Valószínűleg mindkettő. Így tükrözi hűen azt a súlyos európai dilemmát, hogy a három éve tartó válságból eredő mostani káosz teremtő vagy romboló erővé válik-e. Hogy a fiskális deficitek mellett duzzadó demokratikus deficitek milyen irányba viszik a kormányokat és a kétkedő választópolgárokat?

Amikor Schäuble felszólította a görögöket a választások elhalasztására, vagy az eredmény figyelmen kívül hagyására, a szakértői, koalíciós kormány hivatalban hagyására, lényegében azt mondta: demokratikus alapon a dél-európai állam krízise nem oldható meg. Javaslata amúgy ellentmond a német alkotmánynak és a német alkotmánybíróság határozatainak – mint arra pontosan rámutatott Wolfgang Münchau a Financial Timesben –, hiszen ezek az alapelvek tiltják, hogy a parlament átadja a szuverenitását külső intézményeknek, vagy hogy a megválasztott törvényhozás megkösse utódja kezét.

Ez utóbbi elv megsértését is kéri számon Brüsszel Magyarországon, miközben rákényszerítené Görögországra, hogy csak az EU és az IMF programja lehet a kormányprogram. Az Il Sole 24 Ore című olasz lap szerint a monetáris és fiskális politikai döntések kikerülnek a nemzetállamok előjogai közül. A szintén üzleti spanyol lap, az Expansion úgy látja, hogy a nép által választott nemzeti intézmények elvesztik a nemzeti ügyek kormányzásának képességét az uniós intézményekkel szemben, az állampolgárok így egyre messzebb kerülnek a nagy európai tervtől s annak támogatásától.

Az Orbán-kormány eközben nem érti, vagy úgy tesz, mintha nem értené, mi zajlik körülötte Európában. Holott uniós elnökként főszerepet játszott az eurószabályok szigorításában. De mintha nem nyert volna betekintést a német (és francia) elit európai terveibe.

Ez nagy veszélyeket hordoz magában. A válság és a görög helyzet miatti súlyos ellentmondások ugyanis mindinkább egy jól kivehető kibontakozási folyamatba rendeződnek. Mint David Owen volt brit külügyminiszter a The Spectatorban kifejti: Angela Merkel német kancellár – és vele párhuzamosan Viviane Reding uniós biztos – megkezdte a kampányt az átfogó intézményi változások kierőszakolására. Szeretnék elérni: 2020-tól új alapszerződés lépjen érvénybe, hogy az eurózóna erős és hajlandó tagjai az „egy ország – egy valuta” elve alapján létrehozhassák az Európai Egyesült Államokat, demokratikus felhatalmazású közös kormánnyal, igazi parlamenttel. Ezt már tényleg vezetnék és finanszíroznák a németek, ezért van esély a megvalósulására. A többiek – nyilván a britek is – társult tagok lehetnek. Schäuble már most tudja, hol a görögök helye. S vajon hol lesz a miénk?