De milyen kilátásoknak néznek elébe azok, akik fogyatékkal élőként próbálnak szerencsét a mai hazai munkakörülmények között. A Salva Vita Alapítvány az ő esélyeiket próbálja biztosítani. Az alapítvány 1993-ban azzal a céllal jött létre, hogy az értelmi sérült emberek munkába való beilleszkedését segítse. „2010-ben a vállalatoknak kötelezően fizetendő rehabilitációs hozzájárulás az ötszörösére emelkedett – ha nem alkalmaznak a törvényi előírásoknak megfelelő létszámú fogyatékkal élő alkalmazottat –, fejenként közel egymillió forintot kell kifizetniük évente. Így már a cégeknél is nagyobb fogadókészséget tapasztalunk” – mondja Végh Katalin, a Salva Vita Alapítvány ügyvezető igazgatója.

A probléma az, hogy rendkívül nehéz egyeztetni a keresletet a kínálattal. Az értelmi sérültek általában alacsony iskolai végzettséggel, s kevés munkatapasztalattal rendelkeznek, a vállalatok pedig jobbára képzett, tapasztalt munkaerőt keresnek. Az alapítvány ezért a munkavállalók mellett a cégeket is aktívan bevonja e dilemma feloldásába.

Fogadj el!

Az alapítvány 1996-ban dolgozta ki és indította el a mai napig nagy sikerrel működő Munkahelyi Gyakorlat elnevezésű speciális munkaerő-piaci programját, amely a speciális szakiskolákban tanulókat készíti fel a munkaerőpiacon való boldogulásra. Ezt a programot az ország 21 településének speciális és készségfejlesztő speciális szakiskolája vezette be sikeresen. Országszerte több mint 150 munkáltató működik együtt velük. Ennek a felkészítő programnak 2006-ban családban és intézményekben élőknek szóló változatát is kidolgozták. Szintén a munkavállalók elhelyezkedését segíti a Támogatott Foglalkoztatás (TF) szolgáltatás is. A program az értelmi sérült embereket a teljes munkába állásig követi, segíti beilleszkedésüket, felkészíti a családot és a leendő munkatársakat is. Sikerét mutatja, hogy az alapítványnál évente mintegy 150 fogyatékos ember jelentkezik, s hozzávetőleg ötvennek sikerül hosszú távú, jórészt betanított munkát igénylő állást találni.

Új együttműködés

Idén februárban a Salva Vita Alapítvány és az Állás-Pont Munkaerő-közvetítő együttműködésével új szolgáltatás indult egészségkárosodás miatt megváltozott munkaképességű emberek számára. „A szolgáltatás keretében vállaljuk a megfelelő munkahely kiválasztását és a jelentkezők felkészítését a nyílt munkaerőpiacon való sikeres elhelyezkedéshez” – hangsúlyozza Végh Katalin. Az alapítvány az évek során a vállalatok számára is több programot dolgozott ki. Ilyen például a Munkáltatói Fórum, amelynek keretében a már értelmi sérülteket foglalkoztató vállalatok oszthatják meg tapasztalataikat egymással. Olyanok előtt is nyitott a fórum, akik informálódni szeretnének. A találkozók során a munkáltatók hozzájuthatnak minden lényeges, az egyenlő bánásmódról szóló törvény végrehajtásával, a fogyatékos emberek foglalkoztatásával kapcsolatos információhoz. Végh Katalin szerint a fórum tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre több vállalat nyitott a fogyatékkal élők foglalkoztatására.

Megtérülő befektetés

A sérültek munkába állítása azonban nem pusztán jótékonysági kérdés. Ha az addig eltartott sérült emberek munkába állnak, az a gazdaság és a társadalom számára is előrelépés. A Social Returnon Investment (SROI) számítási módszer megmutatja, hogy ez a gazdasági teljesítményen túl milyen társadalmi hatással bír. Az SROI egyes programok, tevékenységek megtérülését méri, és ahol lehetséges, a tevékenység eredményeit pénzben kifejezhetővé teszi. Az SROI-elemzés a Salva Vita Alapítvány Támogatott Foglalkoztatás (TF) programjának eredményeire épül. A vizsgálat eredménye szerint minden egy forint, amit 2006–2007 között a Salva Vita Alapítvány Támogatott Foglalkoztatás programjába befektettek, az elkövetkező öt év során 4,77 forint megtérülést eredményezett helyi, illetve országos szinten.

HONNAN ÉRKEZIK A TÁMOGATÁS?

Az alapítvány működését szinte teljes egészében pályázatokból, uniós, állami és magánalapítványi támogatásokból fedezi. Az állami finanszírozás azonban a Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alapjának megszűnésével egyre nehezebb. Ebbe az alapba fizették korábban a vállalatok a rehabilitációs hozzájárulást, ha nem alkalmaztak megváltozott munkaképességű munkavállalót. A nagyságrendileg 50-60 milliárd forint 2011-től a központi költségvetésbe folyik, így a munkaerő-piaci szolgáltatások működtetése nehezen áttekinthetővé vált.