Átkonvertált válságadó
Ez az ügyfél számára azért érdekes, mert így a szolgáltatón múlik, hogy továbbhárítja a percenként – illetve az SMS-ek és az MMS-ek esetében darabonként – két forintos terhet, vagy lenyeli. Matolcsy György szerint azzal, hogy az adóalany a cég, nem kötelező ráterhelnie az ügyfélre – igaz, a jelenlegi szándékok szerint nem is tiltják ezt meg. A miniszter szerint már most akkora a verseny, ráadásul jön még a negyedik, állami szereplő is, hogy a szolgáltatók saját jól felfogott érdekükben nem hárítják át az adót, ahogy az a kötelező biztosítások esetében is történt.
Hogy így lesz-e, nem tudni, ám aligha reális, hogy átvállalnák a két forintos terhet, hiszen a kormány fél év alatt harmincmilliárdot remél ebből az adónemből, ám a szektor az idén még fizeti a 62 milliárdos válság adót is. A tárca arra is apellálhat, hogy az adó beprogramozása a számlázási rendszerekbe drága és hosszadalmas, így ezért nem fogják módosítani az árakat. A tájékoztatón arról nem beszélt a miniszter, mi van akkor, ha a szolgáltatók mégis fejlesztik a rendszereiket, s fel is tüntetik a számlán, hogy annak végösszegéből mennyi adót fizettek, bár ez is az oka lehetett annak, végül miért nem az előfizető lett az adóalany.
Ha a szolgáltatók beépítik az árakiba az adót, vagyis nem hárítják az ügyfélre, akkor függetlenül attól, hogy percalapon, tehát a fogyasztás után számítják, ugyanolyan megítélés alá esik, mint a jelenlegi válságadó. Az utóbbit a kormány az Európai Bíróság előtt lesz kénytelen megvédeni, s nincs kizárva, hogy az új adónem is erre a sorsra jut. A vonatkozó uniós direktíva ugyanis azt írja elő, hogy a forgalmi adót (áfa) leszámítva, a távközlési szolgáltatásokat csak olyan adókkal lehet terhelni, amelyeket a piac szabályozási és adminisztrációs költségeire fordítanak, s ezen terheknek is költségalapúaknak és arányosaknak kell lenniük. A képet árnyalja, hogy egyes hűségszerződések esetén az árakba való beépítés a szolgáltató általi szerződésmódosításnak minősül, ami ok lehet a hűség felmondására.
Akkor sem tiszta a helyzet, ha az adót végül az ügyfélre terhelik. Ez esetben ugyanis az uniós áfadirektívával kerülhet szembe a szabályozás (e problémák egyébként az árakba épített adó esetében is előjönnek). Még korábban vetette fel a Telefonközpont blog, hogy a telefonadó áfával együtt valójában 2,54 forint. A sajtóvisszhangra állítólag az akkor még folyamatban lévő tárgyalásokon a tárca képviselői közölték: van mód arra, hogy ne terhelje áfa a telefonadót. Adószakértők szerint ugyanakkor aligha találni olyan uniós jogszabályt, amely erre lehetőséget adna. Az áfa ugyanis kötelezően a fogyasztó által fizetett végső árat kell hogy terhelje, ha pedig speciális adó terhel egy szolgáltatást, akkor azt a fogyasztói ár részének kell tekinteni. Tehát az adó nem lehet mentes az áfa alól. Megpróbáltuk ezt a kérdést feltenni a tegnapi kormányszóvivői tájékoztatón, ám Matolcsy György annyi információval halmozta el az újságírókat, majd oly kimerítően válaszolt az első néhány kérdésre, hogy egy óra alatt nem kaptunk szót.
Arra a felvetésre, hogy ez az adó, amelyből az idén harminc, jövőre pedig 50-60 milliárd forintot vár a kormány, a válságadó konvertálása, Matolcsy György azt válaszolta: azért nem az, mert megígérték, hogy az ideiglenes válságadót 2013-ban kivezetik, ennek eleget is tesznek, az új adó viszont már deklaráltan nem átmeneti, annak be kell épülnie az üzleti életbe. A miniszter szerint az emberek szempontjából a percalapon számolt adó arányos és igazságos, arra azonban nem tért ki, hogy mennyire igaz e két jelző a piacra. A sokat szidott válságadónak legalább egy előnye volt: árbevétel alapon egyformán vonatkozott az összes iparági célra, így nem is tett különbséget szolgáltatások között. A telefonadó viszont csak a beszédre és az SMS-re vonatkozik, a kábeltévés, műholdas tévés és internetszolgáltatás után nem kell fizetni. Sőt, ha valakinek a kábeltévés interneten működő telefonvonala van, egyelőre kérdéses, hogy fizet-e adót.
Bár az adó valóban a fogyasztást terheli, egy olyan szolgáltatásra rakták a terhet, amelynek társadalmi hasznossága megkérdőjelezhetetlen – mondja egy iparági szakértő. A telefon az emberek közötti kapcsolattartás alapvető eszköze. Sokaknak az egyetlen. Azoknak, akik ki tudnak fizetni a vonalas telefonjukon az ingyenes helyi vagy vezetékes hívásokat garantáló két-háromezer forintos csomagot, nem engedmény a tíz adómentes perc, viszont fájdalmas teher a hétszáz forintos adó. Sok idős, beteg embernek ezek a csomagok jelentették a gyógyírt a magányra, a kapcsolatot a családdal, s nekik nem megoldás Matolcsy György javaslata sem, hogy hívja vissza őket a család. Giró-Szász András kormányszóvivő szerint egy átlagos előfizető havi 300 forint adót fog fizetni, ez éves szinten 3600 forint.
A vállalkozásoknak még nagyobb teher az adó, jelentősen rontja a versenyképességüket is – vélik a szolgáltatók. Egyelőre kérdés, hogy adómentesek lehetnek-e a cégen belüli nulla forintos hívások. Talán igen, viszont bizonyosan nem mentesülnek azok a céges csomagok, amelyek fix díjért korlátlan belföldi beszélgetést kínálnak igen jutányos áron. Az ilyen csomagok számottevő előnyt biztosítottak pont azoknak a kis- és közepes vállalatoknak, amelyeket a kormány támogatni kíván, s nagy kérdés, hogy ez a vállalkozói kör képes-e kifizetni a számonként éves szinten harmincezer forintot jelentő extra terhet. Iparági elemzők tartanak attól, hogy ezt az extra terhet alighanem a nagyvállalatok sem nyelik be: mivel a telefon munkaeszköz, ki nemigen fizettethetik a dolgozóikkal, mert akkor adóköteles természetbeni juttatásként kellene kezelni, ezért egyes cégek felszámolhatják mobiltelefon flottájuk egy részét.
60 MILLIÁRD
A TELEFONADÓBÓL 50-60 milliárd forint bevételt vár jövőre a kormány az idei harmincmilliárd után. A jelenlegi, jövőre megszűnő válságadóból 2012-ben 62 milliárd forintot szednek be.
