Lefaraghatnák kiadásaikat a cégek
Az áram- és gázpiac „felszabadításával” a honi cégek jelentős hányada számára megszűnt az államilag garantált energiatarifa. Ez azt jelenti, hogy e körnek kötelező olyan energiakereskedőktől vásárolnia, amelyek tetszőleges árakat szabnak meg. Lapunk az energiahivatal honlapján 2011-re vonatkozólag nem kevesebb mint 132 villamosenergia-kereskedői engedélyest talált, melyek közül 38 forgalmazott áramot végfogyasztók felé. A gázkereskedőknél hasonló a helyzet. Ez ugyanakkor messze nem egyfajta lefelé gyűrűző árversenyt hozott: a vevő vállalkozások zöme nem ismeri a lehetőségeket, a piac működését, amit pedig a kereskedők – élve a lehetőséggel –kőkeményen kihasználnak. Akkor, amikor a jogszabály egyre kisebb fogyasztású, ezáltal egyre szélesebb vállalkozói rétegeket eltilt az úgynevezett egyetemes (főleg a lakosság által fizetett, központilag meghatározott, jellemzően alacsonyabb) tarifától, a céget a helyi szolgáltató automatikusan átadja saját versenypiaci kereskedőjének.
Ennek tarifája általában magasabb, mint az addig megszokott, amit a fogyasztó cégek sok esetben „benyelnek”. Az érdeklődés hiánya, a túl bonyolultnak tartott áram- és gázpiaci szabályok miatt a vállalkozások nem tudják, hogy ilyenkor több tucat kereskedő közül választhatnak, amivel átlagosan tíz százalékot is megtakaríthatnak a helyi áramszolgáltatóhoz tartozó versenypiaci ajánlathoz képest. Az elmúlt év során az érintett vevők átlagos gázáremelkedése – többek között a piaci folyamatok miatt – körülbelül 40 százalék volt, miközben az alapvetően a lakosság számára fenntartott „egyetemes szolgáltatási” tarifát a kormány nettó két százalék körüli mértékben emelte.
A jelenlegi szabályok szerint a lakosság, meghatározott közintézmények, a társasházak, a 3×63 amper alatti áram- és óránként 20 köbméter alatti gázmérőjű vállalkozások tartozhatnak az egyetemes szolgáltatási tarifa alá. Elvileg ez a kör is „kiléphet a versenypiacra”, de Rácz Attila, a vállalkozási tanácsadással foglalkozó Get Energy Magyarország Kft. energetikai igazgatója szerint évi 20 ezer kilowattóra áram-, illetve 50 ezer köbméter alatti gázfogyasztás alatt mind az árak, mind a jóval egyszerűbb papírmunka miatt érdemes megmaradni az egyetemes szolgáltatásban. A legmagasabb gáz-, illetve áramfogyasztású társaságok ismét nem tartoznak érdeklődésük homlokterébe: a versenypiac számukra valós árcsökkenést hoz, nekik a kereskedők egyedi ajánlatokat dolgoznak ki, tág tere van az alkunak, sőt a vevő versenyezteti a kereskedőket.
Rácz Attila a szélső fogyasztási értékek közé tartozó vevőket mindkét energiafajta esetében két jellemző csoportra osztja: évi 100 ezer, illetve több százezer kilowattóra áramot, valamint 100 ezer köbméter, illetve 200 ezer köbméter gázt fogyasztókra.
A kisebb fogyasztók esetében tapasztalatai szerint mintegy 80 százalék, a nagyobbak körében körülbelül 50 százalék nem méri fel a piaci lehetőségeket és nem választja a számára legolcsóbb szolgáltatást. Mindannyiuk esetében szükségesnek látja tanácsadó alkalmazását és az igények egyesítésével jobb tárgyalási pozíció elérését. Ebből a szempontból az iparági vagy más civil kezdeményezéseket nem látja hatékonynak: a kereskedők a nagyobb, fizetőképesebb ügyfelek kimazsolázásával sokszor sikeresen törték meg az egységet. Az olyan tanácsadókkal, mint a Get Energy, ez szerinte nem fordulhat elő, mivel az ő sikerdíjuk
annál nagyobb, minél több vevőt fognak össze. (A ténylegesen hozzáértő „saját energetikusok” alkalmazását feszítő szakemberhiány akadályozza.) Míg a kisebb fogyasztású vállalkozásoknak a kereskedők csak sabloncsomagokat ajánlanak, energiabeszerzési közösségeken keresztül már alku is felmerülhet.
Rácz Attila szerint az ajánlatok vizsgálatakor nem csupán az árat kell nézni, az alku sem csak erről szól. A szerződésekben számos olyan pont található, amelyek elfogadása a laikus vevő számára később kellemetlenségeket okozhat. A kereskedők reklámozott ajánlataikból előszeretettel hagynak ki tarifaelemeket, különböző trükkökkel igyekeznek hosszú távon is magukhoz kötni az ügyfelet. Figyelni kell a vállalt felmondási határidőre, az igényelt bankgaranciákra vagy hogy milyen fogyasztást vállalunk be. E tekintetben az áram- és a gázpiaci szerződések némi különbséget mutatnak: az előbbieknél évente, utóbbiaknál negyedévente változhatnak az árak – figyelmeztetett.
Fülöp Antal, az energiadiszkont. hu portált üzemeltető Első Magyar Online energiaügynökség Kft. ügyvezetője úgy látja: azért egyre több az energiabeszerzési tanácsadó, mert a kereskedők ajánlatai a laikusok számára csak nagy nehézségek árán vethetők össze. Ráadásul a vállalkozások jó része még mindig nincs tudatában a kereskedőváltás lehetőségének. Ezért – például a kgfb-k mintájára – egy olyan weboldalt hoztak létre,
ahol ezek összehasonlíthatóak. (Jelenleg az árampiaci ajánlatokat mutatják be, ami hamarosan
gázdíjakkal is kiegészül.) Úgy vélte, ez leginkább a kisebb fogyasztású cégek számára jelenthet megoldást. Szerinte egy egyetemes szolgáltatásban lévő kkv is találhat magának kedvezőbb ajánlatot a versenypiacon.
A cégek többsége még csak puhatolózik, ami furcsa, mert jóval több pénzről van szó, mint
az autóbiztosításokon megspórolható évi néhány ezer forint.
