Magyarországon először az első Fidesz-kormány idején, 2001-ben merült fel a magáncsőd bevezetése, de hiába dolgozták ki a törvényjavaslatot, végül semmi nem lett belőle. 2009 tavaszán készült egy újabb tervezet, ami az előző kormány tervei szerint 2010-ben hatályba is léphetett volna. Végül a kormányváltással az is süllyesztőbe került. Az MSZP 2010 októberében újra benyújtotta a magáncsődről szóló törvényjavaslatot, ám azt még csak tárgysorozatba sem vette a kormányzati többség. Tavaly tavasszal Szabó Máté ombudsman javasolta a magáncsőd bevezetését a bajba jutott adósok megsegítésére, a hajléktalanság további terjedésének megelőzésére. Fél évvel később a Magyar Nemzeti Bank tette ugyanezt.

– Ez egy érdekes jogtechnikai megoldás, semmi több. Olyan kevés embert érint, hogy nincs különösebb jelentősége – állítja Pogátsa Zoltán közgazdász. Hozzáteszi: mivel ezzel a megoldással csak azok élhetnek, akiknek van valamennyi vagyonuk és hosszú távon rendszeres jövedelmük, nem fog az eladósodott tömegeknek segíteni.

Az előző kormány által kidolgozott javaslat szerint ezzel az intézménnyel a teljesen vagyontalan adósok valóban nem élhettek volna. Az eljárás alapja ugyanis, hogy miközben az adós krízishelyzete enyhül, a hitelező esélyei nőnek a pénze (vagy a pénze egy részének) visszaszerzésére.

Az egyik változat az adós és a hitelezők megállapodásán alapult volna. Ebben az esetben az adóst az eljárás kezdetétől moratórium védi a végrehajtástól. A tervezetben szereplő másik verzió szerint, ha nem jön létre megegyezés a hitelező és az adós között, akkor egy vagyongondnok kapja meg az adós vagyona felett a rendelkezés jogát az eljárás 5-7 éves időtartama alatt. A kijelölt gondnok először kifizeti a tartozások negyedét a vagyonból, majd folyamatosan törleszt az adós befolyó jövedelmeiből öt évig. Figyel arra is, hogy az adós ne vehessen fel újabb kölcsönt, ne költsön felesleges dolgokra. Ha az adósnak nincs munkája, kötelező részt vennie továbbképzéseken és elfogadnia a felajánlott munkalehetőségeket. Azzal, hogy részt vesz egy ilyen eljárásban, még nem mentette meg az ingatlant, ami miatt eladósodott. Előfordulhat, hogy kisebb értékű lakásba kell költöznie vagy vissza kell bérelnie korábbi otthonát. Azonban az biztos, hogy a család nem kerül utcára. Az időszak végén pedig az adós kérheti, hogy a fennmaradt tartozások alól felmentést kapjon, amiről a bíróság dönt. A Magyar Bankszövetség a törvényjavaslat kidolgozásakor elismerte az intézmény létjogosultságát, de úgy vélte, hogy a magáncsőd bevezetéséhez sokkal nyugodtabb gazdasági helyzetre lenne szükség.

– A magáncsőd egy kicentizett, racionális, részletesen szabályozott eljárás mindenhol a világon. Pénzügyi és szociális eszköz egyszerre, ami az Egyesült Államoktól Csehországig számos helyen működik – mondja Győri Péter, a fővárosi önkormányzat hajléktalanellátó szervezeteit összefogó Budapesti Módszertani Szociális Központ szakmai igazgatója. Szerinte is igaz, hogy csak az adósok bizonyos körében működhet, de úgy véli, hogy ennek a körnek a nagysága csak az adott ország szabályozásán múlik.

– Akár a legszegényebbeken is segíthet, a nehézsége nem ebben áll, hanem abban, hogy évekig szigorú korlátok közé szorítja az adós fogyasztását, hogy minden jövedelmét be kell vallania, mert ha titokban elmegy feketemunkára, akkor elbukja ezt a lehetőséget – magyarázza.

Ennek ellenére Győri Péter jelen körülmények között nehezen tudja elképzelni az intézmény hazai bevezetését. – Magáncsőd, végtörlesztés, bankadó – mindez együtt nem megy. A magáncsődeljárás végén ugyanis a bank a maradék adósságot elengedi, vagyis őt is éri valamilyen veszteség –fogalmaz.

Pogátsa Zoltán szerint a magáncsődnél sokkal nagyobb szociális jelentősége van annak, hogy az IMF egyebek mellett a szociális juttatások rendszerének átalakítását is kérheti a kormánytól.