A fizetésképtelenség esetleges deklarálásáig hátralévő három hét maga lesz a pokol, mondja a görög kormány szóvivője, és teljesen igaza van. Azzal az apró kiegészítéssel, hogy amúgy a következő tíz év is maga lesz a pokol. S ilyen történelmi kitekintésben mindegy is, hogy az eurózónában vagy azon kívül. Mire a görög politika eljut odáig, hogy ténylegesen átlátja saját közpénzügyeit, kiépíti a hatékonyan működő államot, s létrejön mondjuk egy olyan exportszektor, amely segít az országot egyensúlyba hozni, bizony sok idő fog eltelni.

Vezető német közgazdászok – köztük például Hans-Werner Sinn, a befolyásos Ifo intézet elnöke – már a görög válság kirobbanása után súlyos bírálatokkal illették Brüsszelben is a görög krízis kezelését. Elismerve, hogy a német tőkekivitel és a valutaövezet szabályrendszere is szerepet játszott a buborékok és költségvetési hiányok kialakulásában, a kereskedelmi és pénzügyi egyensúlyok megbomlásában, leszögezték: a saját valuta, vagyis a leértékelés eszközének hiányában Görögországban olyan mérvű jövedelemcsökkenésre lesz szükség a versenyképesség helyreállítása érdekében, hogy az elviselhetetlen életkörülmények miatt polgárháború robbanhat ki. Ha sikerül is ezt elkerülni, mi haszna!? Görögország nem exportál semmit sem.

A jövendölésnek a bérek és a nyugdíjak alapos megkurtításáról és a nép lázongásáról szóló része a szemünk láttára bontakozik ki. Ám az eurózóna pénzügyminiszterei a vasárnapi athéni parlamenti szavazás után is azt követelik majd mai telekonferenciájukon, hogy a görög pártok az áprilisi választások előtt adják írásba: betartják a szigorú megállapodást, amely a következő, immár 130 milliárd eurós, de lehet, hogy ennél is nagyobb mentőcsomag, azaz a csőd elkerülésének vagy halasztásának ára lesz. Nyessék még tovább a kiadásokat, bár ötödik éve tart a recesszió, s állapodjanak meg a magánbankokkal a görög államadósság egy részének elengedéséről, hogy annak szintje 2020-ra a nemzeti össztermék 120 százalékára csökkenjen. Csakhogy már senki nem hisz senkiben. És a számokban sem. A Nemzetközi Valutaalapnál éles viták folynak a görög gazdasági folyamatok megítéléséről s ennek a 120 százaléknak az elérhetőségéről. A megcélzott adósságarány a fenntarthatatlannak ítélt mai olasszal egyenlő, azzal a különbséggel, hogy Görögország sokkal szegényebb, és még szegényebb lesz.

Az eurózóna gazdagabb országai egyelőre úgy tesznek, mintha tartanák magukat a kijelölt görög pályához, de immár elfogadnák a csődöt, sőt a drachma visszavezetését is. Remélték, a görög parlament elutasítja az alkut, s akkor Athén „szuverén” döntésére hivatkozva szabadulhattak volna a görög válságtól. A valutaövezet legbefolyásosabb politikusai úgy érzik, két év alatt felkészültek a görög csődre, ám friss önbizalmukat megperzselheti a pokol tüze.