A hivatalos információk szerint ezt követően Budapesten rendkívüli igazgatósági ülést tartott a cég vezetése, ahol úgy ítélték meg: a pénzkiáramlás gyorsulása tarthatatlanná tette a légitársaság helyzetét. Ezért a kármegelőzés érdekében úgy döntöttek, leállítják a járataikat. Végleg.

Információink szerint a másik választás az volt, hogy kifizetik a számlát, így a gép elhagyhatja a tel-avivi repteret. Ebben az esetben viszont nem tudnak bért fizetni a dolgozóknak. Ráadásul semmi nem garantálta, hogy más repterek nem járnak el a tel-avivihez hasonlóan. Vagyis, ha tegnap reggel elengedték volna a gépeket, azt is kockáztatták volna, hogy más repülőtereken is ott tartják a repülőket, még több utast sodorva kilátástalan helyzetbe.

Ezért inkább a leállás mellett döntöttek.

Vannak jelek, hogy nem véglegesen. – Két gép kivételével a flotta Budapesten van, készen áll arra, hogy visszaadjuk azt a lízingcégnek, az amerikai ILFC vállalatnak – számolt be tegnap Limburger Lóránt megbízott vezérigazgató, vagyis hogy a menedzsment és a kormány a nehéz körülmények közepette is igyekszik a lízingcéggel szemben korrekten eljárni. Mintha a jövőben még számítanának rájuk mint partnerekre.

A lízingelt gépek tegnap délután hagyták el Magyarországot, az írországi Shannon repülőtere felé vették az irányt. Kivéve azt a repülőt, amelyiket Dublinban tartóztattak fel: annak felszállásához az ottani repülőtér végül hozzájárult, de a lízingcég úgy döntött, azt a repülőt már nem hozza ide.

Információink szerint a járatok személyzetének felemás segítséget nyújtott a légitársaság. Voltak, akik haza tudtak utazni, de az izraeli járat egyik utaskísérőjének hozzátartozója lapunknak úgy nyilatkozott: ő maga négy jegyet vásárolt darabonként százötvenezer forintért, hogy haza tudjanak térni a mai nap folyamán.

– Mindent megtettünk a Malév életben tartása érdekében, de a kiemelt állami státuszról és a fizetési moratóriumról szóló szabályozás, úgy látszik, nem erősítette a társaság pozícióját – ezt már Völner Pár, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) közlekedésért felelős államtitkára jelentette ki tegnapi tájékoztatóján. A Malév történetében a fordulópontot a repülőtér 2005-ös privatizációjában látja, ami után az államnak nem volt hatása a reptéri díjakra. A következő fontos „kilométerkő” szerinte a cég 2007-es privatizációja volt, amelynek költségeit a Malévra terhelték, ám azt a légitársaság nem tudta kitermelni. Arról az államtitkár szemérmesen hallgatott, miért járt a Malév ügye 2012 februárjában pont ugyanott, ahol két éve, a cég visszaállamosításakor.

– A légitársaságra az elmúlt időszakban 26 milliárd forintot költött a kormány – közölte az államtitkár lapunk kérdésére válaszolva. Azt viszont nem árulta el, hogy az új kormány hivatalba lépése óta pontosan mennyit. Kifejtette: a kormány nem zárja ki egy teljesen új, budapesti központú légitársaság életre hívását. Ideálisnak azonban azt tartanák, ha ehhez nem lenne szükség kormányzati szerepvállalásra, hanem az ehhez szükséges forrásokat a magánbefektetők biztosítanák. Arról az államtitkár nem beszélt, hogy mennyibe kerülne egy ilyen légitársaság létrehozása.

Bár a kormány a hírek szerint tárgyal befektetőkkel, e reményeik a Malév leállásával elszállhatnak, hiszen a piacra azonnal benyomultak más légitársaságok. A hivatalos nyilatkozatokból pedig arra lehet következtetni, hogy egy másik légitársaság előkészítése nemhogy el sem kezdődött, nincs is elképzelés arra, milyen légitársaságot látna szívesen a kormány, milyen üzleti tervvel.

Völner szerint a kormány nem tart attól, hogy a Malév leállása miatt a kabinetnek bármilyen fizetési kötelezettsége keletkezne a Budapest Airport tulajdonosával vagy az azt finanszírozó pénzügyi konzorciummal szemben. Ha később mégis felvetődne ilyen igény, nem biztos, hogy a kormány és a reptér finanszírozói azonos állásponton lennének – tette hozzá.

A januári béreket még kifizetik

A Malév saját állományában 900 alkalmazott dolgozott, 200 munkavállalót munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül foglalkoztatott a cég, mintegy száz ember pedig különböző okokból volt tegnap távol a cégtől (legtöbbjük szülési szabadságon volt).

A cég székházában délben, a reptéren kettőkor tájékoztatták őket a helyzetről, de addigra már tudták a hírekből, hogy munkahelyüknek egyszer s mindenkorra vége. A beszámolók szerint az állománygyűlésen szinte csak síró vagy a könnyeivel küszködő embert lehetett látni. A vezérigazgató maga is elérzékenyült beszéde közben.

A pilóták és az utaskísérők beszámolói szerint délelőtt még hatalmas volt a káosz. Nyolckor kaptak értesítést arról, hogy tízig ki kell pakolniuk az úgynevezett crew-centerből, vagyis a forgalmi központból. Erre aztán szinte egész nap módjuk nyílt, de aki csak tehette, hanyatt-homlok rohant a reptérre az egyenruhájáért, személyes tárgyaiért, s némi emlékért – az eddigi életéből. A minisztérium közlekedési államtitkára, Völner Pál és a menedzsment is mindenkit biztosított: a januári béreket kifizetik a napokban. Az már nem valószínű, hogy egyéb juttatásra futja majd a kasszából. Ezek kifizetéséért a rendkívüli vagyonkezelő felel. Völner Pál elmondta: a járandóságok kifizetésében szükség lehet az Országos Betétbiztosítási Alap segítségére.