A bankbetétek ügyében nem lehet rémhír miatt nyomozni
Giró-Szász András január 6-án a Parlamentben tartott rendkívüli sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: minden lehetséges eszközzel folyik a vizsgálat, hogy kik azok, akik valótlan hírekkel ijesztgetik a lakosságot.
A „minden lehetséges eszköz” ez esetben azonban elég szűkös mozgásteret jelent. A pénzügyi rendszer biztonsága felett őrködő szervezetek – mint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) – tudomásunk szerint nem kaptak felkérést az ebben való együttműködésre, vizsgálat nem folyik náluk. Érdeklődésünkre több rendőri szervnél pedig azt közölték, nem folyik nyílt nyomozás az ügyben. Rendőrségi források sejtetni engedték, hogy titkos nyomozás kezdődött a híresztelő azonosítására. Nem tudjuk ellenőrzi, hogy ez igaz-e vagy sem. Tény ugyanakkor, hogy mindazok a bűncselekmények, amelyeknek a tényállásában a híresztelés szó szerepel, mind öt évnél enyhébb szabadságvesztéssel büntetendők, ez esetben pedig nyomozásukhoz titkosszolgálati eszközök és módszerek elvben nem alkalmazhatók.
Más kérdés, hogy a kormány utasíthatja a rendőrséget és az Alkotmányvédelmi Hivatalt, hogy a maga eszközeivel nézzen utána, kik állnak a kormány és a nemzetgazdaság számára egyaránt kínos híresztelés hátterében. Valószínűleg ez történt, illetve történik most is. Nyomozás formális elrendelése nélkül titkos adatgyűjtésbe kezdtek a titkosszolgálatok és a rendőrség, s ha majd találnak valami konkrétumot, elrendelik a nyílt nyomozást.
Úgy tudni, a bankbetétállománynyal összefüggő mostani hírt egy blogbejegyzés indította el. Az oldal, ahol megjelent, január 10. óta azonban nem elérhető. A rendőrség és a titkosszolgálat kis szerencsével a honlapról kiindulva eljuthat ahhoz a személyhez, aki az első bejegyzést tette. Kérdés, sikerül-e azonosítani őt, majd bebizonyítani, hogy ténylegesen ő írta, és nem valaki más az ő nevében.
Az ügy kapcsán azt a tájékoztatást kaptuk Binder Istvántól, a PSZÁF szóvivőjétől, hogy a rendelkezésükre álló adatok alapján „sem az egyes hitelintézeti piaci szereplők, sem a szféra egészét tekintve nincs tényszerű alapja a magyarországi bankbetétek állítólagos csökkenéséről szóló híreknek”. A szóvivő szerint az elmúlt időszakban a korábban megszokottaknak megfelelő kisebb mozgásokat tapasztaltak a likviditásban, azaz kisebb-nagyobb ingadozásokat a szektor egészét tekintve. A felügyelet szerint tehát nem váltott ki pánikot a bankbetétekre vonatkozó híresztelés. Sajtóhírek szerint azonban nagy roham volt év elején, sokan keresték fel a nyugati és északi határon túli bankfiókokat, hogy oda menekítsék a megtakarításaikat, melynek során több tízmilliárd forint mozdult meg.
Tavaly nyáron már terjedtek a –hol minden alapot nélkülöző álhírnek, hol rémhírnek minősített – szóbeszédek, hogy a kormány államosítani készül. Más megfogalmazásban ez úgy terjedt, hogy a kétmillió forint feletti betéteket államosítanák. Az akkori kormányszóvivő, Nagy Anna azt mondta, az ügyben a PSZÁF és a rendőrség is vizsgálódik, s ami történt, az kimeríti a rémhírterjesztés bűntettét, és az elkövető akár három évig terjedő szabadságvesztést is kaphat. A tényállást azonban tévesen előlegezte meg az akkori kormányszóvivő. Rémhírterjesztést ugyanis az követ el, aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt – vagy való tényt oly módon elferdítve – állít vagy híresztel, amely alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére. A rémhírterjesztés három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Magyarországon a kérdéses időben sehol sem rendeltek el közveszélyt, így Nagy Anna jogértelmezése finoman szólva is téves volt.
Valószínűleg ebből okulva beszélt most Giró-Szász András „valótlan hírekről” és nem rémhírekről. A hivatal körültekintőbb eljárására utal, hogy a Népszabadságnak a január eleji tájékoztatóra visszautaló kérdéseire adott minapi válaszukban nyomatékosították: „A kormányszóvivő nem foglalt állást a történtek jogi minősítésében.” A vizsgálat állására vonatkozó kérdésünkre egyébként azt a választ kaptuk, hogy „a kormányszóvivő úr mindent elmondott a 2011. január 06-i doorstep során. Amennyiben további bejelenteni való merül fel, természetesen értesítjük a sajtó munkatársait”.
Azt, hogy a tavaly nyári „rémhír” kapcsán vizsgálódtak-e a hatóságok, ellenőrizni nem tudjuk. Bár a kormányzati kommunikáció szerint több embert is azonosítottak, a rendőrség ezt hivatalosan már akkor sem erősítette meg, Azóta pedig sem arról nem kaptunk hírt, hogy a rendőrség vádemelési javaslattal lezárta volna a kormányszóvivő szerint azonosított személyekkel szemben a nyomozást, sem arról, hogy megszüntette volna az ellenük indított eljárást. Érdeklődésünkre a rendőrség most sem kívánt részletekbe bocsátkozni a tavaly nyári „vizsgálódás” eredményéről, a Nagy Anna-féle bejelentésről pedig csak annyit mondtak, félreértésről lehetett szó.
Nehéz, de nem lehetetlen azonosítani a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megingatására alkalmas valótlan hírek forrásait. Az 1997 februárjában kirobbant Postabank-pánik okozóit példáulmegtalálták. Igaz, akkor banktitoknak minősülő információk (is) nyilvánosságra kerültek, ami lehetőséget adott a rendőrségnek arra, hogy házkutatást tartson – egyebek között – egy gazdasági napilap szerkesztőségében, és ott lefoglalja azokat a dokumentumokat, amelyek végül „a rémhír forrásához” is elvezették őket.
Azóta azonban sokat fejlődött a technika, ma már sokkal könnyebb „bedobni” és elterjeszteni a közéletben mindenféle információt. A híresztelők pedig semmitmondó nicknevek mögé bújva figyelhetik a hírük hatását. A rendőrök csak abban bízhatnak, hogy a híresztelő hibázik: elszólja magát mások előtt, akik feladják őt, vagy olyan, azonosításra alkalmas nyomokat hagy maga után a világhálón, amelyek alapján rátalálhatnak.
Spekulációs támadás
Nem a bankbetétek államosítása egyébként az elmúlt időszakban az egyetlen ügy, amely a kormányt eljárás lefolytatására sarkallta. Tavaly ősszel a forint elleni spekuláció volt terítéken, s akkor is a történtek kivizsgálását ígérte a kormány. Az Origo a héten megpróbált információt szerezni a vizsgálat állásáról, de sem a kormánytól, sem az eljárásban közreműködő szervezetektől (Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, Alkotmányvédelmi Hivatal) nem kapott választ. A Belügyminisztérium – utalva a titkosszolgálatok jellegére – szintén nem kívánt a hírportálnak válaszolni.
