A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) által jegyzett törvényjavaslatban az szerepel, hogy a fogyasztó már nem csak természetes személy lehet, azaz cégekre is kiterjednének a fogyasztói jogok. A feltétele ennek csak az volt, hogy a fogyasztói jogvitát kiváltó áru vagy szolgáltatás ne tartozzon bele a cég jövedelemszerző tevékenységébe. Azaz például ha egy munkáltató a céges számlára vásárol például egy kávéfőzőt, és ez a szavatossági időn belül elromlik, úgy a társaság is fordulhat a békéltető testületekhez vagy éppen a fogyasztóvédelmi szervekhez. A kormányzati szándék ugyanakkor meglehetősen sajátos véleményeket szült, így civil fogyasztóvédők szerint éppenséggel az a fonák helyzet is előállhatna, hogy egy nagy multinacionális cég így „fogyasztóként” például a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz fordulhatna például egy kisbeszállítójával szemben.

Az LMP-s Ertsey Katalin továbbra is természetes személyekre korlátozta volna a fogyasztó fogalmát, ám az egyházaknak, civil szervezeteknek, egyesületeknek, mikro- és kisvállalkozásoknak is megadta volna a jogot, hogy a békéltető testületekhez forduljanak. A kormánypárti többség végül az LMP-s javaslatot bizottsági szakaszban leszavazta, majd a fideszes Zsigó Róbert és Mágori Józsefné nem sokkal később gyakorlatilag ugyanazt a javaslatot nyújtotta be a törvényhez, amit viszont már elfogadott a Fidesz. Az egyetlen különbség az volt, hogy a korábbi NGM-es tervezet szerint ugyan a cégeket csak akkor illethették volna meg a fogyasztói jogok, ha a jogvita tárgya nem a cég jövedelemszerző tevékenységét szolgálta, de ezt az LMP-s módosításban is szereplő passzust a Zsigó–Mágori-duó elvetette, ami civil fogyasztóvédői vélekedések szerint nem is volt baj. Az ugyanis, hogy mi tartozik egy cég jövedelemszerző tevékenységébe, izgalmas jogi vitákat ígért volna. Ugyanakkor a cégek ezzel a megkötéssel kétszer is meggondolhatták volna, hogy a problémájukat a békéltető testület elé vigyék, pláne akkor, ha a cégvezető – jó magyar szokás szerint – a vállalkozás adóalapját próbálta csökkenteni a céges számlára, de saját használatra vett portéka költségével. Így viszont a változtatás fő eredménye az lehet, hogy megnőhet a békéltető testületek esetszáma és ezzel jelentőségük.

A zárószavazás előtt álló törvényben emellett a fideszes módosítók megtiltanák, hogy a szolgáltatók külön díjakat szedjenek a sárga csekk után. A szintén Zsigó Róbert és Mágori Józsefné által jegyzett módosító indítvány megtiltaná a közszolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozásoknak, hogy pénzt szedjenek be ügyfeleiktől azért, mert sárga csekken fizetnék be a díjat, de azért sem lehet pénzt kérni, hogy a számla egyszeri, nyomtatott példányát kiküldik az ügyfélnek.

Az új fogyasztóvédelmi törvény egyik talán legjelentősebb passzusa a közérdekű igényérvényesítés meghonosítása. Amennyiben a fogyasztóvédelmi hatóságok jogerősen megállapították egy vállalkozásról, hogy az jogsértő módon járt el, a fogyasztóvédelmi hatóságok vagy a fogyasztói érdekérvényesítést ellátó polgári egyesületek pert indíthatnak vele szemben. Egy ilyen perben a bíróság nem csak a jogsértés tényét állapítja meg, ám egy füst alatt azt is meghatározhatja, hogy az adott cég mekkora kártérítést kell hogy fizessen a fogyasztóinak, akik viszont ezt az összeget már egy egyszerű végrehajtási eljárással bevasalhatják a cégen.