Az eredetileg Dél-Amerikából eredő, nálunk a kilencvenes évek közepén megjelent csoportok nem tartoztak egyetlen törvény, illetve hazai hatóság felügyelete alá sem. Exlex helyzetüknél azonban jóval nagyobb probléma volt, hogy idővel a csoportok fő célpontja a gazdasági válság nyomán elszegényedettek, illetve a hagyományos hitelintézeti rendszerből kiszorult, jellemzően alacsony pénzügyi műveltséggel rendelkezők lettek.

A csoportok reklámjaikban, kommunikációjukban olyan látszatot keltettek, mintha hitellehetőséghez juttatnák a hozzájuk fordulókat, ám az többnyire csak a szerződések aláírása után derült ki, hogy épp ellenkezőleg, még nekik kell befizetni a rendszerbe. A fogyasztói csoportok ugyanis a tagok befizetéseiből felhalmozott összegeket osztják újra a tagok között, többnyire sorsolás után, így sokan évekig fizethetnek be a közös kasszába, mire rájuk kerül a sor – már ha szerencsések.

A fogyasztói csoportokat szervező cégek gyakran a cégvagyontól nem elkülönített számlán tárolják a tagok befizetéseit, így a cég bedőlésénél a tagok bukhatják a hosszú évek alatt befizetett pénzüket is. Márpedig a versenyhivatal (GVH) által a fogyasztói csoportokkal szemben indított eljárások tömkelege is bizonyította, hogy a cégek mögött álló szervezők igen kreatívan tudnak élni ezekkel a jogi lehetőségekkel. A GVH számtalan ügyben több mint 150 millió forint bírságot rótt ki a szervezőkre, azonban a vállalkozások a bírság elől gyakran újabb és újabb szatellitcégekbe menekültek. A piacot ismerők úgy tudják, jelenleg nagyjából egy tucat csoportosulás lehet a magyar piacon, melyek több tízezer embert szerveztek be.

Bár a GVH és a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) évente figyelmeztette a kormányokat, hogy rendezni kell a fogyasztói csoportok helyzetét, ám a mindenkori kabinetek valamiért nem kapkodnak. A baloldali kormányok lényegében elszabotálták az első Orbán-kormány idején e tárgyban készült kormányrendelet életbeléptetését. A második Orbán-kabinet megalakulásával az új PSZÁF-vezetőség tettre szánta el magát, és tavaly szeptemberben kezdeményezte, hogy büntetőjogi szankcióval sújtsák a szervezőket. Ám a más ügyekben oly lendületes kormányerő ez ügyben inkább a hosszas tárcaközi egyeztetés mellett döntött, így a fogyasztói csoportok ügye másfél éve halasztódott.

Az érintett tárcákkal való egyeztetés során az eredeti PSZÁF-kezdeményezés éle is tompult: a csoportszervezés már nem számít büntető törvénykönyvi tényállásnak, ahogy az is lehet, hogy a most megmaradt csoportok 2014 után folytathatják az immáron „legalizált” tevékenységüket. A törvény szerint ugyanis a jövőben a kormány feladata lesz, hogy rendeletben megállapítsa a csoportok működésének feltételeit, illetve hogy melyik fogyasztóvédelmi szerv lesz felruházva a csoportok ellenőrzésének a feladatával.

Ezzel a hatóságok vélhetőleg annak akarták az elejét venni, hogy a további növekedés lehetőségétől örökre megfosztott csoportok úgy inkább abban lássanak fantáziát, hogy bedöntsék a meglévő hálózatukat. Ugyanakkor egy ilyen rendszer – vélhetőleg kaució letételére kötelezhetik a csoportszervezőt – lelassíthatja a fogyasztói csoportok piacának az utóbbi években látott burjánzását, azaz a meglévő piaci status quót rögzíti, amely viszont azoknak a csoportoknak kedvez, amelyek az utóbbi években leggyorsabban tudták növelni taglétszámukat – más szóval, akik a leghatékonyabban tudták az ügyfeleiket behálózni.