Korrekció helyett kozmetika
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter az egy hónappal ezelőtt Brüsszelbe és az Európai Központi Bankhoz kiküldött változtatási javaslatait törvényjavaslatba foglalta és azt kedd este benyújtotta a parlamentnek. Miután a véleményezésre kiküldött tervezet és a törvényjavaslat között közel teljes az átfedés, ez azt jelzi, hogy csupán a kodifikációs folyamatban történt előrelépés. A tervezetben foglalt módosításokkal az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bizottság is egyetért, noha utóbbi erre vonatkozó írásos állásfoglalást nem tett, szemben az EKB-val, amely múlt csütörtökön honlapján közölte véleményét és elvárásait.
A törvényjavaslat megszüntetné az MNB és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) összevonását lehetővé tévő passzust, amelylyel a jegybank mostani vezetőjét, Simor Andrást és a PSZÁF-ot irányító Szász Károlyt alelnökké fokozná le az új szuperintézményben, föléjük emelve a kormánypárti többség által megválasztott csúcsvezetőt. Ez szembeötlően sérti az uniós jogban garantált jegybanki függetlenséget, ezért a EKB kezdettől fogva fellépett ellene.
Matolcsyék egy az uniós szabálynak tökéletesen megfelelő passzust is törölnének, amely szerint a monetáris tanács tagjai, így az MNB elnöke és alelnökei kizárólag akkor menthetők fel, ha nem felelnek meg a feladataik ellátásához szükséges feltételeknek, vagy súlyos kötelezettségszegést követnek el. Az EKB azt kérte, hogy ezt az EU-konform kitételt véletlenül se töröljék, mert azzal jogbizonytalanságot idéznek elő. Ez nem hatotta meg az előterjesztést jegyző minisztert, aki a törlendők közé sorolta a felmentésről szóló paragrafusokat.
Matolcsy engedményt is tett azzal, hogy a monetáris tanács megszüntetését mégsem köti össze az euró bevezetésével, e téren módosítják a jegybanktörvényt – az EKB ezt nem tartotta kardinális kérdésnek. Annak tartotta viszont, hogy a kormány képviselője ne vegyen részt a tanács ülésein, és annak napirendjét előzetesen ne küldjékmeg a kabinetnek. Ezt a kritikát orvosolni fogja a kormány azzal, hogy se képviselőt nem küld az ülésre, se előzetes tájékoztatást nem kér.
A legfontosabb függetlenséget érintő kérdésekben azonban sziklaszilárd a kormány álláspontja. A harmadik, a kormánypártok alkotta parlamenti többség által megválasztandó jegybanki alelnök és egy új, külsős monetáris tanácstag delegálását nem tekinti vitatémának, holott ezzel a módszerrel közvetlen lehetősége nyílik teljesen eltolni – akár a maga javára – az erőviszonyokat a tanácson belül. Egyébként Simor András jegybankelnök többször hangoztatta, hogy költségnövelő lépésről van szó, mert nem tudna értelmes munkát adni egy harmadik alelnöknek. Az eskü ügyében úgy tűnik, nem tud engedni az EKB. Az uniós jog szerint a jegybankelnöknek nemcsakMagyarország, hanem az EKB érdekeit is képviselnie kell, szerepe tehát kettős, s ennek az esküben is ki kell fejeződnie. A jegybanki vezetők fizetése ügyében is megmerevedtek az álláspontok. Az EKB és az EU elfogadhatatlannak tartja, hogy a ciklus közben „fentről” hozzányúljanak a keresetekhez, mint azt az Orbán-kormány hivatalba lépése egyik első intézkedéseként megtette a kétmillió forintos bérplafon kőbe vésésével. Az EKB jelezte, hogy fenntartja álláspontját, hogy a jegybanki vezetők fizetésének 2010. szeptemberi hatállyal történő csökkentése alapjaiban sérti a jegybanki függetlenséget, mert ezen keresztül nyomást lehet gyakorolni a monetáris politika alakítóira. Ezt a döntést a kormány előzetesen nem egyeztette sem az EKB-val, sem az MNB vezetésével.
Az iszapbirkózás tehát folytatódik, a harc kimenetele viszont kérdésessé vált. A törvénymódosítás tükrében mindenesetre nem úgy tűnik, hogy a hétfőn kezdődött frankfurti ötoldalú tárgyalásokon – melyet Matolcsy György kezdeményezett, és ahol az EU, az IMF, a kormány, az MNB és az EKB szakértői vettek részt – nagy előrelépés történt volna az EU/IMF-tárgyalások megkezdésének feltételeként megszabott jegybanki függetlenség helyreállítása ügyében.
Forrásaink szerint a jegybanki vezetők fizetése fontos kérdés marad. Az alelnök és a tanács kibővítése ügyé ben nehéz jogi fogást találni, noha a „hígítás” idegen az európai jog szellemiségétől. Az EKB-nek mindkét kérdésben világos az álláspontja, de a labda most a Európai Bizottságnál van, amely a Magyarország ellen indított kötelezettségszegési eljárásban a fizetés kérdését kifejezetten kifogásolta. Nem tudni, mit hoz a jövő hétre tervezett Orbán–Barroso-találkozó a vitás kérdésekben, de az biztos: a bizottság, az EKB és az IMF egységes álláspontot képvisel a jegybanktörvény ügyében. Suppan Gergely szerint nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a benyújtott törvénymódosításból. Elképzelhető, hogymost azokra a vitatott pontokra, ahol már megszületett az egyezség, parlamenti jóváhagyást kér a kormány – mondta lapunknak a Takarékbank vezető elemzője. A többi kérdésről Frankfurtban zajlanak az ötoldalú egyeztetések, de a Nemzetgazdasági Minisztérium szerdai közleményéből az szűrhető le, hogy a monetáris tanács bővítése és a harmadik alelnök ügyében is közel lehet a megállapodás, és az ehhez kapcsolódó módosításokat is hamarosan benyújtják. Erre utal, hogy a közlemény szerint egyedül a jegybanki vezetők fizetése körül van nézetkülönbség, azt pedig könnyen orvosolni lehet Simor András felajánlásával, miszerint 2010 szeptemberétől mandátumának 2013. márciusi lejártáig hajlandó havi egy forintért elvégezni a munkáját, ha a parlament viszszaállítja az eredeti állapotot. Suppan Gergely úgy véli, mindenki presztízsveszteség nélkül szeretne pontot tenni az ügy végére, ezért az eskü kérésében Brüsszel fog engedni, ahogy azt számos, hasonló módon eljáró ország esetében már megtette. Ez persze a fejlemények egyfajta olvasata – tette hozzá az elemző, aki szerint az ország számára rendkívül fontos az EU/IMF-tárgyalások mielőbbi megkezdése.
Annál is inkább, mert a Portfolio számításai szerint a késlekedés tízmilliárdokban mérhető többletkiadással jár, az állam kamatkiadásai enynyivel növekednek a biztonsági háló híján. Modellszámításaik szerint, ha már január eleje óta rendelkezésünkre állna az EU/IMF-védőháló, akkor hitellehívás nélkül is 96 milliárd forinttal kisebb kamatkiadással szembesülne az állam, mint akkor, ha a védőhálót csak ősszel szerezzük meg. A kötvényhozamokba beépülő országkockázat miatt ennyivel drágább az adósságfi nanszírozás. Megállapítják: havi bő tízmilliárd forintba kerül az államnak a kormány csatározása a nemzetközi szervezetekkel, azaz a hitelkeretről szóló hivatalos tárgyalások elhúzódó előkészítése. 2014 tavaszáig mintegy 375 milliárddal több lehet a kamatkiadás akkor, ha egyáltalán nem lesz hitelmegállapodás, ahhoz képest, mint ha gyorsan megkötnénk, de egy centet sem hívnánk le belőle.
A hangulatra nincs panasz
Részletesen megvizsgálja a javaslatot az Európai Bizottság – mondta újságírói kérdésre Amadeu Altafaj Tardio a kedd este a jegybanktörvényhez benyújtott módosításokról. A bizottság szóvivője ismét megerősítette, hogy a jegybank függetlensége a hiteltárgyalások megkezdésének előfeltétele.
Altafaj Tardio kitért arra is, hogy megkezdte munkáját Frankfurtban a jegybanki függetlenség kérdését vizsgáló ötoldalú bizottság, amely elégedett a megbeszélések jó hangulatával.
A szóvivő hozzátette: a módosító javaslatot a szakértői csoport is megvitatja majd. (Brüsszeli tudósítónktól)
