Kibabráltak 2,8 millió egykori pénztártaggal
Ez sokkoló üzenet annak a mintegy 2,8 millió volt pénztártagnak, akik abban a hiszemben léptek vissza tavaly év elején az állami ellátórendszerbe, hogy ha nem így tesznek, elvész a teljes nyugdíjra való jogosultságuk. Most az a helyzet, hogy a volt vagyonuk elolvadt a közös kiadások közt, s egyelőre csak a kormány ígéretét bírják az egyéni nyugdíjszámlák bevezetésére, ahol állítólag majd nyilvántartják a visszavett vagyonnak megfelelő összeget is. Ha nem léptek volna vissza, meglenne a vagyonuk, és a nyugdíjjogosultságuk csorbulását sem kellene elszenvedniük.
A múlt év végén elfogadott stabilitási törvényből nem lehet pontosan kibogarászni, mi vonatkozik a pénztáruk mellett kitartókra – talán azért, mert az NGM szerint várhatók még jogszabály-módosítások nyugdíjügyben. Tehát elképzelhető, hogy azokból derül majd ki, mi vonatkozik a maradókra. A jogszabály azok helyzetét rendezi egyértelműen, akik visszalépnek március végéig: nekik jár majd a teljes nyugdíj.
A szaktárca tájékoztatása alapján a maradók egészen 2011 végéig a csökkentett, 75 (illetve a tagdíj-kiegészítések miatt 76) százalékos állami nyugdíjra váltak jogosulttá, ezt követően pedig a teljes nyugdíjra. Erre egyes vélemények szerint alkotmányossági aggályok miatt van szükség: a pénztárban maradók nem kaphatnak csökkentett nyugdíjat, amennyiben az egyéni nyugdíjjárulékukat teljes egészében elvonja az állam. Márpedig ez történik 2012-től. Van, aki ezt másként látja: a lapunknak név nélkül nyilatkozó nyugdíjszakértő szerint egy ilyen kereset nehezen állna (állt volna) meg az Alkotmánybíróság (AB) előtt. Magyarázata szerint aki marad, saját maga vállalja a feltételeket.
A pénztári tagság fenntartása mellett tehát egy újabb érv sorakoztatható fel, ezzel együtt korántsem biztos, hogy fél év múlva is lesz hová tartozni. A járulék (ami a tagdíjat jelentette) elvonása ugyanis legfőbb bevételi forrásuktól fosztotta meg a pénztárakat, működési fedezet hiányában pedig több is becsukhat. A megmaradt pénztárakat tömörítő Stabilitás szerint ahhoz, hogy a pénztárak be tudják fizetni a számukra előírt állami díjakat, havi szinten 14 ezer forint tagdíjat kellene elkérniük az ügyfelektől. (Az állami díjak közül kiemelkedik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének fizetendő vagyonarányos felügyeleti díj, ami a jelenleg kezelt vagyonra vetítve éves szinten 62,5 millió forintot, továbbá pénztáranként 2 millió forintot tesz ki. Ez 15 ilyen intézmény után összesen 92,5 millió forint felügyeleti díjat jelent).
Számításaink szerint azonban a 14 ezer forintos önkéntes befizetés csupán abban az esetben fedezné a működést, ha a jelenlegi 100 ezres tagság kitart a magánpénztári rendszer mellett. A jogszabályok szerint az önkéntes befizetésből is csak 0,9 százaléknyi részt lehetne működésre fordítani, vagyis havonta 126 forintot. Ami csupán az állami díjakat fedezné, a valós – többi között számlavezetési, vagyonkezelési – költségekre lényegében semmi sem maradna. Ebben az esetben hosszú távon aligha fenntartható a működés.
A szóvivő nem érzi magát illetékesnek
– Nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízotti tevékenységem december 31-ével véget ért, már csak egyes részterületeivel foglalkozom ennek a munkának, a feltett kérdésekre a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékes válaszolni – ezt a választ kaptuk kérdéseinkre Selmeczi Gabriellától, a Fidesz szóvivőjétől. Arra voltunk kíváncsiak, hogy szerinte a módosult feltételek miatt meg kell-e nyitni a magánnyugdíjpénztárba való visszalépés lehetőségét azoknak, akik a nyugdíjjogosultságuk elvesztését féltve léptek vissza az állami ellátórendszerbe. Selmeczi Gabriella legutóbb múlt csütörtökön szólalt meg nyugdíjügyben: akkor arról tartott tájékoztatót, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal több büntetőfeljelentést készül tenni hűtlen kezelés miatt a magánnyugdíjpénztárak működésével összefüggésben.
