hogy megszakítsa az eladósodott államok és a bajban lévő bankok egymástól való függését, és amelynek lehetőségét elvileg Merkel sem zárja ki – nem győzte meg a német bankokat, melyek attól tartanak, hogy az új rendszerben a kontinens gyengélkedő pénzintézeteit nekik kell majd megmenteniük. A csúcsot megelőző egyeztetéshullám részeként Francois Hollande francia elnök június közepén Rómába utazik, majd egy héttel a csúcs előtt ugyanott összeül a francia államfő mellett Merkel, Mario Monti olasz kormányfő és Marion Rajoy spanyol miniszterelnök.
Az Európai Bizottság eközben ma áll elő bankszanálási tervével, ami egy későbbi bankunió „embriója” lehet. A javaslat lényege, hogy a bankokat ne az adófizetők pénzéből kelljen megmenteni, hanem erre rugalmas, de komplex rendszer álljon fel. A javaslat szerint a bankok és a nemzeti szanálási hatóságok (több országban jelen lévő pénzintézetek esetén az adott nemzeti hatóságok együttműködésével és az Európai Bankhatóság közvetítésével) akciótervet dolgoznak ki pénzügyi sokkok esetére. Ha egy bank a bukás szélére sodródik, az új szabályozás szerint lehetőség lesz a „rossz” és a „jó” hitelek, befektetések szétválasztására, a pénzintézet egészének vagy részének eladására, átmeneti megoldásokkal életben tartani a bank működőképes elemeit (ide tartozna a betétesek pénzének védelme is) és az adósságleírásra. Utóbbi csak 2018-tól lépne életbe, mert a bizottság várakozásai szerint addigra a befektetők be tudják árazni az „új” kockázatot.
A bizottság javaslata szerint a bankszanálást olyan új alapokból finanszírozzák majd, amelyeket a tagállamok hoznak létre a bankok és a befektetési cégek befizetései alapján. Ezek a nemzeti alapok elvileg hitelezhetnek majd egymásnak – innen ered a német bankok félelme. Nem kétséges, hogy a bizottság javaslata igen összetett. Ahogy egy uniós forrás fogalmazott: nincs mit másolni, teljesen új rendszert kell felépíteni. Kérdés, hogy a piacok megvárják-e,mire az összes európai ötletembrióból életképes egyed lesz.
