Adósságfinanszírozás: az idővel futunk versenyt
A halogatás azért furcsa, mert a kormány tagjai rendre azt hangoztatják, hogy nem akarják felhasználni a valutaalap és a bizottság pénzét, hanem mielőbb vissza akarnak térni a kötvénypiacra. Talán e bizonytalanságra vezethető vissza, hogy mostanában március és május között sokféle időpontról lehetett hallani. Legutóbb áprilisi megállapodásról beszélt Cséfalvay Zoltán, a nemzetgazdasági tárca államtitkára. Londonban viszont már májusi szerződésről beszélnek.
Kérdés, van-e elég ideje a kormánynak, az adósság finanszírozása nem teszi-e sürgőssé a kibocsátást. Ugyanakkor a befektetői klímára is tekintettel kell lennie, hogy a lehető legjobb hozamokkal tudja értékesíteni a devizakötvényeket. A piaci fogadtatás nem csak azon múlik, hogy a többi uniós, eladósodott ország mikor jelenik meg a saját kötvényeivel, figyelni kell a politikai helyzetre (például az iráni konfliktusra), mert az is befolyásolja a kockázatvállalási kedvet.
A kormány hezitálása vélhetően az év eleji állapotokhoz képest enyhülő globális gazdasági klímára vezethető vissza. Most úgy tűnik, valóban több mozgástere van a kormánynak, mint volt két hónapja. Állampapír-piaci szakértők azonban úgy látják, épp egy lehetőséget szalaszt el a kormány: most kedvező a hangulat a piacon, jó áron lehetne eladni a magyar papírokat, ha már megszületett volna a megállapodás a valutaalappal. A befektetők figyelme a fejlődő piacok felé fordult, a piac nagyobb kockázatok hajlandó vállalni, mint a múlt év végén. A hozamfelárunk a lengyel vagy a mexikói hozamokhoz képest most ugyan magasabb, de ez sokat olvadt volna a IMF-csomag meglétével.
Senki nem tudja viszont, hogy a következő hónapokban hogyan alakul a befektetők kedve. S ahogy haladunk előre az évben, egyre sürgetőbbé válik a kibocsátás, hiszen mind közelebb kerülünk a meglévő devizakötvények lejárataihoz. A költségvetés adósságának lejárati szerkezetét, illetve a kormány rendelkezésére álló tartalékokat vizsgálva azonban elmondható, hogy a kabineten nincs elviselhetetlen nyomás. A jelentősebb devizaadósság-tételek ugyanis a második félévben futnak ki – bár júniusban már vissza kell fizetni egy tetemesebb mennyiséget –, s a korábban felvett IMF/EU-csomagból is a második hat hónapban jár le nagyobb összeg. Állampapír-piaci üzletkötők arra is felhívták a figyelmet, hogy amíg a forintkibocsátásunk működik, és elkelnek az állampapírjaink, nincs miért aggódni, az ország finanszírozása biztosítható. Erre az utóbbi hetekben nem lehetett panasz, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) aukciói sikeresek, rendre túljegyzés van, vagyis több állampapírt vinnének a vevők, mint amennyit felkínálnak számukra.
A devizakötvény-kibocsátást viszont előbb-utóbb biztosan végre kell hajtani: az ÁKK internetes oldala szerint a nyár első felében jár le egy jelentősebb jenkötvény. Az egész évet tekintve a külföldi devizanemben meglévő adósságaink utáni kötelezettségek (a kamatfizetési kötelezettségekkel is kalkulálva) mintegy 6 milliárd euróra tehetők. Ebből mintegy 4 milliárd a korábbi IMF-hitelszerződés mostani évre jutó része.
Vagyis ha azonnal nem is, de a jenkötvény lejáratáig jó lenne tető alá hozni egy devizakibocsátást. Ha májusra sem áll össze a hitelcsomag, akkor alig marad idő, ezt pedig a piac be fogja árazni, s feleslegesen nagy hozamokat kell majd kifizetnünk. Igaz, más vélemények szerint a 45 milliárdos jenkötvény nem nagy tétel, mintegy 120 milliárd forint, márpedig egy-egy forintaukción 45-50 milliárd forintot dob piacra az ÁKK.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy nagyon rossz piaci környezetben az állam rendelkezésére állnak tartalékok a finanszírozás biztosításához. A kabinetnek a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) vezetett számláján mintegy 780 milliárd forintnak megfelelő – körülbelül 2,7 milliárd eurónyi – deviza „pihen”, részben a 2008-as IMF-hitelből. Ez pedig jó ideig elegendő hátországot biztosít a kormánynak, ha a 6 milliárdos idei devizakötelezettségeinket vesszük alapul. Ahogy egy állampapír-piaci elemző fogalmazott, ebből a tételből a jenkötvény lejáratáig „biztosan elvagyunk”. Hozzátette: azért aligha az a cél, hogy ezt a forrást teljesen elköltsük. Ezek alapján – amennyiben a kedvező hangulat a forintkötvények esetében kitart – a kormány hónapokig, de júniusig-júliusig biztosan ki tudná húzni külső „segítség” nélkül.
Egyes kormányzati nyilatkozatokban a Mol-pakettet is a védőháló részeként említik. – Ez nagyon rossz üzenet – vélekednek a borúlátó táborhoz sorolható üzletkötők. Ha ezt a csomagot is értékesíteni kell, az kedvezőtlen képet festene az országról, hiszen mindenki számára nyilvánvalóvá válna: olyan forráshoz nyúltunk hozzá, amelyhez nem szerettünk volna. Vagyis a Mol-részvények eladása hozamemelkedést okozhatna az államkötvények piacán.
A különböző vélemények egyvalamiben egyeztek: a devizakötvény kibocsátást akkor kell végrehajtani, amikor jó a piaci hangulat, és az IMF-megállapodás is megvan. A megegyezéssel ugyanis a hozamok szinte bizonyosan csökkenének, vagyis alacsonyabb felárat lehetne elérni.
Politikai kockázatok
Valós kockázatként kell számolni a világgazdasági hangulat romlásával. Erre utaló jelekből sajnos nincs hiány. Továbbra is bizonytalan, hogy Görögország miként tudja rendezni a márciusban lejáró, 14,5 milliárd eurós kötelezettségeit. Ha az unió elöljárói által megálmodott gépezetbe porszem kerül, akkor az elrontja a globális hangulatot. Ugyanilyen hatással lehetnek a Kínából érkező nyugtalanító hírek. Az ázsiai ország lakáspiaci nehézségei már a gazdaság mélyebb gondjaira utalnak. De egy lehetséges iráni konfliktus sem vetít előre nyugodt hónapokat. Ha ezek elrontják a globális befektetői hangulatot, akkor a kabinet sajnálhatja majd a megegyezés halogatását, az elszalasztott év eleji lehetőséget.
