– Az év eleji kötelező minimál- és garantált béremelések ellenére nem ugrottak meg brutálisan januárban a keresetek a KSH statisztikája szerint, a cégeknél 5,2 százalékot mutattak most ki, egy éve több mint 8 százalékot. Hol ragadt bent a pénz?

– Én egyáltalán nem tartom mérsékeltnek az emelkedést, ha ugyanis figyelmen kívül hagyjuk a prémiumokat, jutalmakat, egyéb eseti kifizetéseket, akkor azt látjuk, hogy a rendszeres keresetek a versenyszférában 9,6 százalékkal haladták meg az egy évvel ezelőttit. Ez minden, csak nem szerény növekedés egy olyan országban, amelynek a gazdasága stagnál. A növekedés mértéke nem meglepő, pont az ön által említett béremelési kényszerek miatt. S itt nem áll meg a bérrendezés, mert a legtöbb munkaadó nem teheti meg, hogy a nagyobb jövedelmű dolgozóknak eközben egy fillérrel se adjon többet. Képzeljük el, milyen lehet a hangulat egy bolt dolgozói körében, ahol a szakképzettséggel rendelkező 18 éves ifjú hölgy fizetése hipp-hopp 108 ezer forintra ugrott januárban, miközben a negyvenes éveiben járó, tapasztalt boltvezető fizetése nem változott. Azért hoztam föl példaként a kereskedelmet, mert ott közismerten alacsonyabb a bérszínvonal, jobban torlódnak a bérek. De ugyanez a helyzet az építőiparban, a vendéglátásban is. S az is felfelé tolja a kereseteket, hogy a munkaadók a kompenzációreményében végrehajtják az elvárt béremelést.

– Az év további részében fenntartható ez a dinamika, hullani fog a pénzeső a munkavállalókra?

– Erre azért nem vennék mérget. A béremelési kényszerek javították az év eleji adatokat, de a gazdasági kilátások nem adnak okot bizakodásra. Márpedig teljesítmény nélkül nem lehet kitermelni a további béremelések fedezetét. A KSH jelentéséből inkább azt olvastam ki, hogy a munkahelyek megőrzése az első számú gondja a cégeknek, nem az, hogy mennyivel többet utaljanak a következő hónapokban.

– Tehát nem mindegyik cég fog, illetve tud élni a bérkompenzációval?

– Természetesen lesznek olyan vállalkozások, amelyek a kötelező béremelést a legalacsonyabb szinteken végrehajtják, de tovább nem lépnek. Inkább elbocsátanak egy embert, akinek a bértömegéből ki tudják gazdálkodni a minimálbér emelését. A kötelező futamot vállalja, többet nem. Mint ahogy azt sem lehet kizárni, hogy a vállalkozások egy körének az lesz a kézenfekvő megoldás, ha a teljes munkaidőben nála dolgozót papíron átminősíti részmunkaidőssé.

– Ezzel ugye nem azt akarja mondani, hogy már most megbukott a bérkompenzáció?

– Nem, dehogy. Azt gondolom, a vállalkozások meghatározó táborának megéri a kompenzáció. Azoknál a cégeknél, amelyekre közvetlen rálátásom van, a tapasztalatok szerint jól működik a rendszer. Egy kisebb, 8-10 főt foglalkoztató vállalkozás akár milliós nagyságrendű kompenzációban is részesülhet, tehát érdemes élni ezzel a lehetőséggel.

– Az kiderült az indulás óta eltelt néhány hónapban, hogy hol szorul finomhangolásra a támogatás?

– Finomhangolásnak tekintem például a bérkompenzáció második körének elindulását, amellyel azokat a vállalkozásokat célozzák meg, amelyeknek nehézséget okoz az alapértelmezés szerinti elvárt béremelés rájuk eső öt százalékának kigazdálkodása. Tudomásom szerint a napokban megjelenik a pályázat, amelyen keresztül a cégek hozzáférhetnek ahhoz a 21 milliárd forintos kerethez, amiből háromszázalékos béremelést tudnak – utólag – finanszírozni. Sőt ha nem merül ki a keret, akkor ennél nagyobb arányú felhasználást is megenged majd a pályázat. Itt azért komolyabb feltételeket támaszt a kormány, tartani kell például a létszámot, de arra számítok, hogy nagy lesz az érdeklődés a pályázati keretre.

– A közeljövőben milyen ügyekben ülnek tárgyalóasztalhoz a kormánnyal, ahol megint csörtetni lehet a kardjukat?

– A következő feladat a munka törvénykönyve átmeneti rendelkezéseinek áttekintése lesz, de nem kardcsörtetve fogunk elmenni a tárgyalásokra.