Ráadásul akik öngondoskodással egészítik ki a teljesen bizonytalan összegű majdani állami nyugdíjukat, sokszor a valóságtól elrugaszkodott elvárásokat fogalmaznak meg: extrém biztonságot és extrém hozamot várnak el a befektetéseiket kezelő intézményektől.

A kutatás eredményeit ismertető Bacher János, a GfK ügyfélkapcsolati igazgatója szerint az öngondoskodás jelentőségét egyre többen kezdik felismerni, erre főként a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítását követő bizonytalanság hívta fel a figyelmet. Az öngondoskodást a válaszadók 22 százaléka rendkívül fontosnak, 34 százalék fontosnak tartotta. A magasabb jövedelműek és a magasabb végzettségűek körében a legjellemzőbb az öngondoskodás, kétharmadukat foglalkoztatja a kérdés.

A kitűzött célt illetően a megtakarítók 40 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az életszínvonalát szeretné megőrizni nyugdíjasként is, 19 százalék viszont az állami nyugdíjban nem bízik, míg 16 százalék az alacsony állami nyugdíjtól való félelmében választotta a takarékosságot. Arra a kérdésre, hogy jelenlegi jövedelmükhöz képest mekkora nyugdíjat szeretnének, 30 százalék a mostani bérének megfelelő összeget jelölte meg, de abban csak tíz százalék bízik, hogy az általa remélt nyugdíjat meg is fogja majd kapni.

Az öngondoskodást választók fele magán-nyugdíjpénztári tag, klasszikus életbiztosítással harmaduk, míg befektetési jegyekkel kevesebb mint három százalékuk rendelkezik. Utóbbiak az összes megkérdettnek csupán egy százalékát adják, ami a befektetési alapok mint nyugdíj-előtakarékossági eszközök kritikus alulértékelését jelzi. A befektetési alapoktól való idegenkedés meglepte a felmérés készítőit, a velük szemben támasztott elvárások már kevésbé. A megkérdezettek 68 százaléka a tőkegaranciát tette az első helyre, míg a rugalmas befizethetőség és a hozzáférés, a garantált hozam, végezetül az adókedvezmény érvényesíthetősége 39, 38, illetve 33 százalékos szavazatarányt kapott. Tízszázalékos hozammal a válaszadók 27 százaléka elégedne meg, míg hatszázalékos hozamgarancia minden harmadik válaszadó számára kevésnek minősül, ami egyben jelzi, hogy az emberek rendszerint összekeverik vágyai kat a valósággal.

A megtakarítók körében 60 százalék a forintalapú befektetésekben gondolkodók aránya, és a többség azt szereti, ha magyar eszközökbe fektetik be a pénzét. A válaszadók 46 százaléka a vegyes felvágott mellett dönt, azaz devizában, kötvényekben, részvényekben egyaránt tartaná a pénzét.

A befektetési alapok iránti bizalmatlanság hátterében első helyen az ismerethiány áll, ennek orvoslására a válaszadók profi befektetők segítségére tartanának igényt. Nem is akárkikére, hiszen kifejezetten független pénzügyi tanácsadók segítségére számít a megkérdezettek egyharmada. Érdekesség, hogy az állam tanácsadói szerepében 20 százalék bízik, míg a bankok és a biztosítótársaságok csak kevéssel lemaradva jönnek a sorban.

Christa Bernbacher, az RCM régiós igazgatója a felmérés eredményeit értékelve azt hangsúlyozta, hogy sohasem késő elkezdeni a nyugdíj-előtakarékosságot. Szerinte a lényeg a rendszerességen van, akár havi 30 euró, azaz kilencezer forint befizetésével is hosszú távon megfelelő biztonságot nyújtó megtakarítást lehet elérni.