Az árbevétel alapján kirótt válságadó után most újabb, ezúttal a szolgáltatásra kivetett adón töri a fejét a Nemzetgazdasági Minisztérium – értesült tegnap az Origo. A kabinetnek idén mintegy 150, jövőre nagyjából 400 milliárd forintos lyukat kell befoltoznia a költségvetésen, s ehhez van szüksége az új adóból származó bevételekre. A kormány jövő szerdai ülésén fogadja el az idei évre és jövőre tervezett megszorításokat is tartalmazó konvergenciaprogramot, ennek részeként dönthet a teher bevezetéséről.

A minisztérium azt javasolja a kormánynak, hogy minden vezetékes és mobiltelefonálást, valamint internetforgalmat adóztasson meg. Matolcsy György tárcája 40-50 milliárd forintot is reális bevételnek tart ebből a forrásból. Kérdés, kit terhel majd az új sarc. A szolgáltatók nem kommentálták a tervet, de iparági szakértők lapunknak elmondták: a piac zsugorodik, a válságadó már így is rengeteg pénzt kivett a vállalatok zsebéből, melyek egyébként az elmúlt két évben igen költséges beruházásokat hajtottak végre (mindhárom szolgáltatónál teljes mobilhálózat-rekonstrukciót végeztek el, amely listaáron is 50-80 milliárd forintot jelent), emellett az ügyfelek fizetési fegyelme is jelentősen romlott. Mindezek alapján a cégek aligha fogják beépíteni az árrésükbe, vagyis lenyelni az új adót. Valójában már a szektornak évi 62 milliárd forint terhet jelentő válságadót sem vállalták magukra teljesen: több mint tíz év után idén már nem csak az adóváltozások (most éppen az áfaemelés) miatt drágultak a mobiltarifák, a szolgáltatók egy sor csomagban emelték a nettó árakat.

A telefon- és internetadó ugyanúgy működne, mint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnál (kgfb) az idei évtől bevezetett baleseti adó, illetve az egyelőre még csak a tervek szintjén létező tranzakciós, ismertebb nevén sárgacsekk-adó, melyből a kormány 150-250 milliárd forint bevételt remél. A szolgáltatók csak beszedik és az adóhivatalnak továbbutalják az adót, de azt valójában az ügyfelek fizetik meg. Ám míg a biztosítók a baleseti adót teljes egészében lenyelték (a pénzügyi felügyelet adatai szerint az autósok átlag kevesebbet fizetnek idén, mint tavaly, pedig az adó a kgfb díjának 30 százaléka), addig a bankok és a telefonos, illetve internetes cégek szinte biztosan nem lesznek ilyen gálánsak. Már csak azért sem, mert nincsenek rászorítva: míg a kgfb-piacon jelentős a verseny, a négymillió szerződésből évente másfél milliót kötnek újra az ügyfelek, addig a pénzügyi, illetve az infokommunikációs szolgáltatások terén messze nincs ekkora mozgás.

A Népszabadság értesülése szerint a távközlési cégekkel péntek délután ismertették a tervet: csütörtökön küldtek ki egy levelet a nagyobb vállalatok vezetőinek, hogy tegnap délután kettőkor egyeztetésre várják őket a Nemzetgazdasági Minisztériumba. Ám hogy a megbeszélésen mi hangzott el, arról lapzártánkig nem szivárogtak ki információk, mindössze annyi, hogy többek között erről az adóról tájékoztatták a cégeket.

A kormány 2010 végén válságadónak keresztelte el az első távközlési adót, melyet a legnagyobb árbevételű cégekre vetett ki: az akkori kommunikáció szerint az évi 62 milliárd forint közterhet a távközlési szektornak három éven át kell fizetnie (először 2010-ben, majd az azt követő két évben), mielőtt 2013-ban kivezetnék. Hasonló mértékű és rendszerű adót kapott a nyakába az energia- és a kiskereskedelmi szektor is. Akkor azzal indokolták az új adót, hogy a legnyereségesebb szektoroknak is ki kell venniük a részüket az ország pénzügyi stabilitásának megteremtéséből, s bár a távközlési cégeknek ez nem tetszett, lenyelték, és még jó arcot is vágtak hozzá: lényegében mindegyik mobilcég vezére elmondta például, hogy a piac fizetőképességének és az ország makrogazdasági mutatóinak javítása érdekében „felelősen” szállnak be a költségekbe.

Pedig a folyamatok már akkor sem voltak kedvezők: 2010 óta csökken az előfizetői szám és a költések is, a cégek drasztikusan apadó nyereségről és árbevételről számolnak be, aminek csak egyik oka a különadó, a másik a fizetőképesség jelentős romlása, a válság és a devizahitelek növekvő terhei miatt az emberek kevesebbet költenek távközlésre.

A távközlést sújtó különadó a brüsszeli illetékesek figyelmét is felkeltette, mert az uniós irányelvek szerint e szektort csak úgy lehet adóztatni, ha a bevételt a szabályozási költségekre fordítják, s azoknak költségalapúnak kell lenniük. A kormány ezzel szemben védte az adót, a legerősebb érvük eddig az volt, hogy ilyen alapon az áfa is jogtalan adóztatás volna a távközlés esetében. Végül hosszas egyeztetés után az Európai Bizottság közölte, a telekommunikációs szektort sújtó új teher álláspontjuk szerint két uniós szabályt is sért: egyrészt az ilyen különadóknak nem lenne szabad közvetlenül a központi költségvetésbe csorogniuk, másrészt pedig az új adóról a magyar kormány nem konzultált sem a bizottsággal, sem a szektor szereplőivel. Miután a magyar kormány nem visszakozott az ügyben, a testület végül az Európai Bírósághoz fordult.

A Nemzetgazdasági Minisztérium tavaly októberben közölte: az Európai Bizottság által citált irányelv a távközlési szektort érintő különadót illetően semmiféle kötelezettséget nem állapít és – mivel a közvetlen adózás tagállami hatáskör – nem is állapíthat meg, és kész a bíróság előtt is megvédeni a magyar álláspontot. A per másfél-két évig is tarthat. 2009-ben Franciaország és Spanyolország is próbálkozott hasonló adókkal, ügyük a bíróságon még nem ért véget. A valószínűleg jövő januártól kivetendő új adó viszont már vélhetőleg nem ütközik az uniós előírásokba, annak alanya ugyanis nem a szolgáltató, hanem az ügyfél.