Robbanás is okozhatta a kolontári gátszakadást
Kozéky László két héttel azután visszakozott, hogy az Országgyűlés március 12-én határozatban kimondta: döntően a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. a felelős az emberéleteket követelő, kolontári vörösiszap-katasztrófáért. Az elismert szakértőt a Veszprémi Törvényszék a Mal ellen indított magánvádas ügyben hallgatta meg. Tanúvallomása azonban nem csak a házuk, autójuk elvesztése miatt kártalanítást követelő magánszemélyek számára lehet fontos.
„Azt nem tartom kizártnak, hogy a szakértői véleményemet politikai szempontok szerint módosították, ezt feltehetőleg a bizottság valamelyik dilettáns megélhetési politikus tagja írhatta bele a jelentésbe” – válaszolta a törvényszék bírójának kérdésére Kozéky László. A Jobbik környezetvédelmi szakértője a Népszabadság birtokában lévő jegyzőkönyv tanúsága szerint azt magyarázta: nem tőle származik az a megállapítás, hogy a Mal ajkai vörösiszap-tározójának monitorozása és ellenőrzése nem volt megfelelő. Mi több, szerinte más szakértők sem állítottak ilyet. De szavait úgy is lehet értelmezni, hogy a magánbefektetők kezében lévő iparvállalatot a honatyák egy hibás következtetéseket tartalmazó szakvélemény alapján marasztalták el. A fizikus nem rejtette véka alá: az Országgyűlés számára készített jelentés összeállítása óta sok mindent másként lát. Ezek sorában a legfontosabb talán az lehet, hogy a Mal valójában egyetlen szabályt sem szegett meg. A Veszprémi Törvényszék előtt legalábbis Kozéky László kijelentette: a társaság „működésében a saját vizsgálatom során nem találtam az előírások be nem tartásában megnyilvánuló tevékenységet”. De kifejtette azt is, mit talált helyette.
Megállapításai között szerepel, hogy a Mal befektetői kész helyzetet örököltek cégük megvásárlásakor. Az ajkai üzem X. számú kazettája ugyanis az 1997-es privatizáció idején már állt. Semmi nem utalt rá, de ettől még igaz volt, hogy a létesítmény összeomlását már tervezésekor beprogramozták: az iszaptározó gátjának súlyos rejtett hibája a rossz gátalap volt, amit tetézett, hogy magát a gátat erőművi kohósalakból emelték. Mivel az ilyen töltések máshol is megrepedtek, összetörtek, az ajkai tározó pusztulása is „csak idő kérdése volt”. Ha pedig ez nem lett volna elég, a tervezők hibáztak akkor is, amikor a tározót sarkosra álmodták. Ez a konstrukció ugyanis a „folyadék tárolására nyilvánvalóan nem alkalmas”.
A Mal tulajdonosai arról sem tehettek, hogy a X. számú kazetta mellől hiányzott a vésztározó. A korábban meglévő, földtöltéssel határolt tározó ugyanis a privatizációval nem került a társaság kezébe. A 2010. októberi katasztrófa megakadályozására amúgy is alkalmatlan létesítményt már a cég magánosítása után közvetlenül elbontották, területét mezőgazdasági művelésre kiadták.
A Veszprémi Törvényszék előtt a Jobbik szakértője annak a véleményének adott hangot, hogy „az államot is felelősség terheli a katasztrófa bekövetkeztéért”. A gát összedőlését ugyanis szerinte csak úgy lehetett volna megelőzni, ha a Környezetvédelmi Felügyelőség (Köfe) idejekorán bezáratja a X. számú kazettát. Ilyen rendelkezésnek azonban nincs nyoma. Helyette a szakértők csak olyan üzemeltetési szabályokat találtak, amelyeket a Mal tiszteletben tartott. Így például azt, ami megszabta, hogy összességében mennyi anyag lehet a tározóban. Márpedig az előírt szintet a társaság nem lépte túl.
A Jobbik szakértője a bíróság előtt elismerte: korábban azért állította ennek ellenkezőjét, mert „elszámította” magát. Miután azonban megismerte a X. számú kazetta geometriáját, új számításokat készített. Ezek azt mutatják, hogy a Köfe által engedélyezett lúgmennyiség eléréséhez az üzem akár 1,3 millió tonna további anyagot tölthetett volna tározójába. A gyanúsításokban szereplő túltöltésről tehát eszerint szó sem lehetett.
De ez nem minden. Kozéky László biztosra veszi azt is, hogy az ajkai tározó gátjának fokozatos, kúszásos alakváltozását valószínűsítő vélekedések tévesek: a létesítmény váratlanul, robbanásszerűen omlott össze. Mint mondta: a „ridegtörés pillanatok alatt következik be, látható, érzékelhető előjele gyakorlatilag nincs”. Ezen pedig az sem változtat, hogy a gátfal zömülését egy speciális képzettségű fizikus talán észrevehette volna a nyolc éve napi rendszerességgel készített műholdas felvételekből. Igaz, erről az elvi lehetőségről csak akkor lenne értelme beszélni, ha a műhold az átszakadt gátszakaszt figyelte volna. Felvételein azonban nem a törés kiindulópontja, az északi fal közepe, hanem a nyugati fal és a végül kitört északnyugati sarokrész látható.
Mindez azt jelenti, hogy a Mal üzemmérnökei nem tudhattak a készülő katasztrófáról. De ezt támasztja alá az is, hogy ha a gát az összeomlás előtt megmozdult volna, az üzem monitoringrendszerének kútjaiban eltérő mértékben zavarosodott volna a víz. A mérések azonban nem utalnak ilyesmire.
A szakértő a Veszprémi Törvényszék előtt fenntartotta korábbi kijelentését: „álláspontom szerint idegenkezűségre került sor, pontosabban ez valószínűsíthető”. Megfogalmazása szerint „nem arról van szó, hogy valaki nagyobb mennyiségű robbanószerrel kísérelte volna meg felrobbantani a gátat, hiszen ahhoz aláaknázásra lett volna szükség. Az azonban lehetséges, hogy valaki, akár csak játékból egy paxitrudat bedobhatott oda, ami elszabadította a gátban lévő feszültségeket.”
Akármi is okozta a 2010-es katasztrófát, az akkor lúgos, iszapos vízzel elöntött Kolontáron és környékén jelenleg a mindent elborító vörös porral küzdenek, ami Kozéky szerint annak az eredménye, hogy az ajkai üzemben „jelenleg a száraztechnológia imitációja folyik. Ennek következtében porzik minden.” A környékbeliek életét megkeserítő technológia alkalmazásáról nem a Mal, hanem az állami hatóságok határoztak.
