L. Ritók Nóra hosszú évek óta minden idejét és energiáját az Igazgyöngy alapfokú művészeti iskolának szenteli, miközben pedagógusból családsegítő lett, szociális munkás, rendezvényszervező, kereskedő, hivatásos blogger, és mindeközben a berettyóújfalui térségben élő szegények Nóri nénije.

Bár ez a cikk nem róla szól, hanem az alapítványról, Nórát nem lehet kihagyni, hiszen –bár számos elkötelezett munkatársa és segítője van – ő az alapítvány motorja. Az Igazgyöngy Alapítvány 13 éve született, a róla elnevezett művészeti iskola egy évvel később. Egy általános iskolai grafikai műhely adta az ötletet, ahol L. Ritók Nóra számára egyértelművé vált a művészetközpontú nevelés hatékonysága a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek körében.

Játékos tanulás

– Iskolánkban sikerélményhez jutnak a gyerekeink, akik nem csak tőlünk kapnak pozitív visszajelzéseket, hiszen rajzpályázatokon indulnak, és nagyon gyakran nyernek is. Amikor például egy külföldi versenyre beküldött pályaművet több ezer közül a legjobbnak ítél a zsűri, és megérkezik az oklevél, az egyértelműen jelzi, hogy tehetséges a diákunk, és ami a legfontosabb, ő maga is megéli a sikert – mondja Nóra, hozzátéve, bár 670 gyerek képzése zajlik náluk, nem ennyi művészt nevelnek. Évente hat-hét diákjuk megy művészeti iskolába vagy művészeti tagozatra. A fő cél a játszva tanulás a művészet eszközeivel.

Az Igazgyöngy Alapítvány a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség egyikében, a berettyóújfalui térségben működik, iskolájában 7–22 éves diákok tanulnak. A diákok 70 százaléka hátrányos helyzetű, háromszázan halmozottan hátrányos helyzetűek. Az alapfokú művészetoktatási intézmény fő feladata a tehetséggondozás, de –mint azt vezetője megfogalmazza – eredményként könyvelik el többek közt azt is, hogy diákjaik képet kapnak a normális társadalomról, az együttélés szabályairól. Mindez egy átlagos helyzetű fiatal számára természetes, de egy olyan családból érkező gyereknek, aki már hétéves korára kudarcok sorozatát élte át és a másodrendűség érzésével élt, óriási dolog.

Magánmentorok

Öt év alatt szakmai képzések gyakorlóterepévé váltak, bekerültek a tananyagba, és követőik akadtak bel- és külföldön egyaránt. Nóra blogja, a Nyomorszéle a mindennapokba is beavatja egyre bővülő olvasókörét, és nem mellékesen egyre több támogatót vonz. Az egyéni sorsok, élethelyzetek és a problémák bemutatása során számtalan ötlet született és valósult már meg. Ilyen többek közt a fogamzásgátló program, amit immár több magánszemély is rendszeres, havi 2-3 ezer forintos átutalással támogat.

A segíteni akarás minden téren megmutatkozik: nemrég egy nyugdíjas pedagógus házaspár járt náluk, és az egyik kisdiáknak fél évre havi 20 ezer forintos támogatást ajánlott fel. Ösztöndíjprogramjuk gerincét egy külföldön dolgozó baráti társaság rendszeres anyagi támogatása adja, amihez egyre több adomány érkezik, így a kezdeti öt ösztöndíjasuk létszáma mára huszonegyre gyarapodott.

Munkahelyteremtés

Nóra tele van újabb és újabb ötletekkel: most éppen azon munkálkodik, hogy a biobrikettgyártás hátterét megteremtse, a helyszínt, vagyis az egykori tejcsarnok épületét már ki is szemelték erre a célra. Szeretne a térségbeli férfiaknak munkahelyet biztosítani, ehhez első körben egy asztalosüzem létrehozása tűnik megfelelő megoldásnak. A családi napközi alapítása is izgatja, mert szükség lenne rá, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek már az óvoda előtti időszakban halljanak és tanuljanak mondókákat, meséket. A mélyszegénységben élő családokban nemcsak a táplálék mennyisége és minősége jelent gondot, hanem az is, hogy az asszonyok főzőkultúrája hiányos. Nóra szeretné, ha az asszonyok megtanulnának kevésből is változatosan főzni, és okosan gazdálkodni.

Talán nem tűnik túl soknak, mégis nagy eredmény: már 25 olyan család van az alapítvány modellfejlesztésének egyik helyszínén, Toldon, amely gondozza a saját kertjét, és kéznyújtásnyira van attól, hogy önellátóvá váljon. Nagy eredmény ez, mert ez a huszonöt család mind maga jelentette ki, hogy gazdálkodni akar, és saját döntésükhöz azóta is keményen tartják magukat.

A saját sorsukat irányítani képessé váló emberek és az elkallódástól megmentett fiatalok példája jelzi, hogy az igazgyöngyhalászok erőfeszítései nem hiábavalók.