A hagymások már megkezdték a virágontást
Bár a tulipánok számítanak a legnépszerűbb hagymásnak, az egymástól meglehetősen távoli rokonságban álló növényeket csak a díszkerti besorolás köti össze. Tágabb értelemben a hagymások közé tartoznak a hagymásgumósok, gyökértörzzsel, vagy gumós gyökérrel rendelkezők. Botanikai besorolás szempontjából a hagymások csoportosítása tulajdonképpen egyszerű. A fajokon belüli változatok azonban külalak, igényesség szerint olyannyira eltérőek, mintha nem is állnának egymással rokonságban. A hagymás növényeket a virágzásuk szerint lehet nagy csoportokba sorolni a tavasszal, nyáron és ősszel nyílókra.
A tavaszi körbe tartozik egyebek mellett az amarillisz, az írisz, a jácint, a gyöngyike, a hagymavirág, a krókusz, a kockásliliom vagy a szellőrózsa. Nyáron és ősszel nevel virágot a begónia, a borostyánlevelű ciklámen, a dália, a sárga írisz, az inkaliliom, a kardvirág, a kikerics, a korbácsliliom, a liliom, madársóska, a rózsanád, a tölcsérvirág, és a sáfrányfű. Ezek a tél kivételével egész évben meglepetéseket okoznak nem túlságosan hosszú életű virágaikkal. Ezért az, aki az egyszerű tulipánon és kardvirágon kívül mással is próbálkozik, jobb, ha el felkészül: valóban drága növényei időnként cserben hagyhatják, ugyanis nem könynyű a kényes ízlésüket eltalálni.
A téli szobai, egyszerű vizes hajtatások mutatják, hogy a hagymások tulajdonképpen egyfajta virágkonzervek. Ezért tárolásuk, szállításuk, így kereskedelmük is egyszerűen megszervezhető. Ma már nem kell szakboltokba menni a hagymákért, megszokottá vált, hogy egy kisebb ABC-ben is ott áll a mindig feltöltött, importhagymákat árusító állvány. De az igazi egy kiállításon, alkalmi vásáron különlegességeket beszerezni. Kezdőknek azonban érdemes óvatosan vásárolni. Jobb apróban kezdeni, s edényben, cserépben kipróbálni, hogy a kertben hol is érzi jól magát a hagyma, s ha beválik, akkor ajánlott többet vásárolni és a földbe dugni őket.
Mindebből következik, hogy egyegy ágyás különféle hagymásokkal használható. Az éppen pihenő hagymák ugyanis felszedhetők, és egyfajta konzervként raktározzák az életerőt.
A legelterjedtebbnek a tulipánok számítanak. Ahhoz, hogy a kert tavasszal színpompás legyen, a tulipánhagymákat ősszel kell elültetni. Az elvirágzott hagymák maradhatnak a földben, de fel is szedhetők. A virágzást rögtön befejező hagymákat még azelőtt fel kell szedni, hogy a nyár közepére teljesen behúzódnak, mert akkor jövő tavaszig, az új kihajtásig teljesen eltűnhetnek. Nagy baj nem történik velük, ha kint maradnak. Az elvirágzott virágtengelyeket ki kell csípni vagy le kell vágni. Van, aki a leveleket is levágja, megkurtítja, a földbe tapossa. Ezzel a hagyma visszahúzódása segíthető, de ha nincs szükség a helyére, akkor békén lehet hagyni a növényt, és nyárra magától pihenőre húzódik.
A virághagymákat – ez más fajokra is igaz – csak akkor szabad felszedni, ha a talaj feletti részek már elsárgultak vagy visszahúzódtak. A hagymák ugyanis csak ekkorra fejlődnek ki teljesen, és alakították át a tápanyagokat raktározhatóvá. A felszedhető egészséges hagymák már nem fehérek, hanem felületüket sötétbarna, lehámló pikkelylevelek borítják. A felszedéskor – szerencsések, akik valahogy jelölték a különböző színváltozatokat – nagyság szerint rendezni kell a hagymákat. A kicsik a fiókák. Ezek nem hoznak virágot, előbb hizlalni kell őket, hagymaiskolában a helyük.
A jövő héten a rózsákról írunk.
