E tény már hosszabb ideje ismert a magyar kormány illetékes döntéshozói előtt, mégis kivárták, hogy a bizalom- és hitelvesztés piaci pánikban öltsön testet, aminek következménye hosszabb távon a szociális feszültségek növekedése, a társadalom szélesebb rétegeinek elszegényedése lehet. Az Orbán-kormány csütörtökön beadta ugyan a derekát, hogy akkor jöjjön a készenléti hitelmegállapodás (SBA), de forrásaink szerint a Magyarországgal szembeni bizalmatlanság mérséklése most már IMF-hitellel sem lesz egyszerű feladat.

A PCL egyébként új eszköz az IMF arzenáljában, s azt a célt szolgálja, hogy a pénzügyi világválság hatásait tompítsa azokban az országokban, amelyekben a gazdaság alapmutatói megnyugtatók ugyan, a gazdaságpolitika is ésszerű alapokon nyugszik, de akadnak sérülékeny pontok, amelyek esetlegesen szükségessé tehetik az IMF kölcsönének lehívását.

Azon országok igényelhetik, melyek a szinte feltétel nélküli rugalmas hitelt (FCL) nem kaphatják meg, de amelyek számára a valutaalap túlzottnak tartaná az SBA szigorú kötelmeinek, a program rendszeres ellenőrzésének az előírását. Az SBA-n belül is létezik azonban elővigyázatossági megállapodás (HAPA), ha valamely ország nagy finanszírozási igénnyel néz szembe, az IMF-től kapott pénzt biztosításként foghatja fel, és esetleg fel sem használja. Costa Rica, El Salvador és Guatemala részesült például ilyen HAPA jellegű segítségben a válság alatt.

A PCL azon országok számára lehet járható út, melyek jó múltbeli együttműködést mutatnak fel az IMF-fel. A magyar kormány ezt a feltételt nyilván nem teljesíti, miközben egyes pénzügyi mutatóink nyugtalanságra nem adnának okot – például többlet halmozódott fel a fizetési mérlegben, a tavalyi költségvetésben az egyszeri bevételek miatt szintén többlet keletkezett, az idei pedig a GDP három százaléka körül mozoghat, sőt az Európai Bizottság szerint e szint alá süllyedhet.

Ebből következik, hogy a probléma nem annyira mennyiségi, mint inkább minőségi, vagyis a gazdaságpolitika ésszerűségét, a folyamatok fenntarthatóságát vizsgálja meg az IMF. S ebbe sok minden beletartozhat a jegybanktörvénytől a jogbiztonság helyzetén és a növekedési képességet romboló válságadókon át a szociális igazságosságig.

Vagyis elsősorban jó programra lenne szükség a megállapodáshoz, ám a minőséget a nemzetközi pénzügyi intézet különböző osztályainak szakembereiből álló stáb ellenőrzi, értékeli. Ez az értékelési folyamat magában foglal budapesti látogatásokat, elemzéseket, de az értékelések szempontjait az IMF tagországai is befolyásolják, minél nagyobb valamely tagállam kvótája, elvileg annál nagyobb mértékben. Érdek és érdeklődés függvénye. Magyarországra jelenleg kiemelt figyelem terelődik az Egyesült Államokból is – lásd Hillary Clinton külügyminiszter levelét –, s persze az unióból, amelynek tagországai egyben az IMF döntéshozatalát is befolyásoló államok, s amelyek például aligha engednek a jegybanki függetlenség kérdésében.

Ha az IMF stábja eljut a végső értékelésig – amitől még messze vagyunk, egyelőre csak az előzetes elemzés készül –, akkor az igazgatóság vitatja meg az anyagot, s dönt arról, megnyit­ja-e a hitelkeretet. Forrásaink szerint ezért meglepő volna, ha a Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter már mostani informális látogatásakor találkozna Washingtonban Christine Lagarde vezérigazgatóval, de ha mégis, az azt jelezné, mennyire aggódik az IMF a magyar helyzet láttán.

Hiteltörténelem

Magyarország a rendszerváltás után – különböző történelmi, bel- és világgazdasági helyzetben – háromszor fordult az IMF-hez készenléti hitelért. Az Antall-kormány 1993-ban, aztán 1996-ban a Horn-kormány, amely a kölcsönt már 1998-ban visszafizette. Ez a hitel az 1995-ös konszolidációs programot karolta fel utólag, elismerve annak sikerét, miután a kormány nem követte az IMF eredeti receptjét. De Bokros Lajos és Surányi György erőfeszítéseit nemzetközi szaktekintélyek kezdettől fogva támogatták.

Majd a pénzügyi válság kirobbanása után, 2008 novemberében nyújtott ismét hitelt az IMF (és az EU) a Gyurcsány-kormánynak. Egy évvel később, a Bajnai-kormány idején, a negyedik felülvizsgálati misszió után John Lipsky már méltatta a program szigorú végrehajtását, a bevezetett reformok hatását, a nemzetközi finanszírozási feltételek javulását. Ennek nyomán a hitelkeret fel nem használt részére már nem volt szükség.

A program 2010 nyarán végzett felülvizsgálata során azonban megszakadtak a tárgyalások a pénzügyi „függetlenségre” törekvő Orbán-kormánnyal az áthidalhatatlan gazdaságpolitikai ellentétek miatt, amelyek közé már akkor beletartoztak az uniós jogot sértő lépések.