Feltámasztanák a régi magyar fajtákat
Az elmúlt évtizedekben a zöldségesüzletek polcairól és a nagy áruházakból kiszorultak ezek a régi, helyi, regionális – és valljuk be – kényes fajták. Ennek részint termesztéstechnikai, szállítási okai vannak, hiszen ma már fontos követelmény, hogy az adott növény ne legyen kényes, ne igényeljen sok kézi munkát, vagyis jól illeszthető legyen a gépesített termesztéstechnológiához. A kereskedők számára pedig fontos, hogy az áru minél jobban mutasson a boltban, és jól bírja a szállítást. Ezeket a tulajdonságokat általában hiába keressük a főként az ízük miatt híres régi fajtákban.
A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) kezdeményezésére és támogatásával most elindult egy közösségi tanulókert-hálózat kiépítése, az országban már nyolcvanhoz közelít a számuk. Holly Lászlótól, a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ igazgatójától megtudtuk, hogy a táji adottságoknak megfelelő fajták megőrzését és a közösségi kertészeti tanulás újjáélesztését tűzték ki célul. A program előzménye a Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat létrejötte. Több egyházi vezető, szakmai és civil szervezet, valamint a Vidékfejlesztési Minisztérium megállapodott, hogy a fogékony fiatalságot próbálják bevonni a sokak emlékeiben élő fajták újrafelfedezésébe.
Az igazgató elmondta azt is, hogy a hálózat együttműködik az állami génmegőrző intézményekkel tájfajták felkutatásában, azonosításában és vizsgálatában. A mostani tavaszon hat helyszín bevonásával a tápió szelei génbank országjáró körutat is szervez. Az igazgató beszámolt arról is, hogy intézetük 1959 óta gyűjti és őrzi a tájfajtákat, ez idő alatt 1600 helyen 12 ezer mintát sikerült fellelni. A kilencvenes évekig működött a helyi termesztőhálózat, a vállalkozó gazdák fenntartották a fajtákat. A helyi fajták különleges alaki megjelenése, ízvilága miatt lényeges, hogy eredeti származási helyükön élhessenek. Most újraszervezik a termesztőhálózatot, mert fel akarják szaporítani az állományokat.
Mártonffy Béla, a FruitVeb Magyar Zöldség, Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke úgy véli, minden olyan országban, ahol a kertészeti kultúrának nagy hagyománya van, fontos, hogy a tagadhatatlanul ízletesebb helyi fajtákat meg tudják őrizni. Ezek nélkülözhetetlenek genetikai szempontból is, hiszen a kutatók a globális fajták létrehozásakor gyakran „nyúlnak” a regionálisan elterjedt növényekhez. Az elnök emlékeztetett arra a nyugat-euró pai gyakorlatra, ahol még a legkisebb településen is jól szervezett helyi piacokon lehet élelmiszert, zöldséget, gyümölcsöt vásárolni. Ezek zöme bio- vagy ökológiai technológiával előállított termék. Ezeket a piacokat nemcsak a helyi lakosok, hanem távolabbi településekről érkezők is felkeresik – vagyis a jó minőségű, friss és a nagyboltokban nem elérhető áruért a vevő utazik.
