A földön nem szabad spórolni
Az ablak és balkondíszítés a növények kiválasztásával, az egyes edények társításainak összeállításával kezdődik, majd folytatódik a növényeknek való ültetőközeg megválasztásával és a szezon közbeni táplálás trükkjeivel.
Látszólag egyszerű az egész: haza kell cipelni a földet, a növényeket, és indulhat a verseny. Jobb azonban, ha előbb tájékozódnak, ugyanis a kedvencek közérzetét jó időre meghatározhatja, hogy ideális feltételeket teremtenek-e számukra. Az igazán jó közegben élő növény levelein, virágain, hajtásrendszerén meglátszik, hogyan is érzi magát az edényében.
Már a földválasztás sem egyszerű: a növények az eredeti élőhelyükön megszokott földben szeretnének élni. Kis túlzással majdnem minden dísznövény más talajt kívánna magának. Aki dús lombozatú, hosszan virágzó növényeket szeretne, a földön ne spóroljon! Ilyenkor nem szabad az áruházláncok akcióinak hinni, bár előfordul az is, hogy az 50 literes olcsó földeszsák mellé ötkilónyi tőzeget is adnak.
Mostanában már tucatnyi különböző típusú virágföld között lehet a szakkereskedésekben válogatni. A fő különbség a talajok kémhatásában van, ezt A, B, C és általános jelzéssel különböztetik meg, de léteznek speciális keverékek is, például a citrusoknak, rododendronoknak, rózsáknak, pozsgásoknak, vízi növényeknek, örökzöldeknek vagy éppen a futópetúniáknak való földek is.
A kémhatását tekintve semleges, általános virágfölddel egyik növénynek sem árt az átültető. De vannak olyan növények, amelyek A típusú –magas tőzegtartalmú, laza szerkezetű, jó víztartó képességű, savanyú (5,5 pH) és magas nitrogéntartalmú – földet igényelnek. Ilyenben érzi jól magát többek között az azálea, a begónia-hortenzia, a páfrányok és a rododendron. A B típusú – kissé kötött, tartós szerkezetű, jó vízháztartású és gyengén savanyú (6-6,5 pH) – virágföldeket kell használni a petúniák, dáliák, mályvák, hagymás és gumós növények ültetésekor. A C jelű virágföld kötött, de jó szerkezetű és vízháztartású, közömbös kémhatású (7 pH), ez a rózsa, a muskátli, a leander és a szegfűfélék talaja.
Ha nagyon sok földre van szükség, a régiből is lehet otthon készíteni pótlékot. Ha erre a munkára a kertben kerül sor, akkor egyszerűbb a helyzet. A lakásban viszont óriási lesz a kosz, de néhány üres vödör és egy ponyva csillapíthatja a házastárs haragját. A gumikesztyűn kívül szükség van még viszonylag száraz tőzegre, kókuszföldre és tartós hatású műtrágyára. Az elhasznált földet 2:1 arányban keverni kell az üres vödörben a tőzeggel, ehhez lehet adni kevéske kókuszföldet, a préselt tömbből sajtreszelővel kell a darabokat leválasztani. De jó megoldás, ha előre elkészítik. Ilyenkor egy vödörbe kell dobni a préselt kockát, és ehhez adni hét liter vizet. Néhány perc alatt elkészül a sűrű massza, s ezt kell adagolni a földhöz.
Az átültetés általában a legegyszerűbb gyógymód a növény elveszített életkedvének visszaszerzésére. A hozzáértő kertészek véleménye megoszlik az átültetés legjobb idejéről. Vannak, akik a tavaszra esküsznek, mások az őszre. Az igazság az, hogy az egyes növénycsaládok más-más időpontot igényelnek. Magyarországon a legtöbb cserepes dísznövény fő fejlődési szakasza tavasztól őszig tart. Gyarapodási, szépülési esélyeiket növeli, ha új, tápanyagban gazdagabb talajt, nagyobb edényt is kapnak. Az úgymond sittkertészkedés, amikor „megfáradt”, szennyezett talajjal próbálkoznak, a növények kínzásával ér fel.
A talaja kimerülését a növény egyértelműen jelzi. A kínlódást mutatja a szokottnál kisebb új levelek vagy a lelassult fejlődés. A teljes levélzettel áttelelő szobanövények a nappalok meghosszabbodásával intenzív növekedésbe kezdenek, ilyenkor azt is jelzik, hogy milyen tápanyagra vágynak. Ha kevés a nitrogén, megáll a fejlődés, és a levelek sápadnak. A foszfor hiányát a kékes színű levelek jelzik. Az ilyen növények nem is hoznak virágot. A pöndörödő, barnuló levélszél és az alsó levelek szokatlan hullása a káliumhiány jele, ilyenkor ugyanis felbillen a növény vízháztartása. Ha a levelek sárgulnak és a széleik kiszáradnak, akkor a vasból van kevés, a sárga, de az erek mentén zölden maradó levelek a magnézium hiányára utalnak. A hiány pontos felismeréséhez némi szakértelemre van szükség, de ennél sokkal egyszerűbb, ha az elkövetkezőkben rendszeresen a növényhez való tápoldatot használnak. Mindezt figyelembe kell venni az ültetőközeg megválasztásakor.
A jövő héten a gyepápolásról írunk.
