Katáék egy gyerekkel költöztek ki a fővárosból egy Buda környéki festői településre. Megigézte őket a falu csodálatos fekvése, a nyugalom, a jó levegő. Az iskoláról is azt mondták érdeklődésükre, hogy megfelelő színvonalú. Mire megszületett a második fiú, kiderült, hogy az iskolát halálra ítélték, szinte mindenki elhordja a gyerekét más települések intézményeibe. Katáék ekkor elgondolkoztak, hogy egyáltalán megszervezhető-e innen majd egy optimális családi logisztika. Amikor újra terhes lett, nem töprengtek tovább: feladták bejáró életmódjukat, és az egyik budai lakóparkban vettek lakást.

Mari válás után nagy hitellel a nyakában költözött Óbudáról a Pesthez közeli kisvárosba. A hitelválság során azonban úgy megugrott a törlesztőrészlete, hogy már elviselhetetlen terhet jelentett a fizetése. Tudta, ha sikerül is – áron alul – eladnia a házát, és ha továbbra is ragaszkodik a kerthez, még messzebb kell a fővárostól költöznie. Már kint van a kapun az „eladó” tábla, és nézegeti a kis házakat a szomszédos településeken.

Menni vagy maradni?

Csak egy ugrásra legyen Budapesttől: a mai benzinárak átrendezték a döntési szempontokat

– Ami esetleg még igaz volt öt éve, mármint, hogy megjelent egyfajta visszaköltözési szándék az agglomerációból, a fővárost övező régió egészére értve felelősen nem jelenthető ki – mondta Bánáti András, a Duna House gödöllői franchise irodájának értékesítési vezetője.

Az agglomeráció ingatlankörképe azt mutatja, hogy gyakorlatilag településenként más és más mozgatórugók, valamint trendek jellemzőek a lakosság mobilitására. A fővárosközeli és azzal közvetlen kapcsolatban lévő városkák és falvak az egyre drágább közlekedés ellenére sem veszítettek népszerűségükből az elmúlt években, köszönhetően a rendszeres és biztos összeköttetést jelentő vonatnak, HÉV-nek, illetve buszjáratoknak és persze csöppet sem utolsósorban az élhető környezetnek.

Más helyzetben vannak az agglomeráció külső, a fővárostól távolabb eső gyűrűjében található falvak. Bár a rendszerváltozás után számos, még Budapest vonzáskörzetébe tartozó falu megduplázta lakosainak számát, sok helyen az infrastrukturális hiányosságok, a rossz tömegközlekedés és a családokat érzékenyen érintő benzinár-emelkedés megnövelte a visszaköltözési hajlandóságot. Ám, hogy a vágyakból lesz-e tett, az sok minden függvénye. Mint Maholányi Pál, az Otthon Centrum szentendrei irodájának értékesítési vezetője mondta: az emberek a hitelválság következtében egyáltalán nem biztos, hogy az igényeik szerint mozoghatnak.

Szüzekből hiénák

A szakemberek a budai és a pesti oldalon egyaránt állítják: akkor indult meg az igazi kiköltözési hullám, amikor szinte nyakló nélkül hitelhez juthatott bárki, és a főváros közelében gyakorlatilag önrész nélkül esély nyílt egy saját ház vagy legalább ikerházfél felépítésére. Ez a tendencia tíz-tizenkét évvel ezelőtt kezdődött, és a válság begyűrűzéséig, 2008-ig tartott – mondta Maholányi. Véleménye szerint ezután a svájci frank árfolyamának drasztikus emelkedése, illetve az ebből kialakuló kényszerhelyzet dinamizálta az ingatlanpiacot.

Aki nem bírta tovább fizetni a megnövekedett részleteket, megpróbálta kisebbre cserélni a házát, vagy a várostól egy kicsit távolabb költözött, hogy tartani tudja életszínvonalát, esetleg beérte egy kevésbé színvonalas lakással. Ha nem is kockás papír fölött, de az emberek számot vetettek azzal, hogy mennyit nyernek és veszítenek, ha lakóhelyet változtatnak – véli Mokos Zoltán, a Duna House Pesti úti irodájának értékesítési vezetője.

A végtörlesztés megbolygatott méhkassá tette az agglomerációban is a szektort: az eladó házak számának megugrása jelentősen – akár 20-30 százalékkal – csökkentette az árakat, de még így sem került le minden házról az „eladó” tábla. „A szüzekből is hiénatípusú vásárló lett” – szemlélteti Maholányi Pál a rendkívüli időszakot. Mára azonban konszolidálódott a helyzet, melyben újabb kilengés – az évszakonkénti kisebb ingadozásokon túl – akkor várható, ha megjelenik a támogatott forinthitel.

Az árakkal kapcsolatban pedig Mokos úgy gondolja, hogy most reálisak, szemben a 3-4 évvel ezelőttiekkel, melyeket túlértékeltnek tartott.

A jó infrastruktúra vonz

Vannak olyan régiók és települések, amelyek továbbra is vonzó célpontot jelentenek, például Szentendre, Pomáz, Budakalász. „A Megyeri hídnak köszönhetően megjelentek a budai oldalon az újpesti vevők” – osztja meg tapasztalatait Pál Sándor, a Pilis–Dunakanyar Ingatlaniroda vezetője, hozzátéve: Szentendrén bizonyos ingatlantípusból még hiány is mutatkozik. Színvonalas, egyedi fűtésű, kis alapterületű lakásokból kellene több. Innen nem vágynak Budapestre az emberek, de Szentendre pereméről szívesen mozdulnának beljebb, hogy ne kelljen minden szolgáltatás eléréséhez autóba ülniük.

„Ahol fejlődik az infrastruktúra, és jó a közlekedés, ott szívesen laknak” – magyarázza Pál Sándor, hogy miért tartják a környéken megfelelő célpontnak Szentendrét, és miért nem érzik szükségét, hogy a fővárosba költözzenek. Hasonló a helyzet a pesti oldalon, Gödöllőn is. Bánáti András szerint a jó közlekedés, a kisvárosi jelleg, a megfelelő infrastruktúra vonzó.