Közben zajlik a vita Berlinnel, hogy az uniós mentőalap hitelezhet-e az érintett spanyol bankoknak, vagy Spanyolország kapja a pénzt, a portugáloknak, az íreknek és lényegében a görögöknek is megszabott szigorú feltételekkel és az IMF bevonásával. Madrid az előbbit szeretné, Berlin az utóbbit. Madrid európai bankuniót akar a költségek megosztására, Berlin nem lelkes, de nem zárkózik el, ha a többiek készek a költségvetési unióra, azaz büdzséjük német iránymutatású összeállítására. A most már lassan négy éve tartó európai válságkezelést látván az amerikai elnöki hivatal szóvivője, Jay Carney is élesen fogalmazott: az eurózóna elégtelen intézkedéseket foganatosított a krízis során, s a helyzet megint nagyobb visszaeséssel fenyeget, de nemcsak az unióban, hanem globális méretekben, ideértve az Egyesült Államokat is. A friss adatok ezt jól érzékeltetik: az eurózónában a feldolgozóipari és szolgáltatási indexek a leggyorsabb ütemben romlottak májusban az elmúlt három évre visszatekintve.

Ebben a piaci közegben tanácskoztak a hetek pénzügyminiszterei, s a japán résztvevő annyit elárult, hogy megegyeztek, együttműködnek. A részleteket illetően betekintést engedett a vitába Roger Altman volt amerikai pénzügyminiszter-helyettes, aki a The Washington Postban azt írta: ha az eurózóna egy hónapon belül nem áll elő érdemi tervvel, akkor a Lehman Brothers összeomlása utáni időket idéző súlyos válság köszönt ránk. A tervnek három elemből kellene állnia: az olasz és a spanyol finanszírozási igényt kielégítő nagy mentőalapból, közös euró övezeti betétbiztosításból és amerikai mintára létrehozandó programból, amely megerősíti a bankokat. Ehhez Berlinnek mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha nem teszi, szétesik az eurózóna, s a német export szárnyalásának is vége szakad.

Az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS) Paul De Grauwe professzor véleményét ismertette, amely szintén három tényezőt említ a „félrekezelt” válság megfékezésére: az Európai Központi Banknak (EKB) végre ténylegesen be kéne avatkoznia, és korlátoznia az eurózónán belüli hozamkülönbségeket, a többlettel rendelkező északi országokban fel kell hagyni a megszorításokkal, a déli deficites államokban pedig több időt kell hagyni a költségvetési kiigazításra, s létre kell hozni a büdzséuniót, ami nem ígérkezik gyors menetnek, de az eurókötvény mihamarabbi kibocsátásával jelezni lehetne az elkötelezettséget.

A hetek beszélgetése során – mint azt bennfentesek előre közölték – hatan próbáltak nyomást gyakorolni a németekre, akik azonban készek a föderatív lépésekre, ha mások is. A nagy tagállamok a lépések sorrendjében sem értenek egyet, s ezért nagy kérdés, lesz-e ebből, s ha igen, hogyan, nagy alku. A nagy kiegyezés esélyeinek latolgatásához az EKB szerdai ülése mindenesetre adhat új támpontokat.