Az élénkülés azonban korántsem volt általános. – Az ország keleti felében csak az utolsó héten lehetett azt tapasztalni, hogy a családok a vagyontárgyaikat pénzre szeretnék váltani, míg ez a fővárosban legalább egy héttel korábban megindult – mondta a Népszabadságnak Drótos Edit, az országban több üzletet is működtető Goldberyll Zálogház vezetője. Az ország nyugati felében, az osztrák határhoz közel fekvő településeken ez már nem volt egyértelműen kijelenthető – erről már egy, a Dunántúlon zálogházhálózatot fenntartó, szombathelyi központú, ám a neve mellőzését kérő cégvezető beszélt. Akik a végtörlesztésben gondolkodtak, azok – úgy tűnik – ebben a régióban meg tudták oldani a hiányzó források előteremtését máshogyan. Az ugyanakkor itt is jellemző volt, hogy a svájcifrank-hitelük miatt adták zálogba ékszereiket a családok, ám ez nem a végtörlesztéssel hozható összefüggésbe – tette hozzá. Sok olyan ember érkezett az üzleteikbe, akik a megemelkedett havi törlesztőrészleteik befizetése miatt szorultak ilyen megoldásra.

A zaciba csapott ékszerek legalább felét már biztosan nem váltják ki tulajdonosaik

Egy budapesti zálogház alkalmazottjának tapasztalatai szerint a fővárosban élő családok a végtörlesztés miatt – akiknek még volt mit – az utolsó tételeiket hozták be. Számuk nem volt jelentős, de azért érezhető volt a kereslet emelkedése az utóbbi hetekben.

Mostanra azonban a háztartások többsége kifogyott a pénzzé tehető tárgyakból. Az új ügyfelek helyett azok térnek be újra a zálogházakba, akik a már beadott ékszerekről, porcelánokról nem szeretnének végleg lemondani, és ezért még fizetni is hajlandóak. Így hosszabbítják meg a zálogjegyüket, abban a reményben, hogy később rendezni tudják anyagi körülményeiket, és ki tudják váltani tárgyaikat. Az intézményektől kapott válaszokból az szűrhető le, hogy az ügyfelek mintegy 50 százaléka már végleg lemondott értékeikről, valamivel több mint 30 százalék hosszabbítja meg záloglevelét, és csupán a fennmaradó réteg képes kiváltani a beadott tárgyait. Olyanról is hallottak már, aki megpróbálta eladni zálogjegyét, ez azonban „nem szabályos” – fogalmaztak.

– Az egész országra elmondható, hogy már nem csak az alacsonyabb jövedelmi réteghez sorolhatók fordulnak a zálogházakhoz – tette hozzá Drótos Edit. A végtörlesztés még azokat is bevonzotta, akik több diplomával, magasabb beosztással rendelkeznek. Egyre gyakoribb, hogy tanárok, vállalkozók, sőt ügyvédek is a zálogházakba mennek forrásért. Ennek oka abban kereshető, hogy további banki hiteleket már nem tudnak fölvenni, a zálogházban ellenben viszonylag gyors és rugalmas megoldást nyújtanak a rászoruló ügyfeleknek.

Hogy mennyire fogynak a pénzzé tehető ékszerek, bútorok, jól mutatja, hogy jellemzően 20-30 ezer forintra becsülhető tárgyakat adnak be mostanában. Persze akadnak olyanok, akik 100 ezer forintnál drágább értékeikkel térnek be – mondják a piaci szereplők –, de ez a teljes ügyfélkör alig 10 százalékára tehető, és ők főleg fővárosiak – jegyezte meg a Goldberyll vezetője.

Előfordult, hogy kellemetlen meglepetés érte a zálogházban az ügyfelet, aki ékszereket akart beadni, hiába volt fémjel a vagyontárgyon. Elsősorban a fehéraranyból készült ékszereknél fordulhatnak elő ilyen esetek. Szakértők szerint a fehérarany a közhiedelemmel ellentétben ötvözet, leginkább palládiumé és aranyé, ahhoz pedig, hogy csillogó, fényes felületet kapjon, gyakran ródiumbevonatot visznek föl a tárgyra. Kellemetlen meglepetést az okoz – ekkor fordulnak panaszokkal a forgalmazóhoz –, ha a ródium lekopása után a fényes felületnél mattabb, sárgább színt kap az ékszer, és ez esztétikailag zavarja a tulajdonost. Ettől azonban még a jelzett aranytartalom megvan – tette hozzá a szakember.

Problémásabb, ha a fehéraranyként értékesített tárgyról az értékbecslésnél kiderül: vörös vagy sárga aranyat vontak be ródiummal. A nemesfémtartalom ugyan ilyenkor is megvan, de a zálogba adásánál ez okozhat fennakadást. – Az említett eset fogyasztóvédelmi kategóriába esik – fejtette ki lapunknak Teleszky János, a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hatóság (Nehiti) igazgatója. Ilyenkor az ékszer – fémjellel garantált – nemesfémtartalmával nincs baj, így a tulajdonost anyagi kár valóban nem éri, de az ékszer zálogértékét alacsonyabban állapíthatják meg.

Magyarországon legálisan nem kerülhet kereskedelmi forgalomba olyan ékszer, amelynek aranytartalmát ne vizsgálná és igazolná a Nehiti – fejtette ki az igazgató. Ez alól a magánimportként az országba behozott tárgyak jelenthetnek kivételt. Ezeket saját célra vásárolták ugyanis külföldön tulajdonosaik, és nekik nincs feltétlenül szükségük a hazai jelölésre. A válság kitörése óta eltelt időszakban azonban egyre gyakrabban adnak be vizsgálatra ilyen tárgyakat az intézethez – jegyezte meg Teleszky János. Erre jó oka van a tulajdonosnak: ha az ékszeren nincs a Nehiti által elhelyezett – vagy a hatóság által elfogadott, de más országokban beütött – fémjel, akkor a zálogházakban az aranytárgyakat csupán törtaranyként, a reméltnél jóval olcsóbban veszik be.

Két jelet kell keresni

Aki Magyarországon kereskedelmi forgalomban ékszert vásárol, legalább két jelet keressen a tárgyon – hívja fel a figyelmet Teleszky János, a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hatóság (Nehiti) igazgatója. Az egyik a hatósági fémjel, amely a tárgy finomságát, nemesfémtartalmát jelöli. Magyarországon arany esetében jellemzően 14 karátos tárgyakról lehet beszélni.

Ez azt jelenti, hogy egy kilogramm tömegű ékszerben 585 gramm arany van. E fémjel mellett a tárgyon egy névjelet is fel kell tüntetni, amely a gyűrűt vagy a nyakláncot készítő műhelyre, ékszerészre vagy a forgalmazó kereskedőre utal. A Nehiti igazgatója mindamellett érdeklődésünkre megjegyezte, hogy az ékszerhamisítás ma már nem jellemző a magyar piacra.