Ahol a sör alkotmányos alapjog
A klaipediai és utenai söripari dolgozók ekkor már fél éve harcoltak a munkáltatójukkal. A szakszervezetek szerint Carlsberg évek óta nem emelt – az ottani szakszervezet szerint megegyezéses alapon – fizetést a dolgozóknak, közben pedig arról határozott, hogy tetemes osztalékot fizet a részvényeseknek. Az ügy azóta kilépett lokális kereteiből, az európai szakszervezeti tömörülések is foglalkoznak az esettel. A gyár dolgozói a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez (ILO) fordultak.
A szakszervezet június végén sztrájkot hirdetett, mire a sörgyártó világcég helyi vezetősége a bírósághoz fordult, és azt kérte, hogy legalább a nyári szezon végéig ne engedélyezzék a sztrájkot. A cég jogi képviselői igencsak elégedettek lehettek a bíróság döntésével. A litván jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy a sztrájk elhalasztható vagy megtiltható, ha a munkabeszüntetés nyomán veszély fenyegeti az emberi életet, egészséget és a biztonságot. A bíróság pedig úgy ítélte meg, hogy a sörfőzés ilyen létfontosságú szolgáltatásnak minősül.
A legnagyobb angol szakszervezeti szövetség, a Unite vezetője, Jennie Formby a Daily Mirrornak a „világ talán legnevetségesebb” döntéseként kommentálta a litván bíróság döntését, mondván: a sör remek ital, de messze nem létfontosságú. Bár Litvánia kifejezetten sörfogyasztó országként ismert, az éves szinten lakosonként átlagosan elfogyasztott 87,5 literrel azonban jóval elmarad a világcsúcstartó csehek éves átlagban 150 literes teljesítményétől (annak figyelembevételével viszont jónak mondható, hogy az ottani nyár nem kifejezetten a hőségről híres).
A döntésben talán az is közrejátszott, hogy a Carlsberg a balti ország egyik legnagyobb gyártója. A litván bíróság egyebek mellett azzal is indokolta a döntését, hogy a Carlsberg-dolgozók tervezett sztrájkja egyébként is illegális, mivel a cégnél a dolgozók bérei jóval az ágazati bérszint felett vannak, a cég pedig nem szüntetett meg munkahelyeket, és nem csökkentette a béreket. Igaz, a szakszervezet szerint nem is emelt.
Magyarországon a bíróságok a jelenlegi jogszabályok alapján nem tudnának jogszerűen hasonló döntést hozni. Az 1989 óta létező sztrájktörvényben ugyan szintén nincs nevesítve, hogy mi számít nélkülözhetetlen szolgáltatásnak, ám ez nem véletlen. Kolláth György alkotmányjogász szerint a hazai jogszabályok inkább szerkezeti, mint tartalmi karakterűek. A sztrájktörvény esetében a jogszabály a társadalmi feladatokat – munkaköröket – írja körül, azt, hogy hol milyen feltételekkel lehet sztrájkolni, tehát nem konkrét szolgáltatásokat említ. Így például fegyveres, rendészeti foglalkozásoknál egyáltalán nem lehetséges a sztrájk, a köztisztviselőknél foglalkozási ágazatonként megállapodás kérdése, míg a lakosságot alapvetően érintő tevékenységnél – így például energiaszolgáltató szerveknél – egy elégséges szolgáltatási szint fenntartása mellett lehet sztrájkolni.
Tény, hogy a hazai jogszabályban is van egy passzus, amely szerint nincs helye a sztrájknak, ha azzal az életet, egészséget, környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetik, vagy elemi kár elhárítását akadályozzák. Az viszont értelmezés kérdése, hogy mi számít lakosságot alapvetően érintő szolgáltatásnak vagy közszolgáltatásnak. Magának a közszolgáltatásnak nincs érvényes, törvénybe foglalt definíciója. Ezzel kapcsolatban a magyar alaptörvény XXII. cikkelye is csak annyit állapít meg, hogy az állam feladata a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára.
A jogi közmegegyezés alapján közszolgáltatásnak – közérdekű szolgáltatásnak – olyan szolgáltatást lehet nevezni, amely egy nagyobb közösség minden tagjára nézve megközelítőleg azonos feltételek mellett vehető igénybe, ezért valamilyen mértékig közösségi szervezést, illetve szabályozást, ellenőrzést igényel. Ebből következik, hogy ezeknél a szolgáltatásoknál az állam a fogyasztók érdekében versenyen túli szempontokat is érvényesíteni kíván. Kolláth György szerint általános jogszabály nincs erre, hanem egyes, területenként specializált jogszabályok sorolják fel tételesen, mi sorolható ebbe a körbe. Így az önkormányzati törvényben szerepel, hogy az önkormányzatoknak milyen műszaki-infrastrukturális jellegű közszolgáltatásokat (ivóvízellátás, csatornázás, közutak fenntartása) kell biztosítaniuk.
Amennyiben tehát a törvényhozó egy szolgáltatást a közszolgáltatások körébe kíván vonni, azt az adott területre szabott jogszabállyal megteheti. Idővel akár szóba jöhet az internetelérés vagy távközlés elérésének a biztosítása mint alanyi jogon járó szolgáltatás, amit az állam maga vagy például koncessziós szerződések alkalmazásával piaci szereplőkön keresztül biztosít. Legvégső esetben akár a sörfőzést is közérdekű szolgáltatássá lehet nyilvánítani. Eleddig csak a 2010-es választásokon indult Kétfarkú Kutya Párt jelszavai között szerepelt – az örök élet mellett – az ingyensör biztosítása, ám a párt sikertelen választási szereplése nyomán ez a nagy ívű elképzelés lekerült a napirendről.
