– Németország is volt már Európa „beteg embere”, nem is olyan régen, a kilencvenes évek közepén – emlékeztet lapunknak adott interjújában Michael Grömling, a munkaadókhoz közel álló kölni Institut der Deutschen Wirtschaft konjunktúrakutatója. – Az akkor és azóta meghozott strukturális reformok azonban olyan helyzetet teremtettek, hogy Németországban most nincs szükség megszorításokra, a gazdaság stabil alapokon áll. Nem éltünk a lehetőségeink felett, mint sokan Európa déli részén.

A Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár által bevezetett Agenda 2010 reformcsomag – amely többek között megszüntette szinte élethosszig járó munkanélküli-segélyeket –, illetve a vállalati szektor reformjai meghozták az eredményeiket – állítja a kutató. Igaz, ennek nagy ára volt társadalmilag és politikailag is: a versenyszférából kétmillió embert kellett elbocsátani, hogy a gazdaság valóban versenyképes legyen, és a legrosszabb időszakban a munkanélküliség elérte az 5 millió főt (szemben a mostani 2,7 millióval). Gerhard Schröder pedig 2005-ben kénytelen volt előre hozott választást kiírni, amit el is vesztett. Ám a kutató szerint ezzel Németország elvégezte a házi feladatát, míg mások Európában még a szükséges reformok előtt állnak.

A kedvező statisztikák mellett a német sajtó arra is felhívja a figyelmet: a foglalkoztatottak közé azokat is beszámítják, akik csupán 4-5 eurós órabért kapnak, és a munka mellett állami segélyre is szorulnak. Vagyis a munkajövedelmükből már nem tudnának megélni.

– A német gazdaságot sokáig azért bírálták, mert azt mondták: nincs munkalehetőség az alacsonyan képzett emberek számára. Mostanra ez is megváltozott, a képzetleneknek is van állás, de való igaz: ők az átlagnál jóval kevesebbet keresnek. Ezen segít valamelyest, hogy több szektorban már van minimálbér – teszi hozzá a kutató. (Németországban nincs törvényben meghatározott, általános minimálbér – a szerző megjegyzése.) Ami a béreket illeti, Grömling szerint fontos különbség több európai országhoz képest, hogy Németországban a fellendülés időszakaiban se emelkedtek jelentősen a bérek, így most lefelé sem kell korrigálni. Sőt jövőre – kisebb járulékváltozások miatt – több marad a munkavállalók zsebében a bruttó fizetésből. Ennek oka a nyugdíjbiztosítás árnyalatnyi – 19,9 százalékról 19,6 százalékra –mérséklése, ami éves szinten akár 160 euró pluszt jelenthet egy átlagos munkavállalónak. Az optimizmus a fogyasztó hangulaton is érezhető: a vásárlási kedv kitűnő, a németek tíz éve nem költöttek olyan lelkesen, mint 2011-ben.

Ami a kilátásokat illeti, Angela Merkel kancellár és Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter kemény és nehézségekkel teli évre figyelmeztetett. A három százalék helyett már csak gyenge, 0,5 százalékos növekedésre számítanak a kutatók – de még mindig növekedési pályán marad az ország. – Németország nyitott, exportorientált gazdaság, így sok függ majd attól, hogy miként alakul a világgazdaság helyzete –mondja Grömling, aki elismeri: – Abszolút értékben a félszázalékos növekedés komoly visszaesésnek számít, de a többi európai országhoz képest még mindig irigylésre méltó a helyzetünk.