Az Országgyűlés tavaly fogadta el a jogszabályt, amelyben 2014. december végéig moratóriumot hirdettek minden 300 négyzetméter feletti kiskereskedelmi beruházásra. Ugyanakkor a törvény szerint a plázastop alól felmentés adható. A kereskedelemért felelős miniszter, Matolcsy György által kijelölt elnökből és a nemzetgazdasági tárcától, illetve a Vidékfejlesztési Minisztériumból delegált két-két tagból álló bizottság javaslatot tehet az illetékes miniszternek arra, hogy mely kereskedelmi beruházásoknál tegyen kivételt a törvény betartatása alól.

Az azonban, hogy pontosan mi alapján dönt egy a fővárosban székelő bizottság az országosan éves szinten befutó több tucat kérelem ügyében, nem derül ki a plázastopról szóló kormányrendeletből sem. A jogszabályokba tehát jelenleg semmiféle garancia nincs beépítve arra, hogy a bizottság ne politikai megrendelést teljesítsen.

A nyilvánosság hiányában működő döntéshozatali mechanizmus korrupciógyanúsnak tűnhet, de az NGM-et ez a jelek szerint nem zavarja: a tárca lapzártáig nem válaszolt sem arra, hogy kikből áll a vegyes bizottság, és arra sem, hogy milyen vállalkozások kaptak felmentést a plázastop alól, és milyen szempontok alapján döntött a bizottság. Ami tudható: az összes kérelem ötezer négyzetméter alatti kiskereskedelmi üzletre szól.

A törvény parlamenti benyújtásakor tudható volt, hogy a kormány e módon közvetlen befolyást akar gyakorolni a piacra, célul kitűzve a kisvállalkozások helyzetbe hozását. Ugyanakkor a plázastop bírálói szerint a kkv-k unos-untalan felemlegetett támogatása csak üres lózung, a jogszabály valódi célja az, hogy a kormány a Fidesz holdudvarába tartozó vállalkozásokat ilyenformán mentesítse a piaci versenytől, elsősorban azáltal, hogy a német láncok (Lidl, Aldi) előretörését megakadályozza.

A plázastopbizottság működéséről a plázastop ötletét korábban – teljesen más összefüggésben – felvető LMP-s képviselőknek az volt a véleményük: látták, hogy egy ilyen döntési rend lényegében a kiskereskedelmi beruházásoknál megszokottnak mondható korrupció központosítását fogja jelenteni, mivel a korábban a beruházások ügyében a végső szót kimondó önkormányzattól ehhez az – egyelőre anonim – vegyes bizottsághoz kerül a döntés joga.

A bizottság névtelenségbe burkolózása annál inkább érthetetlen, mert a tagok jelentős tétekről döntenek: az Országos Kereskedelmi Szövetség korábbi becslése szerint a kiskereskedelemhez kötődő építőipari tevékenység éves szinten 250 milliárd forintot tesz ki.

A GVH-nak megy, ami az NGM-nek nem

A szaktárca arra sem adott magyarázatot, miért nem kívánja megadni a kért információkat. Tény, üzleti titokra bajosan hivatkozhat, a hazai joggyakorlatban ugyanis van példa a teljes nyilvánosságra: a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) honlapján a cégfelvásárlásokhoz kapcsolódó, az összefonódásokat vizsgáló jelentésekben naprakészen feltüntetik az eljárásban érintett cégek neveit, sőt a GVH határozatának teljes indoklása kitér a cégek részletes üzleti adataira, az eljáró versenytanácstagok nevére. (Talán ennek is betudható, hogy az eltelt években a GVH körül még sejtetés vagy pletyka szintjén sem merült fel korrupciógyanú.)

Sötétben tartják a pláza-döntéseket, még ha így az a látszat is alakul ki, hogy csak csókosok kapnak engedélyt