A krízis felülírta a programot
A csúcs elvileg az európai gazdasági növekedést beindítani hivatott intézkedésekre koncentrál, ám az elmúlt hetek eseményei – a görög választások eredménye, új választások kiírása, a bankbetétek rohamos és tömeges kivétele és az európai bankrendszer törékeny állapota – azonnali lépéseket is igényelnek a vezetőktől. Erre figyelmeztette levélben az unió vezető politikusait Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, aki azt kérte az állam- és kormányfőktől: ne legyenek tabutémák szerdán.
Ismét felmerült, hogy a görög válság következményeinek kordában tartására létrehozott 500 milliárd eurós „tűzfal”, a júliustól életbe lépő Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) bankként viselkedjen, és képes legyen közvetlenül feltőkésíteni a bankokat. Ehhez módosítani kéne az ESM-szerződést, ami még nem ért a ratifikációs folyamat végére.
Újra téma lesz annak engedélyezése is, hogy az Európai Központi Bank (EKB) képes legyen az elsődleges piactól, közvetlenül az államoktól kötvényeket vásárolni. Egyelőre azonban nem merült fel, hogy téma lenne az európai szintű betétbiztosítás, ami megakadályozhatná a katasztrofális, európai méretű bankrohamokat.
Francois Hollande francia elnök ígéri, asztalra teszi az eurókötvények kérdését is, ami a kockázatot tenné közösségivé: azaz lényegében Németország finanszírozná részben a periféria országainak kockázatait. Ezt a lehetőséget korábban Nicolas Sarkozy volt francia államfő és Mario Monti olasz kormányfő is támogatta, azonban a német vezetés nem tartotta „időszerűnek” a felvetést.
Kérdés, hogy most, miután a költségvetési szigort rögzítő fiskális paktumot már elfogadta 25 uniós vezető (igaz, a ratifikáció még tart), Angela Merkel német kancellár mennyire lesz rugalmas eurókötvényügyben. Úgy tűnik, nem nagyon: hétfőn egy berlini kormányzati szóvivő közölte, a német álláspont nem változott, az eurókötvények nem alkalmasak a jelen válság megoldására. Egyébként a német álláspontot támogatta Finnország és Hollandia is.
Az Európai Bizottság az eurókötvényekkel (vagy brüsszeli zsargonban: „stabilitási kötvényekkel”) kapcsolatban már tavaly ősszel kidolgozott három javaslatot. A legmerészebb elképzelés szerint lecserélnék a nemzetek államkötvényeit közös európai kibocsátású papírokra, melyekért közös és többoldalú garanciát vállalnak az eurózóna országai. Így az országok hitelkockázatai összemosódnának, minden ország azonos költségen finanszírozhatná adósságát.
A második javaslat vegyítené a rendszert: e szerint a közös és többoldalú garanciákkal kibocsátott stabilitási kötvények csak részben, egy meghatározott határig váltanák ki a nemzeti kötvényeket. Így a piacok továbbra is közvetlen nyomást tudnának gyakorolni egy-egy országra, az úgynevezett morális kockázat –azaz, hogy az egyes tagállamok elbújnak a közös eurókötvények mögé, és hagyják elszállni gazdasági mutatóikat – is kisebb lenne. A harmadik változatban szintén csak részlegesen váltanák ki a nemzeti államkötvényeket a stabilitási kötvények, utóbbiakon azonban nem lenne közös garancia, a tagállamok rátájuknak megfelelően nyújtanának garanciákat.
A fiskális paktum átírása egyébként valószínűtlennek tűnik, inkább egy kiegészítő „növekedési paktum” elfogadása várható. Itt a vezetők elsősorban olyan, gyors intézkedésekben egyezhetnek meg – az Európai Befektetési Bank tőkeemelése, az infrastrukturális fejlesztéseket serkentő „projektkötvények” bevezetése –, amelyeket a június végi hivatalos csúcson tényleg el is tudnak indítani.
A szerda este összeülő vezetők feltehetően éjszakába nyúlóan vitatkoznak majd a megoldási lehetőségekről. Hollande színre lépésével az Európai Bizottság és többek között Mario Monti is erős szövetségesre lelhet a válság német értelmezésének – „ez mindössze a periféria adósságproblémája” – korrigálásában. Míg korábban Sarkozy is támogatta ezeknek a kezdeményezéseknek a javát, nem sikerült róluk meggyőznie Merkel kancellárt. Kérdés, az új felállásnak sikerül-e.
Mindenesetre az elemzők azt már üdvözlendő elmozdulásnak értelmezik, hogy Németország hajlandó növelni a belső fogyasztását (ami segíthet a periféria exportjának növekedésében), és hogy a szövetségi Bundesbank jelezte: a német infláció az eurózóna kétszázalékos átlaga fölé emelkedhet egy időre.
