Egy év alatt 12 milliárd eurót vontak ki az anyabankok
A fogalomtárban hitelösszeomlásként is emlegetett jelenség elsősorban a vállalati szektort fenyegeti, amelynek hitelezése három év leforgása alatt 20 százalékkal esett vissza. Az ilyen mértékű csökkenés egyedüli a térség országaiban.
A vállalatok körében a problémás hitelek aránya gyorsan növekszik. Jelenleg 17 százalékosra tehető a nem teljesítő hitelek aránya az állományon belül, ez egy év alatt négy százalékpontos növekedés. Jövő év végére a problémás kölcsönök arány 20 százalék fölé nőhet. A folyamat természetes velejárója egy kiterjedt csődhullám, ami bankhitel fedezetéül szolgáló eszközök leértékelődése révén újabb veszteségforrásként sújtja a szektort. Egyre nagyobb gondot jelent, hogy már azok a vállalkozások sem tudnak – vagy csak nehezen – forráshoz jutni, amelyek eddig biztos banki finanszírozási háttérrel rendelkeztek.
Nagy Márton, az MNB igazgatója a jelentés bemutatóján elmondta, hogy sokan már az amortizált eszközök cseréjéhez sem találnak finanszírozót. Mindez oda vezet, hogy a bankrendszer nem tud eleget tenni egyik legfontosabb feladatának, és a hitelezési hajlandóság csökkenése miatt egyre kevésbé képes támogatni a gazdasági növekedést. Ez súlyos következményekkel, kapacitásleépülésekkel, csődökkel fenyeget. Márpedig a jegybanki prognózis szerint a hitelszűke a vállalati és a lakossági szektorban is kitart 2013 végéig.
Ami a lakosságot illeti, ott is gyorsan nőtt a 90 napon túl nem törlesztő adósok száma. A bedőlt hitelek aránya 11-ről 14,8 százalékra ugrott. Az árfolyamgáttal az MNB várakozásai szerint a jogosultak 90 százaléka él, amivel jelentős kockázati tényező kerül ki – legalábbis egy időre – a rendszerből. A problémás devizakölcsönök forintosításának lehetőségével az érintettek 20 százaléka élhet, ám a magas forintkamatok nyomasztó hatása miatt közülük csak minden második lehet tartósan fizetőképes.
A hitelpiac beszűkülése az ország kockázati megítélésének, a nem ortodox gazdaságpolitika okozta krónikus bizalomhiánynak egyenes következménye, amit az euróövezeti válság hatásai, az európai bankszektor nehézségei csak fokoztak – szűrhető le a jelentésből. A fentiek számlájára írható az a régiós szinten példátlan mértékű forráskivonás, amely az elmúlt egy évben jellemezte a magyar bankrendszert: a külföldi anyabankok 12milliárd eurónyi forrást vittek ki, önellátásra biztatva itteni leányaikat.
A külföldi források harmada hagyta el az országot, és a rossz hír, hogy a folyamat még nem ért véget. Nagy Márton szerint fontos a bankrendszer jövedelmezőképességének mielőbbi helyreállítása. Amennyiben nem érik újabb sokkok az országot, ez automatikusan megtörténik, mert a hazai kamatmarzs magas, ami ebből a szempontból pozitívum.
A külföldi pénzintézetek persze nemcsak vittek, hoztak is pénzt. Összesen 1,2 milliárd euró értékben tőkésítették fel a végtörlesztés nyomán vérveszteséget szenvedő leányaikat. A bankrendszer stabil, tőkemegfelelési mutatója 13,5 százalékosra nőtt, ami azt jelenti, hogy sokktűrő képessége sokat erősödött.
Az ország és a szektor számára egyaránt kulcsfontosságú az IMF/EU-hitelmegállapodás mielőbbi megkötése, mert ezzel egyfelől könnyebbé válik az államadósság finanszírozása, másfelől a hitelezést is megkönnyíti, ha arra a szerződésre „rácsatlakoznak” a külföldi anyabankok, vállalva itteni kihelyezéseik – minimum – szinten tartását, illetve bővítését. Ilyen ígéretet a 2008-as IMF-hitel felvételekor is tettek.
