Mi legyen a spekulánsokkal?
A közelmúltban publikált Széll Kálmán Terv 2.0-ból elég egyértelműen az derül ki, hogy az adót a vállalatok és az állampolgárok fizetik. Orbán Viktor kormányfő ellenben a minap egy frakcióülésen azt mondta, hogy a pénzintézetekre hárul az adó, amit nem tudnak majd továbbhárítani a számlatulajdonosokra.
Tudomásunk szerint a vita alapja nem az, hogy a bankok vagy a cégek és magánszemélyek fizessék-e az adót – kormányzati értesüléseink szerint a vállalatok alá odaértik a bankokat is –, hanem az, hogy az eddigmegismert formában vezessék-e be a közterhet, vagy annál szélesebb legyen az adóztatott műveletek köre. Utóbbi esetben tényleg minden pénzügyi tranz akcióra, spekulációs tevékenységre kiterjedne – valamint nem lenne határa az adóztatható összegnek. Arra ugyanis nincs lehetőség, hogy bizonyos műveleteknél legyen, másoknál ne legyen adólimit, ez ütközne az uniósnormákkal.
A kormányzati dilemma megértéséhez figyelembe kell venni, hogy a cél kettős: megteremteni a költségvetés bevételeit és adó alá hajtani a tőkepiaci tevékenységeket, ezzel is jelezve a „munkaalapú társadalom” prioritását. A büdzsé szempontjából az lenne a megfelelő, ha minél többen adóznának, azok, akik nem nagyon tudnak kibújni az adózás alól: ilyenek például a lakossági számlatulajdonosok, számlafizetők. A cégek esetemármás, azok könnyebben át tudják irányítani pénzforgalmukat külföldi folyószámlákra. A legnehezebbnek pedig a spekulációs pénzmozgás megadóztatása tűnik, a globalizált tőkepiacokon lényegében semmilyen akadályt nem jelentenek az államhatárok. Annak viszont nagyon rossz ideológiai üzenete lenne, ha pont a leginkább sújtani akart kör, a spekulánsok maradnak ki az adóból.
Sok ideje nem maradt a kormánynak a politikai döntés meghozatalára: Orbán Viktor pár napja jelezte, hogy szeretné, ha még a parlament nyári szünete előtt megszületnének az adótörvények. Az nyilvánvaló, hogy ha a terveknek megfelelően még idén év közepén be akarják vezetni a telefonadót, akkor a következő bő egy hónapbanmeg kell szavazni az erről szóló törvényt. S akkor már egy füst alatt lehetne voksolni a többi, a Széll Kálmán Terv második változatában felvetett adókról, mint a pénzügyi tranzakciós adó vagy a baleseti adó. Kormánypárti forrásaink szerint még ennél is tartalmasabb lehet az adócsomag: lényegében a korábbi években ősszel megszavazott terjedelmes méretű pakknak megfelelő törvényt fogadhat el már az első fél évben az Országgyűlés.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a már hatályos adók jövő évre szóló finomhangolása is megtörténne július előtt. Sőt június közepéig, hogy az elfogadott adócsomaggal, valamint az arra épülő 2013-as költségvetés sarokszámaival felvértezve mehessen a kormánydelegáció június 22-én az Ecofin soros ülésére, ahol remélhetőleg pozitív döntés születik a Magyarországgal szemben indított túlzottdefi cit-eljárásról. A tét Magyarország kohéziós alapokhoz való hozzáférésének biztosítása, valamint a nemzetközi bizalom megerősítése. Ennek érdekében pörgeti fel a kormány a költségvetési jogszabályalkotást.
Elmehet a pénz az országból
– Fontos alapelvnek tekintem, hogy a szociálpolitikát válasszuk külön az adózástól, de ha mégis ezt az utat választja a kormány, akkor se a forgalmi, hanem a jövedelemadózásban próbálja érvényesíteni szociálpolitikai elképzeléseit. Ezért nem tartom szerencsésnek a telefonálás első tíz percére járó adómentességet – mondta a kormányzati elképzelésekről lapunknak Vámosi-Nagy Szabolcs. Az adószakértő szerint a tranzakciós adó limitjét inkább megindokolhatónak tartja: ha nem lenne, sok pénz hagyná el az országot. – Nemcsak a tőkeműveleteknél, de az átlagos vállalati pénzügyek egy része is átterelődhet külföldi számlákra – mondja a szakértő.
