Nagy zabálás mellékhatásokkal
A rendkívül népszerű balatoni vendéglő nem is ment bele abba a csapdába, hogy kétórás turnusokba zsúfolja a tegnapra asztalt foglaló vendégeket. Volt egy ebéd- és volt egy vacsoraidőpont, hogy senkit se kelljen – úgymond – felállítani az asztaltól, ha letelt az ideje.
– Vendégeink egy átlagos étkezés után, ami az előétellel együtt négy fogásból áll, és kávét vagy üdítőt is tartalmaz, hatezer forintot hagynak nálunk. Horvátországban egy a miénkhez hasonló színvonalú étteremben kipróbáltam, 50 euró, azaz 15 ezer forint a számla – mondja Csapody Balázs, jelezve, amagyarországi vendéglátásban még a nívós helyek sem tudnak megfelelő profitszinttel dolgozni. Nagy szó ilyen körülmények között, ha mégsem engednek a színvonalból, pláne nem az alapanyagok minőségéből. A nemrég tetőtől a padlóig felújított Kistücsök egyelőre előremenekül, a néhány hete átadott beruházás is annak a filozófiának a része, hogy a vendégekért nagyon meg kell dolgozni. Ráadásul nem is a külföldiekért, a balatonszemesi helyre betérők 85 százaléka immár magyar, külföldi turistából egyre kevesebb jön az utóbbi tíz-tizenkét évben.
A magyar vendégek azonban ugyanolyan elvárásokkal érkeznek, mint bármelyik nyugat-európai: egyre inkább fontos számukra a jó minőségű alapanyag, az adalékanyagmentes étel. Csapody Balázsék nem titkolják, sőt hangsúlyozzák, hogy előnyben részesítik a helyi termelőket, beszállítókat, és nem használnak mirelit termékeket. A tudatos táplálkozás terjedésével ugyanis ez pontosan olyan fontossá vált, mint a kiszolgálás minősége. Az új trend, hogy a vendégek előnyben részesítik a magyar nyersanyagokat, nemcsak valamiféle nemzeti érzületből táplálkozik, hanem annak tudatából is, hogy a Magyarországon termett zöldség és gyümölcs ízletes, ráadásul pontosan azt tartalmazza, ami az itt élők szervezetének fontos és szükséges.
Mindazonáltal a magyar lakosság még messze van attól, hogy általánosságban is elmondható legyen: a tudatos és mértékletes táplálkozás nemzeti sajátosság. Sőt az úgynevezett svédasztalos éttermek, ahol jellemzően a fix áras, kétórás asztalfoglalás dívik, rendkívül népszerűek. Méghozzá nem elsősorban azért, hogy ott a különlegességeket, az újdonságokat megkóstolják a betérők, hanem a korlátlan étkezési lehetőség miatt. Pedig a mértéktelen torkoskodás veszélyes, mert a szükséges mennyiség többszörösét eszi meg a svédasztalos vendég, aki ráadásul nemcsak a mennyiségre, hanem az adott ebéd vagy vacsora összetételére sem figyel – mondja Fekete Krisztina, az Országos Egészségfejlesztési Intézet dietetikusa. A táplálkozási szakember szerint a saját gyomorméretének megfelelő adagról mindenki egyszerűen meggyőződhet: a tenyér ujjak nélküli mérete jelzi az ideális hússzeletét, az ökölbe szorított kézfej pedig a köretét. Ennyi lenne az adag, amire elvileg szükségünk van, persze a mennyiség nagyban függ az életmódtól, vagyis attól, hogy menynyit mozog az illető.
A magyar felnőtt népesség 35-40 százaléka elhízott, a 40-50 éves korosztályban még ennél is nagyobb az arány. Az elhízáshoz vezető mértéktelen evés mellett az egyoldalú táplálkozás is jellemző. A Torkos Csütörtök hagyománya – figyelmeztet a dietetikus – még abból az időből ered, amikor nem volt mélyhűtő, és a farsangi maradékot még elfogyasztották, mert nem tudták tartósítani. Csakhogy a nagy evészetet hajdan hosszú böjt követte, ami a mai kor emberének életéből már kimarad. Ráadásul a bizalomra épülő fogyasztás, amikor nem tudjuk, hogy amit a boltban vásárolunk vagy az étteremben megeszünk, honnan ered, számos veszélyt rejt.
Az élelmiszer-biztonsági ellenőrzéseket éppen a bizalomerősítés jegyében egyre több kereskedelmi lánc maga kéri, a független elemzőkkel bevizsgált termékekkel ugyanis biztosra akarnak menni, hogy a megfelelő minőségű terméket árusítják. Az éles versenyben egyre kevesebben kockáztatják jó hírüket és egyre nehezebben megtartott vevőkörüket néhány kiló újracímkézett hússal.
