Gáz: marad az orosz függés
Az orosz gázfüggőségünknek jó egy év múlva véget tudunk vetni, mert különböző irányokba olyan csővezetékeket építünk ki, amelyek révén az orosz beszerzési forrásoktól független helyszínekről tudjuk garantálni az ország gázellátását – jelezte Orbán Viktor a közrádiónak adott péntek reggeli interjújában.
Az energiabiztonság problémája minden egyes télen menetrendszerűen előkerül, s nem a hazai infrastruktúra, hanem az Ukrajnán keresztül érkező szállítások csökkenése kapcsán. Valahol megint „szökik” a gáz, az orosz Gazprom ugyanis eddig azt hangoztatta, hogy szerződéses szállítási kötelezettségeit betartotta, ám szombaton Andrej Kruglov pénzügyi alelnök Vlagyimir Putyin kérdésére már kénytelen volt bevallani, hogy technikai okokból ideiglenesen tíz százalékkal kevesebb gázt táplálnak a vezetékekbe. Kruglov azt is elismerte, hogy hiába kérnek a nyugatiak több gázt az extrém hideg miatt, az extra igényeket képtelenek kielégíteni.
Más lesz a helyzet, ha 2015-től beindul az évi 60 milliárd köbméter szállítókapacitású Déli áramlat, illetve a tavaly üzembe helyezett, a Balti-tenger fenekén Németországig futó, 27,5 milliárd köbméter kapacitású Északi áramlat áteresztőképességét megduplázzák. Az oroszok minden tőlük telhetőt megtesznek a gázellátás normalizálására, a Bulgáriába, Macedóniába, Görög- és Törökországba továbbított gázmennyiség már ismét megfelel a szerződésben foglaltaknak.
Akárhogy is történt, egyelőre nincs realitása annak, hogy Magyarország jelentős mértékben függetleníteni tudná magát az orosz gázszállításoktól, főként 2013-tól. Drucker György energiapiaci szakértő szerint az alapvető probléma minden egyes alternatív szállítási megoldásnál ugyanaz: nem tudni, honnan és milyen áron szerezhető be a földgáz. A Közép-Ázsiából induló, Törökországon áthaladó és az ausztriai Baumgartennél végződő Nabucco gázvezeték tervei készen állnak ugyan, de amíg csak ködös elképzelések vannak arról, hogy azeri, türkmén vagy üzbég gázzal töltik fel a rendszert, addig a konzorciumban részt vevő energiacégek egyetlen centet sem hajlandók a beruházásba ölni, nemhogy a megvalósításhoz szükséges több mint tízmilliárd eurót. Gázszállítóként szóba jöhetne Irán is, de az embargó miatt ez most elképzelhetetlen. Talán 2017-re, a Nabucco tervezett üzembe állításáig megváltozhat a helyzet.
Két megoldás jöhet szóba még: az egyik az adriai Krk-szigetnél, a másik a balti-tengeri Gdansknál építendő cseppfolyósföldgáz-terminál (LNG). A hozzájuk csatlakozó és Magyarországig elérő gázvezetékeken keresztül elvileg kaphatnánk garantáltan nem orosz gázt. Túl azon, hogy a két létesítmény „nabuccói” stádiumban van, itt a beszállító személye mellett az ár kérdése is hangsúlyosan felmerül.
Az Adria felől észak-afrikai gáz jöhetne elvileg, de a gyakorlatban ezeket a forrásokat a spanyolok, a franciák és az olaszok már „kisajátították” maguknak. A Baltikum felől norvég gázt kaphatnánk, de mivel az árban vetekszik az oroszokéval, a költség-haszon elemzés szerint ez nem lehet az orosz gázbeszerzés legoptimálisabb alternatívája. A Gdansktól déli irányba futó transzeurópai gázvezetékre egyébként legkorábban 2015-ben csatlakozhatunk rá, akkorra épül ki a Vecsésről induló és a szlovákiai Felsőzellőnél végződő 115 kilométer hosszú és évi 5 milliárd köbméteres szállítási kapacitású magyar–szlovák vezeték. Ez inkább egy ellátásbiztonsági kapocs lenne a Nyugat felé, semmint egy komoly beszerzési útvonal – vélekedett lapunknak Drucker. Még egy vezetékes megoldás képzelhető el: ha megépül a Norvégiából Dániába tartó vezeték, illetve a Dániát az észak–déli transzeurópai gázvezetékkel összekötő lengyel szakasz, mert akkor az északi gáz könnyebben hozzáférhetővé válna számunkra. Ennek azonban még az előkészületei sem történtek meg.
A realitások számbavételével az szűrhető le, hogy a magyar energiaellátásban hosszú távon is meghatározó marad az orosz kapcsolat, még akkor is, ha az alternatív fűtési módszerek elterjesztésével ezt kismértékben csökkenteni lehet is – hangsúlyozta az energiapiaci szakértő.
