Hibásak a pénztárakat javarészt üzemeltető multinacionális bankok és biztosítók is, melyeknek csak a közvetlen profitszerzés volt a céljuk. Ezzel szemben az első polgári kormány lehetővé tette a visszalépést a tisztán állami nyugdíjrendszerbe, és eltörölte a pályakezdők kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságát, a második Orbánkabinet pedig biztonságba helyezte hárommillió ember nyugdíjcélú megtakarításait. (Az utóbbi megállapítással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a vagyont kezelő Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap február végi adatai szerint a 2800 milliárd forintból mostanra 720 milliárd maradt.)

Selmeczi szerint rendkívül drága és felesleges kísérlet volt a magán-nyugdíjpénztári rendszer bevezetése, a működési kiadások és az elmaradt haszon együttes összege 850 milliárd forintra rúgott. A pénztárak ebből 150 milliárd forintot a működésükre fordítottak a tagok befizetéseiből, míg a 700 milliárd forint elméleti veszteség: Selmeczi szerint a pénztártagok megtakarítása ennyivel többet fialt volna, ha kizárólag állampapírban tartják. Ezzel szemben a kasszák 2005-től az állampapírok egy részét kockázatos és drága részvényekre cserélték, s javarészt ennek következtében a tagok elveszítették megtakarításuk átlag ötödét.

– A kötelező rendszer nemhogy megoldotta volna a problémát, hanem maga vált problémává – jelentette ki a volt nyugdíjvédelmi megbízott, aki szerint az irreálisan magas működési költségek miatt a jövendő nyugdíjasok elestek volna az elérhető megtakarításuk harmadától. (Hogy az először említett 25 százalékból miként lett volna később 33, arra nem tért ki.)

Végzett vizsgálatával a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is. A tegnapi tájékoztatón Gaál Szabolcs Barna elnök elmondta, hogy egy évvel ezelőtt 18 pénztártól kértek adatokat, majd a legkockázatosabbnak ítélt öt pénztár, az AXA, az Aegon, az Allianz, az Erste és az ING működését elemezték részletesebben. A Kehi tapasztalatai szerint a pénztárak a rájuk bízott vagyont, törvényi kötelezettségüket számos esetben megsértve, nem a jó gazda gondosságával kezelték, nyilvántartásaikat az alapvető számviteli szabályokat megsértve vezették, a tagok befi zetéseiből fi nanszírozott működési költség elszámolása pedig nem volt átlátható. A hivatal ezért csütörtökön három kassza, az AXA, az Aegon és az Erste működése kapcsán ismeretlen tettes ellen büntetőfeljelentést tett.

A Kehi elnöke szerint jellemző volt a pénzügyi csoporthoz tartozó pénztárakra, hogy a vagyonkezelést a szintén a csoporthoz tartozó szervezetre bízták, s ezért átlagosan a kezelt vagyon 0,8-0,9 százalékának megfelelő díjat fizettek, míg azok a kasszák, melyek „külső” vagyonkezelőt választottak pályázat útján, feleennyit költöttek erre. A pénztárak előnyben részesítették a saját cégcsoporton belüli befektetési jegyek vásárlását is alacsony hozam mellett. – Az egyik pénztárnál ilyen módon egy év alatt csaknem kétmilliárd forint veszteséget okoztak a tagoknak – tette hozzá. A pazarló gazdálkodásra példaként említette, hogy a válság idején, veszteséges működés mellett, a nemzetgazdasági átlagot meghaladó mértékben emelték a béreket, de arra is találtak példát, hogy jogosulatlanul, szabálytalanul fizettek ki bónuszokat. Volt, hogy fiktív tagok után fizettek jutalékot az ügynökeiknek a pénztárak.

Bár a Kehi elnöke egy félmondatban megemlítette, azt azért nem árt tudni, hogy a pénztárak a tagok által befizetett összegeknek egy meghatározott részét fordíthatták csak működésükre. Ennek nem volt felső határa 2006 végéig, majd 2007-től hat százalékban határozták meg, s fokozatos csökkentés után a plafont 2011-ben 0,9 százalékra vitték le (ami a pénztárak szerint működésük ellehetetlenüléséhez vezet). A pénztáraknak ebből az összegből kellett állniuk a működésükkel kapcsolatos összes kiadást. Amit tény: a kasszák közötti verseny nem a működési költségek lefaragásában, inkább a tagszervezésben nyilvánult meg. A kasszák vagyonkezelésének vizsgálata során korábban a felügyelet az AXA, az Aegon, az ING és az OTP magánnyugdíjpénztárnál találta úgy, hogy egyes esetekben nem kellő alapossággal járt el. Az AXA és az Aegon jóváírta (volt) pénztártagjainak az indokolatlanul elvont költségeket, míg az ING és az OTP bíróságon támadta meg a határozatokat.

Almát a körtével?

Ami az elméleti veszteséget illeti, nehéz megmondani, hogy egy húsz-harminc évre tervezett, de tíz év után váratlanul beszántott rendszerben jobban jártak volna-e a tagok, ha kizárólag állampapírban van a pénzük, ráadásul a jogszabályi változások éppen a legrosszabb időben (bár ezt akkor még senki sem tudhatta), a válság előtt kötelezték a pénztárakat, hogy növeljék portfóliójukban a részvények arányát. Tény, hogy a PSZÁF ada tai szerint az utóbbi tíz évben a pénztárak átlag két százalék körüli reálhozamot, tehát az inflációt ennyivel meghaladó nyereséget termeltek tagjaiknak. Ha a profitot nem a működésre elvont összeggel csökkentett, hanem a teljes tagdíjbefizetésre vetítjük, a kép rosszabb: így átlagosan –0,2 százalékos reálhozam jön ki, de ez még mindig azt jelenti, hogy lényegében megőrizték a befizetések értékét. A reálhozamok tavalyi kifizetésekor a visszalépő tagok 80 százaléka kapott átlagosan 76 ezer forintot, az adatok szerint pedig a semmit sem kapók 40 százaléka nem is fizetett be pénzt a pénztárakba.

Gál Szabolcs Barna és Selmeczi Gabriella – Megtalálták a bűnbakokat