Amnézia - talán ez a jelző illik leginkább választókra, kormánypártra és ellenzékre egyaránt, ha felelevenítetjük, miképpen vélekedett a Fidesz ellenzékből az üzemanyagok jövedéki adója kapcsán, és mit tett végül kormányon. A párt témába vágó megnyilatkozásait kizárólag a fidesz.hu kilenc évre visszatekintő archívumában őrzött pártközleményekből, MTI-tudósításokból illetve a velük jóban lévő sajtó véleménycikkeiből idézzük. A párt internetoldalának keresőfelületét dicsérettel kell illetnünk. Őszintén szólva talán kissé túlságosan is jó.

Az elfeledett régmúltat felelevenítő számos találatnak köszönhetően az ellenzéki Fidesz és a hozzá közel álló sajtó tollából legalább 99 különálló benzinadócsökkentési követelést találtunk, az erre nyilván „képtelen” aktuális kabinetek alkalmatlanságát ecsetelő szövegtenger mellett. Hogy aztán végül eljussunk ahhoz az immár kormányon kiadott két közleményhez, melyek szerint Orbán Viktorék a fuvarozóknak csökkentették, a lakosság számára viszont növelték a gázolaj jövedéki adóját.

A téma szempontjából végigtekintve a Fidesz kilenc éves politizálását, sajátos kép rajzolódik ki. Ellenzékben a párt politikusai, bárhonnan is indították mondanivalójukat, mindig ugyanarra a vasgolyó-egyszerűségű követelésre lyukadtak ki, hogy a kormány márpedig azonnal csökkentse az üzemanyagok adóját. Rendre abbéli meggyőződésüknek adtak hangot, hogy ez nyilvánvalóan lehetséges és ésszerű, csak a kormány valamiért nem hajlandó rá. A két üzemanyag-fajta adója eközben végig az unió által engedélyezett legalsó szint közelében állt; a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormány 2002 és 2009 között nem változtatott rajta, sőt egy ideig csökkentette is az áfát.

Ám a Fidesz-politikusokat hallgatva az emberben csakis egy állandóan adót emelő rémséges kormány képe rajzolódhatott ki. Az aktuális kabinetek láthatólag meg is zavarodtak eme egyszerűségében rendkívül hatékony érveléstől. Próbálták magyarázni, csűrni-csavarni az adóbefizetés logikáját, néha még csökkentési próbálkozásra is tellett. Ám a Fidesz-politikusok szemében jót nem tudtak cselekedni, botladozásaik pedig csak újabb ellenzéki támadás muníciójául szolgáltak.

A Fidesz politikusai láthatólag szinte versenyeztek egymással abban, ki követeli többször a kormánytól az üzemanyagadók csökkentését. A nyilatkozatok sokszor kampányszerűen sűrűsödtek: gyakorta egyazon napon többen is észrevétették magukat a témában. Hogy aztán hónapokig szó se essék róla. A prímet Varga Mihály alelnök - ma miniszterelnökségi államtitkár - vitte, de nem sokkal maradt le mögötte Szijjártó Péter szóvivő sem. Néhány megszólalás jutott Orbán Viktornak illetve fegyelmezett pártkatonáinak is.

A Fidesz választási győzelme azonban különös fordulatot hozott: látszólag akkor ismerték fel, hogy az adócsökkentéssel kevesebb pénz folyik be az immár általuk ellenőrzött államkasszába. Orbán kabinetje azóta több, akár botladozásnak is tekinthető döntést hozott a témában, ám jelenlegi ellenzéke - különösen a Fidesz korábbi gyakorlata tükrében - határozottan lovagias, és szinte szó nélkül hagyja elszállni a feldobott labdákat.

Lássuk kissé részletesebben a Fidesz-politikusok témába vágó megnyilvánulásait, kiemelve néhány különösen „gyönyörű” egyéni teljesítményt. (Visszanézve a fidesz.hu-n található összes nyilatkozat rendkívül figyelemre méltó, ám idézésük feszegeti lapunk terjedelmi kereteit. Így a teljességre igényével felsorolt, rövidített idézetek a nol.hu-n olvashatók.)

A Fidesz szakpolitikusai a 2002-es kormányváltást követően egy ideig még az első Orbán-kormány jövedékiadó-emelési stopjáról nosztalgiáztak: amikor 25 dolláros világpiaci hordónkénti olajár felett húztak határt. (Ma a kurzus 100 dollár felett jár.) Ám Varga Mihály nem hagyott sok időt a Medgyessy-kabinetnek: az egykori pénzügyminiszter egy benzinkútnál állva már 2002 júniusában azt kérte a szocialistáktól, hogy ne emeljék a jövedéki adót. 2003-ban 10 forintot nyestek volna az üzemanyagok adóján, Orbán Viktor a jövedéki adó 20-25 százalékos mérséklését javasolta, 2004-ben pedig a benzinár 20 százalékos csökkentést indítványozták - természetesen azért, mert „az autósok terhei tovább már nem növelhetők”. (Akkor 200 forint körül járt az üzemanyagok ára, ami kevesebb mint fele a mostaninak.)

A Fidesz-nyilatkozatok egyébként olykor kissé következetlenek a tekintetben, hogy végül is mely üzemanyagfajta mely adójának milyen mértékű csökkentésére gondolnak. (De ez így utólag talán nem is olyan lényeges.) Ha a szociálliberális kabinet halovány ígéretet tett a néhány forintos jövedéki adócsökkentésre, akkor jött csak az ellenzéki össztűz, látszatintézkedést, minimális csökkentést kiáltva. (Amely vád heti több forintos emelés mellett szinte bármekkora jövedékiadó-csökkentésnél elhangozhatna.) Egy 2005-ben felmerült hasonló kormányötlet a megkésett jelzőt érdemelte ki, mivel azt a Fidesz korábban úgymond már kitalálta.

A fuvarozókkal folytatott megbeszélések tárgyalgatások, hitegetések. A párt politikusai ellenzékből kristálytisztán látták, hogy ha a térségben nálunk a legdrágább az üzemanyag, az hatalmas jövedékiadó-kiesést jelent az országnak. A politika élvonalából azóta kikopott Lázár Mózes arra biztatta a kormányt, hogy csökkentse a benzinárat a környékbeliek alá, mert akkor hozzánk jönnek majd át tankolni és itt fizetik be az adót. Egy ízben még az üzemanyagárak infláció alatt tartását is követelte, ami a Mol és a mindenkori kormányok között határozott tabutéma: azóta nem is merült fel újra. Ehelyett viszont Varga Mihállyal, Tállai Andrással és Áder Jánossal együtt felelevenítették az első Fidesz-kormány árbefagyasztási ötletét. Matolcsy György volt-jelenlegi nemzetgazdasági miniszter pedig 2004-ben elkerülendőnek tartotta az üzemanyagadó továbbadóztatását.

Az aztán, amikor 2005 őszén a Gyurcsány-kormány előrehozva csökkentette az üzemanyagok áfáját, csak olaj volt a tűzre: az ebből adódó 10 forintos árcsökkenést kevesellték, noha korábban maguk javasoltak hasonlót. Rogán Antal érdemi, 20-25 forintos mérséklést várt, Varga Mihállyal és Tállai Andrással együtt pedig még az előrehozottnál is korábbi bevezetést követeltek. Ebből az időszakból a második Orbán-kormány költségvetési gondjai tükrében talán csak egy gyöngyszemet emelnénk ki, amikor is Rogán Antal és Tállai András a Fidesz nevében felszólította a kormányt, hogy „félmegoldások helyett az emberek és ne a költségvetés érdekeit szolgáló döntést hozzon az üzemanyagárak égbe szökésének megelőzésére”.

Két év szünet után 2008-ban lendült ismét támadásba a Fidesz azonnali üzemanyag-árcsökkentést követelő hadigépezete. Június-júliusban néhány nap eltéréssel szinte szóról szóra megegyező szövegű sajtótájékoztatókat tartottak. Többek mellett Orbán Viktor is megszólalt, kezdetben némi bizonytalanságot mutatva azügyben, hogy a jövedéki adó mellett az üzemanyagok áfájának csökkentését is követelik-e. Ám a határozott követelés irányát hamar kizárólag a jövedéki adó felé fordították. Ezt egy kommunikációs sztaniolba csomagolták a távhő és az alapvető élelmiszerek áfacsökkentésével, amit - például Nyitrai Zsolt szavaival élve - „az emberek terheinek mérséklésére” nyújtottak be azért, hogy „megmutassák, ők hogyan politizálnának másképp”.

Az ellen, hogy egy kormány adócsökkentést ígér, majd áfát és jövedéki adót emel, a Gyurcsány-kormány végnapjaiban ismét csak Varga Mihály kelt ki talán a legélesebben, levezetve, hogy az adóemelés bevételcsökkenést okoz, elősegíti a fekete gazdaság burjánzását és növeli az inflációt. Nem is szólva az ígéretek és a tettek közötti ellentmondás erkölcsi romboló hatásáról. Amilyen élesen mutattak rá erre a Fidesz-politikusok a Gyurcsány-kormány esetében, annál nagyobb kihívásokkal küzdenek az Orbán-kabinet hasonló nézőpontú bírálatában. „Régi trükk, hogy adócsökkentésről kell beszélni, mivel akkor nem látszik olyan drasztikusnak az adóemelés” - idézhetjük a 2009-es év ködéből Varga Mihályt, aki ezt határozottan elítélőleg és a Bajnai-kormányra értette.

Szintén figyelemre méltó Domokos László ténykedése, aki 2009-ben Fidesz-képviselőként a Bajnai-kormány „totális alkalmatlanságát” látta bizonyítva a jövedékiadó-bevételek kiszámíthatatlanságában, 2010. végén viszont már a Fidesz-kabinetet ellenőrizni hivatott Állami Számvevőszék elnökeként figyelmeztetett a jövedékiadó-bevételek bizonytalanságaira, immár kormánybírálat nélkül. A párt 2008-ban egy ideig inkább a benzin, mint a gázolaj adójának csökkentésére helyezte a súlyt, mivel a gázolajban elértük az uniós minimumot. De aztán az uniós minimum alóli felmentés követelésével ismét megtalálták a ritmust. Fónagy János jelenlegi államtitkár ennek elmaradás a miatt az akkori kabinet alkalmatlansággal, nemtörődömséggel vádolta.

A választások előtti hetekben aztán valami megváltozott. Varga Mihály, aki még 2008-ban is azt bizonygatta, hogy Gyurcsányék szavai ellenére igenis van adócsökkentési mozgástér a költségvetésben, tavaly márciusban már egyre több olyan „adatot” vélt felfedezni, ami számára az államháztartás aggasztó helyzetét bizonyította. Kormányon aztán miniszterelnökségi államtitkárként különböző „csontvázakat” keresve már a bevételi oldalért kezdett aggódni, az előző években közel százszor - nagyrészt saját maga - által követelt adócsökkentést pedig a hírTV-ben egy félmondattal pöckölte el: „Azt mindenkinek be kell látni, hogy jó lenne, ha az áfa, jövedéki adó és minden más csökkenne, de ma elsősorban azokra az adótételekre kell koncentrálnunk, amelyek a foglalkoztatást akadályozzák.” Szijjártó Péter pedig az általuk nem túlságosan kedvelt jegybank felvetése ellen, miszerint a jövedéki adó emelése növeli az inflációt - ami megszólalásig hasonlít az ő vagy Varga Mihály ellenzékből hangoztatott érvelésére -, miniszterelnöki szóvivőként már olyképp kel ki, hogy „ez a kákán való csomókeresés”, és szerinte a jegybankelnök csak sértődött.

Mindenesetre a Fidesz ilyen követelések után kormányzása első másfél évében nem fagyasztotta be az üzemanyagárakat,  nem szorította az emelkedést az infláció alá,  sem kis, sem nagy mértékben nem csökkentette sem a jövedéki, sem a forgalmiadó-tartalmat, a jövedéki adót továbbra is terheli az áfa és nem kértek felmentést a jövedéki adók alsó EU-korlátja alól sem. Egyet azonban betartottak: 2010. végén a kormánypárt először nettó 6,5, majd idén novemberben további nettó 13 forintos kedvezményt biztosított a fuvarozóknak a gázolaj árából.

Ez kétségtelenül beleillik ellenzéki ígéreteik sorába, de a gesztus az általuk korábban szintén ígéretekkel elhalmozott, autózó választópolgárokat a folyamatos tarifarekordok közepette valószínűleg különösebben nem dobja fel. Mint ahogy a dízelt használó magánautósokra kivetett nettó 13 forintos adóemelés, a sokáig jövedékiadómentességet élvező biobenzin 70 forintos adójának bevezetése, illetve az áfa januártól várható 27 százalékra emelése sem: eme adóemeléseknek nem leljük nyomát a Fidesz ellenzéki követelései között.

Talán a pártban is érzékelték az ígéretek és a tettek között húzódó feszültséget. Szijjártó Péter egy éve a 6,5 forintos fuvarozói árcsökkentés hullámán legalábbis mintha áthidalni igyekezett volna azt. A benzinár „alakulását” az előző kormányra fogta, és emlékeztette hallgatóságát az ellenzékben visszautasított nagyszámú árcsökkentési javaslatukra. Arra az értelemszerű kérdésre, hogy immár szabad kezet kapva akkor mikortól is kezdenek bele az ígért adócsökkentésbe, annyit mondott: az Orbán-kormány folyamatosan figyelemmel kíséri az üzemanyagárakat. Nyilván azóta is elmélyülten vizsgálódnak, amit bizonyít, hogy a témát érintő közleményeik száma a választások óta erősen megcsappant.

Egy évre rá, bő egy hete sem nagyon tudott mást ígérni a lakosság számára Selmeczi Gabriella Fidesz-szóvivő, amikor az ellenzéki MSZP és Jobbik - több szempontból is pikáns módon, egyazon napon, lényegében "az elmúlt nyolc év" fideszes hangján szólva - üzemanyagadócsökkentést követelt. A Fidesz szóvivője újfent azzal a fordulattal élt, hogy "figyelik a helyzetet".