Az adóhatóságnál nem tagadják, hogy vannak nehézségeik, de forrásaink arra hívják fel a figyelmet, hogy pusztán ellenőrzési tevékenységből nem lettek volna képesek tavaly leszállítani a kormány által elvárt 40 milliárd forint extra adóbevételt. Az ellenőrzés folyamata akár egy évig is elhúzódhat a határozatok és az azokra tett észrevételek spirálja miatt. Ahhoz, hogy teljesüljön a kormányzati elvárás, a végrehajtásnak kellett helytállnia, s ez sikerült. „Egy lebénult szervezet erre nem lett volna képes” – mondta egy magát megnevezni nem kívánó nyilatkozónk.

A 40 milliárd besöprésének persze megvolt az „ára”. A munkára más osztályokról kellett átcsoportosítani embereket, ami azt eredményezte, hogy a foghíjassá váló ügyosztályokon muszáj volt túlórában elvégezni a munkát. Úgy tudjuk, ezért nem részesültek külön javadalmazásban a dolgozók, ahogy forrásunk fogalmazott, „kötelezettségtudatból tették a dolgukat”.

Érzékenyen érintette az immár a vámosokkal összebútorozott adóhatóságot a januári leépítés is: 577 embertől kellett megválniuk. Ennek során arra törekedtek, hogy az operatív munkát végző munkatársakat – revizorokat, a végrehajtásnál dolgozókat lehetőleg kivonják ez alól, és inkább a háttérfeladatokat afféle back office módra ellátó területekre jusson a súlyosabb teher. Az elbocsátásokat a kormánydöntés közlönyben való megjelenését követő 2-3 napban végre is hajtották. Adóhivatali dolgozók szerint nem tesz jót a hangulatnak, ha ilyen helyzetben elhúzódik a leépítés. Tovább növeli a hatóság terheltségét, hogy idén 85 új feladatot kapott az eddigiekhez (miközben információink szerint a vámosokkal való integráció sem zárult még le, ami szintén lefoglalja az erőforrások egy részét). Vannak olyan vélemények házon belül, hogy a munkatársak elérték a teljesítőképességük határát. Eközben a kormány részéről változatlanul elvárás a hatékonyság növelése. Ez nem olyan konkrét formában ölt testet, mint a tavalyi 40 milliárdos adóbevételi terv, de azt érzékelik az adóhatóság dolgozói, hogy idén mindenképpen be kell szedniük a tervezett adóbevételt – vagy többet is.

Ennek egyik eszköze lenne a kinnlevőségek beszedése. Azonban ezt nem lehet kizárólag adószakmai szempontok szerint vizsgálni, úgy tudjuk, a hatóságon belül elterjedt nézet, hogy a gazdaságra is tekintettel kell lenni. Nem azokról a tartozásokról van szó, amelyek nem működő cégeknél halmozódtak fel az évek során. Azokra szakértői vélemények szerint nagyjából keresztet vethet a hatóság, nem sok pénz fog onnan befolyni. A működőknél kimutatott – jellemzően egy éven belül keletkezett – tartozás már könnyebben elérhető, csakhogy ezt a pénzt anélkül nem lehet kiszívni a gazdaságból, hogy az ne veszélyeztesse a cégek talpon maradását. A kormány tehát, miközben elvárja a költségvetés bevételeinek biztosítását, a gazdaság felpörgetését is kívánatosnak tartja, s e két cél a kinnlevőségek kezelése során ütközik. Ez persze nem jelenti azt, hogy leállt volna a tartozások behajtása, de mindenképpen mérlegelés tárgya, hogy mennyire aktivizálja magát ezen a területen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal – állította forrásunk.